158314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányozási célokra alkalmas fehérjehidrolizátum előállítására

3 158314 4 alkalmazása. Széles körben alkalmazzák a savas vagy lúgos közegben történő hidrolitikus lebontást is. Ezek az eljárások elsősorban gyógyszeripari vagy étkezési célokra alkalmas anyagok előálk'tására vonatkoznak. Aránylag kevés el- 5 járás foglalkozik takarmányozási célra alkalmas fehérjekészítmények előállításával. Az enzimes eljárások közül a pepszines lebontás régóta ismert. Ujabban leírták a fibrin, kazein és szérumprotein teljes hidrolízisére vonatkozólag az optimális paramétereket. (R. Nagli: Hydrolysis of some proteins by pepsin; Biochim. Fiziol. Morf. Obozrenije, Diagn. Ter. Rizsszik. Med. Inszt. 1966, 444—8.) Ez az eljárás állattakarmányozási célra nem gazdaságos és nem is alkalmas sem a kiinduló anyagok jellege, sem a hidrolízis kivitelezése miatt. Csupán a hidrolízis fizikai paramétereit rögzíti. A hidrolizált termék tovább feldolgozását — mint tisztítás, szárítás, stb. — nem ismerteti. Az 1,107.229 sz. brit szabadalom (C. A. 68, 113.478 j) szerinti eljárással laktalbumin proteolitikus, majd foszfatázokkal történő hidrolízisét végzik humán étkezési és kulináris célokra alkalmas termékek előállítása érdekében. A proteolitikus enzimékkel való lebontást csak általánosságban említik. A szabadalom zsírok jelenléte esetére antioxidánsként tofcoferol alkalmazását és a keserű ízű aminosavak eltávolítására a szenes adszorbciót domborítja ki. Takarmányozási célra alkalmas termék előállítására ez az eljárás nyilvánvalóan nem alkalmazható. Maga a szabadalom is kifejezetten ,,paratable protein hydrolyzates"-re vonatkozik és a hidrolízis során kiszűrt, le nem bontott fehérjefrakció hasznosításáról említést sem tesz. szített termékeket használják. Az 1,439.936 sz. francia szabadalom (C. A. 66, 27.876 Q) szerinti eljárás is elsősorban halak és halhulladékok enzimek által történő hidrolízises feldolgozására vonatkozik, főleg papain alkalmazása révén. A szabadalom szerinti eljárásban különleges, gondot fordítanak a kellemetlen szagú halolajok vízgőzdesztillációs lehajtására. Az irodalom adataival teljesen ellentétes, irreálisnak tűnő extrém hőfokon, 85 C°-on hidrolizálnak ciszteinnel aktivált papainnal a fehérjék teljes oldódásáig. Az 1,171,248 sz. nyugatnémet szabadálom szerinti eljárás ugyancsak halak és halhulladékok feldolgozására vonatkozik. Különleges vákuumfogaskerék-szivattyúval a halhulladékokat pépesítik, tej savbaktérium-enzimekkel, illetve ezen felül adagolt pankreatinnal a szöveteket fellazítják és savas pH-mellett az értékes halolajokat lecentrifugálják. A halmaradékot leszárítva takarmányozási célra alkalmazzák. Teljesen világos, hogy ez az eljárás csak halfehérjék feldolgozására alkalmas és elsősorban azokat a feltételeket rögzíti, melyek a halolaj tökéletes elválasztását biztosítják. Az egyidejűleg hulladékként jelentkező fehérjéket állattakarmányként hasznosítják. Ezen eljárások legfőbb közös jellemvonása az, hogy takarmányozási célra csak valamilyen főtermék, mint oldatba vitt fehérje, hal olaj, stb. mellett keletkező rostokat szolgálhatnak. Mindegyik alkalmaz enzimeket, de többnyire az irodalomban ismert módon. Az irodalomból ugyancsak jól ismert a savak alkalmazása is a hidrolízis elvégzéséhez. Az e célra alkalmas savak denaturáló és roncsoló hatása azonban oly mértékű, hogy alkalmazásuk állattakarmányozási készítmények előállítására sem jöhet számításba. Ilyen eljárást ír le a 2,457.820' sz. amerikai szabadalom. A savas hidrolízis káros hatásainak ellensúlyozására kíméletes módszerként a kénsav és/vagy S02

gáz alkalmazását vezetik be a 2,442.055 sz. amerikai szabadalom szerint. Az ismertetett eljárások egyike sem alkalmas — sem változtatás nélkül önmagában, sem bármelyikük kombinációjában — arra, hogy az állati szervekből és szervhulladékokból álló nyersanyagok, pl. a hazai szervhulladék-bázis feldolgozására alkalmazható legyen a korszerű takarmányozási célra is megfelelő fehérjekoncentrátum előállítására. Az enzimeket alkalmazó ismert eljárások nagy hátránya az, hogy az enzimeket a hidrolízishez külön kell beszerezni és ez biztonságosan nem mindig oldható meg. A pepszin, a pankreatin erre a célra nem jöhet számításba, hiszen humán gyógyszer-vonalon is mindkettő csak korlátozott mennyiségekben áll rendelkezésre. Kísérleteink azt mutatták, hogy éppen a fehérjealapú nyersanyag módot ad arra, hogy a szükséges proteolitikus enzimeket vagy a hidrolízissel párhuzamosan, azzal összekapcsolva, vagy magával a hidrolízissel állíthatjuk elő igen olcsón és egyszerű módon. A B. subtilis és As-Ugyancsak humán étkezési célra alkalmas 4

Q készítmények előállítására vonatkozik a 3,212.902 sz. amerikai szabadalom, (C. A. 63, 18.942 h), mely szintén enzimeket alkalmaz fehérjeanyagok hidrolízisére. Az eljárás szerint a hidrolízis során feloldott anyagokat étkezési célra alkal- .mázzák; csupán a le nem hidrolizált maradékot használják állattakarmányozási célra. Az enzimes hidrolízis egyáltalán nem ez utóbbi biztosítására kerül alkalmazásra. A le nem bontott, melléktermékként jelentkező részt hasz- _fl nősít ják állattalkiarmányozásra. Az eljárásban sörgyári moslék és élesztő enzimes lebontására bromelint vagy kevert enzimeket alkalmaznak. A kiinduló anyag fehér je-jellege tehát nem egyértelmű. A 192.143 sz. szovjet szabadalom (C. A. 63, 67.916 a) szerinti eljárás alapján élesztőből készítenek fehérjensűrítményt amilolitikus és proteolitikus enzimeket tartalmazó készítményükkel, az Orison PK-val inert gáz alatt. Ennek 60 előnyét az indokolja, hogy a folyamat gyorsul és a termék kevésbé szagos. Az eljárás a végtermék elkészítését nem tárgyalja. Az állattakarmányozás számára közismerten leginkább a halfehérjéket vagy az azokból ké- g5 15 20 25 30 35 40 4P 50 55 60 2