158320. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezési fázisjavító kondenzátorberendezés be- és kikapcsolására

3 158320 4 ség dielektrikumának villamos szilárdságát is megszüntethetik, aZaZ cl belső elemek átüthetnek. Gyakorlatilag ilyen helyzet áll elő az országos elosztó hálósatokon előforduló és kb. 0,5— 0,8 másodperces időciklus alatt lejátszódó gyorsvisszákapcsolások esetén is, amennyiben „ügyeskedő" üzemi villanyszerelők a kondenzátorberendezések mágneskapcsolóinak be-gombját átkötik, vagy a be-gombok helyett például billenőkapcsolókat szerelnek fel annak érdekében, hogy éppen a gyorsvissziakapcsolások során vagy üzemzavari feszültségkimaradás miatt kiesett mágneskapcsolók . újra-bekapcsolás érdekében az üzem területén gyakran elszórtan telepített kondenzátorberendezések helyeinek szükséges sorrailátogatását elkerüljék. A teljesség kedvéért ezzel kapcsolatban meg kell azonban jegyeznünk, hogy gyakorlati szempontból valóban kívánatos lenne, ha a kondenzátorberendezések mágneskapcsolóinak általánosan alkalmazott nyomógombos kézi vezérlését például billenőkapcsolós kézi vezérléssel váltanánk fel. Ennek indoka egyrészt az, hogy a kondenzátorberendezések mágneskapcsolói amúgy sem rendelkeznek túláramkioldó taggal, minthogy a kondenzátoregység nem túlterhelhető villamos készülék; másrészt feszültségkimaradás miatt kiesett mágneskapcsolók visszakapcsolása az üzemi villanyszerelők „lelkiismereti" kérdése, aminek esetleges kedvezőtlen alakulása nyomán a kondenzátorberendezések több-kevesebb ideig nem tölthetik be kompenzációs feladatukat. A billenőkapcsolós kézi vezérlés alkalmazását esetünkben tehát gyakorlati követelménynek is tekinthetjük, amennyiben olyan megfelelő megoldást találunk, amelylyel — mint látni fogjuk — a kondenzátoregységeknek a gyorsvisszakapcsolások esetén előadódható és közölt károsodása elkerülhető. Ugyancsak üzemi villanyszerelők részéről tapasztalható az a helytelen eljárás is, amidőn a kondenzátorberendezések mágneskapcsolóinak működését úgy ellenőrzik, hogy a ki-gomb megnyomása után azonnal, esetleg csak tizedmásodperces késleltetéssel magnyomják a be-gombot is; gyakran előfordul, hogy ezt az eljárást egymás után többször megismételgeti'k. ben •—kb. 5—15 másodperc szükséges, a visszakapcsolások idejei pedig tizedmásodperc nagyságrendűek lelhetnek. A harmadik tényező adja a kérdésre a megfelelő megoldást, és ezt követelménynek is kell tekintenünk; ilyen kapcsolási elrendezés több változatban is készíthető. A találmány lényegét jelentő kapcsolási elrendezésnek újszerű elrendezést az ad, hogy a kondenzátorberendezések hálózatra kapcsolását önműködően késleltető hatásokon túlmenően a kondenzátorberendezések üzemszerű automatikus vezénylésével — továbbiakban automatizálás, automatika — kapcsolatos egyéb követelmény-csoport teljesíthetőségét is biztosítja. E követelmény-csoport egyike az, hogy automatizálás esetében mind a be-, mind pedig a ki-parancsokat késleltetés nélkül 'kövessék a kondenzátorberendezések mágneskapcsolói. Ha ugyanis az automatizálás által adott be-parancsot is csak késleltetéssel lehetne érvényesíteni, azaz a be-parancsot nem követi azonnal egy kompenzációs meddőteljesítmény megjelenése az üzemd elosztórendszeren, az automatika érzékelőszervei tovább lépnek, újabb kompenzációs meddőteljesítmény bekapcsolására adnak parancsot, mi lehetséges, hogy az adott üzemi terheléshez viszonyítva már túlkoimpenzációt jelent és így az automatika érzékelőszerveinek visszafelé, a kikapcsolás irányába kell megindulniuk; ez fölösleges „csapkodást", üzemi ástabilitást eredményez. További követelmény viszont az, hogy automatizálás esetén a kapcsolási elrendezés csak az automatika parancsait közvetítse késleltetés nélkül, de a hálózati feszültség-kimaradást követő feszültségvisszatéréskor a kondenzátor-berendezések hálózatra kapcsolódása — amennyiben a feszültségvisszatérés pillanatában az automatika érzékelőszervei be^parancsot adnak — ugyancsak önműködően késleltetett legyen. E követelmény az előzőekből logikusan következik, minthogy egy gyorsvisszakiaposolás esetén - — amennyiben az automatika érzékelőszervei üzemszerűen be-parancsot adnak — ugyanaz a helyzet áll elő, mint amikor a kondenzátorberendezések mágneskapcsolóinak be-gombjait átkötötték. Végül pedig gyakorlati követelmény az is, hogy a kondenzátorberendezések kézi vezérlése, illetve üzemszerű automatikus vezénylése egymástól kívánság szerint úgy legyen szétválasztható, hogy egy adott, például vezérlési helyzetben a vezénylés hatása ne érvényesülhessen és fordítva. Az előzőekben indokokkal igazolt követelményosoportokat összevontan tehát az alábbiak szerint rendszerezhetjük: a) kézi vezérlés esetén a kondenzátorberendezések kézi vezérléssel történő bekapcsolása önműködően késleltetett, míg kikapcsolása késleltetés nélküli legyen; A közölt helytelen eljárások következtében előadódható, és a kondenzátoregységben bekövetkező károsodást üzemviteli fegyelemmel, vagy gyors kisütést eredményező berendezéssel, vagy a kondenzátorberendezések hálózatra kapcsolását önműködően késleltető kapcsolási elrendezéssel lehetne megakadályozni. Nyilvánvaló, hogy az első tényezőtől, annak szubjektív jellegére való tekintettel, biztos eredmény nem 6° várható, mint ahogy a második tényező sem megfelelő megoldás, mert a kondenzátoregységek kisütéséhez •— a kondenzátoregységek teljesítménye és a kisütő ellenállások függvényé- 55 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2