158295. lajstromszámú szabadalom • Nematocid készítmények
158295 10 Az előre kialakított szemcsés anyagok közül a porózus szerkezetű abszorpcióra képes anyagok használhatók előnyösen. Ezek közé tartozik az attapulgit, hígított vermikulit és az előbbiekben felsorolt szerves anyagok szemcsézett 5 alakjai. Az előre megformált szemcsékre a hatóanyagot oldószeres oldat segítségével hordjuk fel. A szemcsézett attapulgit használható legelőnyösebben, mivel ez nedves állapotban szétesésre hajlamos. Ha a hatóanyagot por io alakban tapadásfokozószerrel együtt hordjuk fel az előre megformált szemcsékre, akkor szemcsés hígított venmikulitot használunk. Az előre elkészített szemcsékre felvitt ható- 15 anyagkészítmények mintegy 2—10 súly% hatóanyagot tartalmaznak. Ezenkívül 0,25—10 súly% nedvesítőszert és 2—10 súly% folyékony, kisebb illékonyságú ragasztószert is tartalmaznak. A ragasztószert azért adagoljuk a készítményhez, 20 hogy a porított hatóanyagnak a szemcsés vivőanyagról történő leválását megakadályozzuk. Ragasztószerként bármely kisebb illékonyságú és fitoxicitású folyadék használható. A következő ragasztószerek használhatók például: ne- 25 héz ásványolaj frakciók, glikolok, mint etilénvagy propilénglikol, dimetilftalát és hosszúszénláncú alkoholok, mint laurilalkohol. Külön ragasztószer felhasználása szükségtelen akkor', ha a nedvesítőszerként valamely folyékony, 3 n, nem illékony felületaktívszert, mint oktil- vagy nonilfenol-polietilénoxid-kondenzátumot használunk. A hatóanyagnak a szemcsés vivőanyagról voló leválási sebessége szabja meg a felhasználandó ragasztószer jellegét. Ha a ható- 35 anyagnak a talajnedvesség által történő gyors kioldása és gyors feloldódása szükséges, akkor ragasztószerként glikolt vagy folyékony, vízzel elegyedő felületaktívszert használunk. Ezzel ellentétben, ha nyújtott hatású szemcsés készít- 40 meny felhasználása ajánlatos, akkor valamely hidrofób jellegű ragasztószert alkalmazunk. Az előre elkészített szemcsés vivőanyagra a hatóanyagot akként hordjuk fel, hogy a ható- 4Ö anyagot valamely olcsó illékony szerves oldószerben feloldjuk és az oldatot a szemcsék felületére felvisszük. Mivel a találmány szerinti vegyületek közül számos vegyület a használatos olcsó illékony oldószerekben csak kevéssé oldható, így az említett módszer csak korlátozott mértékben alkalmas arra, hogy a hatóanyagot a pórusos szerkezetű szemcsékre felhordjuk. Az arra irányuló kísérlet, hogy a szemcsék hatóanyagtartalmát megnöveljük azáltal, hogy a szemcsék külső felületére több hatóanyagot hordunk fel, azt eredményezi, hogy a forgódobos vagy bármely más további kezelésnél olyan részecskék képződnek, amelyek hatóanyagtartalma túlságosan magas, ugyanakkor azonban durvaszemcsés és kishátóanyagtartalmú részecskék is képződnék. 55 60 Ha a szemcsés készítményeknél a hatóanyagtartalmat 10% feletti mennyiségre szükséges 65 növelni, akkor a hatóanyagból és vivőanyagból álló por alakú keverékekből készítjük el a szemcsés készítményt, amely végül a hatóanyagot egyenletesen eloszlatott állapotban tartalmazza. Az ilyen szemcsés készítményeknél ezenkívül a szemcsék szétesési sebessége és a hatóanyag kioldása is szabályozható, így előállításuk még akikor is előnyös, ha a szemcséknek kisebb szilárdsága van. Homogén szerkezetű szemcsék előállítására számos módszer ismeretes, pl. száraz úton történő tömörítés és granulálás, valamint a szitálás jól használható módszer. Alternativ módon a keveréket vízzel vagy más oldószerrel megnedvesíthetjük, majd extrudáljuk, az extrudált terméket feldaraboljuk, vagy nedves úton granulálunk, a nedves szemcséket megszárítjuk és szitáljuk. A 3 192 290 sz. amerikai szabadalom szerint a szemcsés készítmények akként is előállíthatók, ha a por alakú hatóanyagot és a kötőanyagot forgódobos berendezésben kezeljük. Az utóbbi módszerrel előállított szemcsék hatóanyagtartalma körülbelül 2—50 súly% között ingadozik. Az optimális hatóanyag eloszlathatóság szempontjából azonban az 5—10 súly% hatóanyagot tartalmazó szemcséket előnyben részesítjük. Az iners vivőanyag kaolinit, nátrium- vagy kalcium-magnézium-típusú bentonit, attapulgit, gipsz, alabástrom-gipsz vagy hasonló ásványi töltőanyagok tetszés szerinti kombinációjából állhat. A vivőanyagok önmagukban kötőanyag szerepet is betölthetnék, ha azokat megnedvesítjük és kiszárítjuk. Ilyen módon használhatók például a duzzadóképes bentonit ásványok és az alabástromgipsz is. Alternatív módszer szerint a szemcsékhez kisebb mennyiségű más típusú kötőanyagot, mint metilcellulózt, gumiarábikumot, polivinilalkoholt, duzzasztott keményítőt vagy oldható ligninszulfonát sókat is adagolhatunk. Az adagolt kötőanyag mennyisége és jellege arra használható fel, hogy ezzel az elkészített szemcsék nedves talajban történő szétesési sebességét szabályozzuk. A szétesési sebesség befolyásolható továbbá kisebb mennyiségű vízoldható szervetlen sók, mint nátriumszulfát, vagy ammóniumszulfát beadagolásával is. A szemcsékbe történő " vízpenetrációt azzal segíthetjük elő, hogy kisebb mennyiségben nedvesítőszareket is békeverünk. A 2 992 090 sz. amerikai szabadalmi leírásban szereplő száraz úton végrehajtott granulálási módszer jól felhasználható erre a célra, ha a szabadalom szerinti gyomirtószerek helyett a találmány szerinti, vegyületeket adagoljuk, az elkészített szemcséket pedig 30—60 mesh lyukbőségű szitán átszitáljuk. A szemcsés készítmények élőállíthatók a 3 056 723 és 3 168 437 sz. amerikai szabadalmi leírások szerint is, ha a szabadalmi leírásban szereplő kártevőirtószereket a találmány szerinti hatóanyagokkal helyettesítjük. A találmány szerinti készítmények önmagukban vagy más inszekticidek, féregirtószerek, fungicidek vagy akár más ismert nematocidek 5
