158350. lajstromszámú szabadalom • Keretszinkronizációs eljárás nyalábolt impulzus kódmodulált jelek számára
3 158350 4 mára kijelölt részt megosztják. Egyik részben az elsődleges keretszervezésnek megfelelő N bit periódussal elsődleges keretszinkronizálójel, másik részben K-N bit periódussal másodlagos keresztszinkrionizálójel kerül továbbításra. A keretszinkronizáló jelek statisztikus tulajdonságaikban eltérnek a nyalábolt csatornák digitális jelétől, így azok a közös jelből kiválaszthantók. A vevőoldalon a teljes szinkronizáció létrehozása először elsődleges keretszinkronizálással, majd ha ez megtörtént, a másodlagos szinkronizálás végrehajtásával valósul meg. A csoportba tartozó eljárások általában az alábbi tulajdonságokkal rendelkeznek. A szinkronizáló rendszer stabilitását tekintve előnytelen, hogy a szinkronizáló jelek bármelyikében az átvitel folyamán fellépő digithiba megzavarhatja a szinkronizmust, ill. hogy a digithibák elleni védelmet mindkét szinten alkalmazni kell a szükséges stabilitás eléréséhez. Mivel úrjaszinkronizálásnál a vevőoldal a szinkronizmust csak a periodikus keretszinkronizáló jel érkezési időpontjától kezdődően hozhatja létre, így a teljes szinkronizmus csak a másodlagos szinkronjelek vételi időpontjában jöhet létre. Ez azt jelenti, ha az elsődleges szinkronizáló rendszer jó újraéledési paraméterekkel is rendelkezik, az eredő paraméterek — különösen ha nagy a másodlagos keretben foglalt elsődleges keretek száma — mégis lényegesen rosszabbak. Legrosszabb esetben a teljes újraszinkronizálás csak az elsődleges szinkronizmus megteremtése után K—1 számú elsődlegeskeret, a következő első másodlagos szinkronizáló jel, vételével jöhet létre. Előnyös tulajdonságuk ezen eljárásoknak, hogy a szinkronizáló jelek továbbításának és detektálásának jnódja optimálisan megválasztható, valamint hogy a szinkronizáló jelek előállításához és feldolgozásához szükséges időzítő rendszer jól illeszkedik a csatornák jelének nyalábolását és lebontását végző eszközök időzítő rendszeréhez. Mindez könnyen realizálható keretszinkronizáló áramkör tervezését teszi lehetővé. A második csoport eljárásai figyelmen kívül hagpják a PCM jel kettős keretszervezését, s azt szinkronizációs szempontból csak mint K-N bit hosszúságú egyszintű keretet tekintik. A keretszinkronizáció létrehozásához, amelyet egyetlen szinten a jel másodlagos kereteinek megfelelően végeznek, K-N bites periódussal továbbítanak szinkronizáló jelet. A szinkronizáló jel továbbítási módjának természetesen nem szabad megzavarnia az elsődleges keretekben elhelyezkedő csatornák jelének periódusát. A szinmkronizmus stabilitásának tekintetében ezek az eljárások valamivel jobb tulajdonságúak, mint az első csoport eljárásai, mivel csak egyetlen szinkronizálási szinten kell megvalósítani az átviteli digitális hibák elleni védelmet. Üjraéled'ési paraméterek szempontjából azonban alulmaradnak az első csoport eljárásaival szemben. Ez abban nyilvánul meg, hogy rögzített újraszinkronizálási paraméterek mellett az első csoportbeli eljárások lényegesen gazdaságosabban realizálhatók, ill. rögzített gazdaságossági feltételek mellett lényegesen jobb újraéledési jellemzőkkel rendelkeznek. Ez részben" abból következik, hogy az utóbbi eljárásoknál a keretszinkronizáló jel továbbításának optimális megválasztásában korlátozólag hat az a követelmény, hogy a nyolábolt csatornák jelének periódusát szigorúan be kell tartani. Másrészt a szinkronizáló jel előállításához és feldolgozásához szükséges időzítő rendszer igen rosszul illeszkedik a nyalábolási művelet időzítő rendszeréhez, s ez kevésbé gazdaságos realizációkhoz vezet. Jelen találmány tárgya egy új eljárás bevezetése a kétszintes keretszervezéssel létrehozott PCM jel keretszinkronizációs feladatainak megoldására, mely eljárás lehetőséget ad adott üzemi és gazdaságossági feltételek mellett jó, az eddigi eljárásokkal el nem érhető stabilitási és újraszinkronizációs paraméterekkel rendelkező keretszinkronizáló áramkör megvalósítására. Az elmondottak alapján egyértelműen megfogalmazható a megoldandó feladat. Jó stabilitási paraméterek igénye megkívánja, hogy az eljárás lehetőleg egyetlen szinkronizációs szintet használjon. A jó újraszinkronizáló jellemzők szintén egyetlen, s célszerűen az elsődleges keretszervezésnek megfelelő, szint alkalmazását kívánják meg. Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy az eljárásnak úgy kell létrehozni a másodlagos keretek szinkronizmusát, hogy a teljes újraszinkronizálási időt alapvetően az elsődleges szint szinkronizálásához szükséges idő határozza meg. Illetve, hogy az elsődleges szint újraszinkronizálása után a másodlagos szint is minimális idő alatt egyértelműen viszszinyerje a szirikranizmust. Ugyanakkor célszerű még megkövetelni, hogy az új eljárás realizálása legalább annyira gazdaságos legyen, mint a jelenlegi eljárásoké. Matematikában, a kombinatorika témakörében ismert az ún. P„(m) ciklusok problémája (lásd: N. G. deBRUIJN: A Combinatorial Problem Koninkliijke Academie van Welenshappen (Hollandia) 49. kötet (1946) 2. rész 758—764. oldal.). A fentnevezett ciklusok az alábbi tulajdonságokkal rendelkeznek. 1. m számú megkülönböztethető elemből (szimbólumból) állnak, 2. a ciklus hosszára fennáll, hogy h<mn ahol h ... ciklushossz m = 1,3,4... n = 1,2,3... 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
