158306. lajstromszámú szabadalom • Készülék az anódrés automatikus szabályozására elektrolizáló cellákban

158306 7 8 van leágaztatva, vagyis ennek bemenő 71 és 72 kapcsai a 4 küszöbérték-jelfogó megfelelő 41, illetőleg 42 kapcsaira vannak kötve, míg 73 és 74 kimenő kapcsai a megfelelő 43, illetőleg 44 kapcsokra csatlakoznak. Ez a jelfogó csak akkor működik, ha U—Rí érték kisebb, mint e—a' érték, ahol a' előre meghatározott menynyiség és sokkal nagyobb, mint az a értéke (például a mi általunk megvalósított készülék esetében ötször akkora). Ez a 7 jelfogó villamos impulzust továbbít az 55 motorra, amely vagy nagyobb teljesítményű, vagy hosszabb időtartamú, mint a 4 jelfogó által szolgáltatott impuzus. Előnyös, ha egy harmadik 8 jelfogót is alkalmazunk, ha a cella működése nem stabil és ez az anód gyors emelkedését idézi elő. Ez a jelfogó ugyanolyan típusú, mint a 7 jelfogó, kivéve azt a körülményt, hogy bemenő kapcsai, például a 81 kapocs, a 4 jelfogó megfelelő 41 kapcsához 85 kondenzátoron keresztül csatlakozik és ez csak instabil rezgéseiket enged át. A másik 82 bemenő kapocs a 42 kapocshoz van kötve, míg a 83 és 84 kimenő kapcsok a megfelelő 43 illetőleg 44 kapasokhoz csatlakoznák. Végül egy negyedik 9 jelfogó alkalmazható, amelynek célja, hogy megszakítsa a cella szabályozását, ha az a normális szabályozó tűréshatáron túl messze kívül esik. Ennek a jelfogónak 91 és 92 bemenő kapcsoi a 41, illetőleg 42 kapcsokhoz vannak kötve, míg a 93 és 94 kimenő kapcsok be vannak iktatva az egyik összekötő vonalba, például a 43—57 vonalba, amely a szabályozót az 55 motorral köti össze. Ez a 9 jelfogó azonos kivitelű, mint a 4 jelfogó, azzal a különbséggel, hogy ennek küszöbértéke ka" értékre van beszabályozva, ahol a" nagyobb, mint a'. A készülék működése nyilvánvaló. A 3 potenciométer beszabályozása után k(U—Rí) feszültség jelentkezik, amint azt már korábban magyaráztuk, a 13 kapocs és a 3 potenciométer 33 csúszóérintkezője között. Ezt a feszültséget közvetlenül rávezetjük a 4, 7 és 9 jelfogók bemeneteire, valamint a 85 kondenzátoron keresztül a 8 jelfogó bemenetére. Mindaddig, amig k(U—Rí) érték k(e+a) és k(e—a) érték között marad, amikoris a működés stabil, semmi sem történik, az 55 motor nem kap táplálást és az 52 anód mozdulatlan marad. Amennyiben k(U—Rí) nagyobbá válik, mint k(e+a), vagy kisebbé, mint k(e—a), anélkül azonban, hogy elérné a k(e+a') értéket, a 4 jelfogó van csak aktiválva és áramimpulzust küld az 55 motorra, amely az 52 anódot mozgásba hozza. Ekkor r(U—Rí) újra olyan értéket vesz fel, amely megközelíti a ke értéket és minden esetben a k(e+a) és k(e—a) határok által meghatározott tartományon belül marad. Ha egy meghibásodást követően a cella belső ellenállása hirtelen olyan mértékben csökken,, amely elégséges arra, hogy k(U—Rí) kisebbé váljék, mint k(e—a'), akkor a 7 jelfogó aktiválva van és az 55 motorra áramimpulzust ad, amely vagy nagyobb teljesítményű, vagy hoszszabb időtartamú, mint az előbbi volt és ez a motort gyorsabban mozgatja: ennek következtében az anód gyorsan emelkedik mindaddig, amig k(U—Rí) értéke megint megközelíti a ke értékét. Ha valamely oknál fogva a cella működése instabillá válik, a k(U—Rí) értékben gyorsan fluktuációk következnek be, amelyek a 85 kondenzátoron átszűrve, a 8 jelfogót aktiválják; ennek működése a 7 jelfogó működéséhez hasonló és az anód gyors emelkedését idézi elő. Végül, ha k(U—Rí) hirtelen változik és k(e—ia") értéknél kisebb értékre csökken, akkor a 9 jelfogó megszakítja az összeköttetést a 93 és 94 kapcsok között és ezáltal a szabályozás megszakad. Minthogy a szabályozást ugyanazon a cellán eléggé hosszú időközökben kell végezni, ugyanaz a készülék több cella számára használható. Ezen célra csak a 11—-54, a 12—53 és a 94— 57 összeköttetéseket kell kapcsolni és ezzel biztosítjuk, hogy ugyanazt az R referenciaértéket lehet használni valamennyi cella számára, amely ugyanahhoz a szabályozóhoz van kapcsolva. Ha szükséges, hogy függetlenül rögzíteni tudjuk ezt az értéket minden egyes cella számára, akkor a 33—82 és 23—31 összekötő vonalakat is kapcsolni kell és külön potenciométert kell alkalmazni minden egyes cella számára. Ez a járulékos kapcsolás és a költség, amely ezzel jár, elkerülhető azáltal, hogy egy járulékos 10 potenciométert iktatunk: a feszültségáramköribe, amint azt a 3. ábra mutatja. Amikor ezt az áramkört már bekapcsoltuk, nincs értelme semmi más járulékos kapcsolásnak. Ezen 10 potencioiméter tekercsének végein levő 101 és 102 kapcsok a cella 53, illetőleg 54 pólusaihäz vannak kötve, míg a 103 csúszóérintkező és a 102 kapocs az 1 átalakító 11, illetőleg 12 kapcsára csatlakoznak a cella átváltó kapcsolón keresztül. A 10 potenciométer segítségével megoldható, hogy a teljes cellafeszültség helyett annak csak U' részét juttassuk a szabályozóra. Ebben az esetben a szabályozó a cellát nagyobb feszültségen tartja, úgy hogy az U' feszültség egyenlő a normál intenzitáshoz tartozó, előre meghatározott Un

feszültségértékkel. Az alábbi számítás útján meg lehet határozni az ezen eljáráshoz tartozó hibát, amelynél a cellákat egyedileg szabályozzuk. Tételezzük fel, hogy olyan cellával van dolgunk, amelynek 10 potenciométere maximálisra van szabályozva, azaz 103 osúszóérintkezője a 101 kapcson van. A szabályozó a cellát az ln normál intenzitásnak megfelelő, előre meghatározott U„ értékre szabályozza, úgy hogy U„ = 10 15 10 2E 30 35 40 45 50 55 60 i