158308. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés Secam-rendszerű szines televizió vevő szinkülönbségi jelei amplitudójának határolására

2 158308 3 A találmány tárgyát a következőkben a találmány szerinti [kapcsolási elrendezést szemléltető ábra kapcsán példakénti kiviteli alapján ismertetjük részletesebben. Az ábrán két 10 és 11 amplitudóhatároló látható, amelyek közös telítettségbeállító 12 készülékre csatlakoznak. A 10 amplitudóhatároló az E'B—E'y színkülönbségi jel csatornájába, míg a 11 amplitudóhatároló az E'#—E'y színkülönbségi jel csatornájába van iktatva. Ezen színkülönbségi jel csatornákból a továbbiakban még a 13 frekvenciadiszfcriminátort ábrázoltuk, amely a 10 amplitúdóba tárolóra van kötve, valamint a 14 frékvenciadiszikriminátorit, amely a 11 amplitudóhatárolóra csatlakozik. A SECAM-típusú színes televízió jel vételénél az E'ß—E'y színkülönbségi jel által frekvenciáiban modulált színsegédvivőt 15 vezetéken keresztül a 10 amplitudóhatárolóra, míg az E'R—EV színkülönbségi jellel frekvenciában modulált színsegédvivőt 16 vezetékén keresztül a 11 amplitudóhatárolóra vezetjük. A 10 és 11 ampliiutdóhatárolók a bevezetett frekvenciamodulált színsegédvivők amplitúdóját meghatározott beállított értékre határoljak és a .határolt amplitúdójú jeleket a 13 és 14 frekvenciadiszJkrimiinátoro'kba vezetik, amelyeknek 17, illetőleg 18 kimenetei az E'ß—E'y illetőleg az E^—E'y színkülönbségi jeleket szolgáltatják. Mindegyik színkülönbségi jel amplitúdója arányos azzal az amplitúdóval, amelyre a frekvenciamodulált színsegédvivőt korlátozzuk. A SECAM-típusú színes televízió jeleik adására szolgáló színes televízió adóban az R'#—E'y és E'ß—E'y színkülönbségi jeleiket a színsegódvivőre történő moduláció előtt különböző . tényezőkkel szorozzák. Továbbá az adó oly módon van berendezve, hogy a színsegédvivő oszcillátornak a moduláló E'#—E'y színkülönbségi jel egységére vetít frekvenciaiakét értéke különbözik az E'B—E'y színkülönbségi jelnél levőtől. Ezek a különbségek, amelyek a két színkülönbségi jelnek az adóban történő feldolgozásánál fennállnak, azt ©redményezik, hogy a vevőben a színkülönbségcsatornák erősítő tényezőinek meghatározott és az egységtől eltérő arányban kell állniuk egymással ahhoz, hogy a képvisszaadásnál helyes amplitúdó arányban kapjuk meg a színkülönbségi jeleket. A gyakorlatban, azonos frekvenciadiszkriminátorok alkalmazásánál az erősítési tényezők aránya a =1,54, ahol az E'B

—E'y színkülönbségi jel erősítési tényezője a nagyobb. Minthogy mindegyik színíkülönbségi jel erősítési tényezője arányos az amplitudóhatároló határolási szintjével, az erősítési tényezőik közötti arányt azáltal kaphatjuk meg, hogy az amplitúdóiba tárolók határolási szintjét ebben az arányban állítjuk be. A színkülönbségcsatornák amplitudóhatárolóinalk határolási szintjeit két oknál fogva kell beállíthat óra kialakítani, nevezetesen először azért, hogy a kontraszt beállító készülék helyzetének változásánál a teüevíziókép színtelítettségét konstans értéken tartsuk, másrészt, hogy a színtelítettséget különállóan be tudjuk állítani. A határolási szintek közötti arányt a kontraszt beállítás változtasánál és a telítettség beállításának változtatásánál konstans értéken kell tartani, merít különben a színkülönbségi -jelek viszonylagos aránya és ezáltal a televíziókép színének tónusa is megváltozna. A 19 vezetéken keresztül beállító egyenfeszültséget vezetünk a telítésbeállító 12 készülékre. A bejelentőnek PHN. 3370 számú bejelentése egy készüléket ismertet a beállító egyenfeszültség előállítására, amelyet a kontraszltbeállító készülék ugyanolyan arányban változtat, ahogy az E'y világosság jel amplitúdója változik, és ez a beállító egyenfeszültség alkalmazható arra, hogy az amplitudóhatároló határolási szintjének beállításával a televízió kép konstans színtelítettségét biztosítsuk. A 19 vezetékre kötött 20 feszültségosztó beállítható csúszkájáról a beállító egyenfeszültséget 21 soros ellenállásból és 22 párhuzamos kondenzátorból álló simító szűrőn keresztül emitterköveitőként kötött 23 tranzisztor bázisára vezetjük. A 23 tranzisztor emittere a 24 feszültségosztó egyik végére van kötve, míg ezen feszültségosztó másik vége áteresztő irányban kapcsolt 25 diódán keresztül földelve van. A 23 tranzisztor emitteréről a beállító egyenfeszültségét 26 vezetéken keresztül 10 amplitudóhatároló szintbeállító 27 bemenetére csatlakoztatjuk és a 24 feszültségosztó állítható csúszkájáról a beállító egyenfeszültséget a 28 vezetéken keresztül a 11 amplitudóhatároló 29 szintbeállító bemenetére vezetjük. A 10 és 11 arnplitudóhatárolók azonosan vannak (kialakítva, úgy hogy ezen a helyen elég, ha az egyiket — esetünkben a 10 amplitudóhatárolót — ismertetjük. A 10 amplitudóhatároló két 30 és 31 tranzisztort tartalmaz, amelyeknek egymással összekötött emitterei közös 32 emiitterellenálláson keresztül földelve vannak. A 30 tranzisztor kollektorát pozitív (+) tápkapocsról tápláljuk simító szűrőn keresztül, amely soros 33 ellenállásiból és párhuzamos 34 kondenzátorból áll. A 31 tranzisztor kollektora és a pozitív {+) tápkapocs közé 35 tekercs van kötve, amely az ismert fajtájú 13 flkrevenciadiszkriminátor bamenőkörének egy részét képezi. A 30 tranzisztor bázisa soros 36 ellenállásból és párhuzamos 37 kondenzátorból álló, aluláteresztő szűrőn keresztül a szintbeállító 27, bemenetre csatlakozik, míg a 31 tranzisztor bázisa közvetlenül össze van kötve a szintbeállító 27 bemenettel. A 15 vezetéken levő jelet leválasztó 38 kondenzátoron keresztül a 30 tranzisztor bázisára vezetjük. A .36 ellenállásból és 37 kondenzátorból álló aluláteresztő szűrő lezárja a 15 vezetéket a modulált színsegédvivő számára a 31 tranzisztor bázisa felé. A beállító egyenfeszültséget, amelyet a szintbeállító 27 bemenetre vezetünk, ellenté-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2