158289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izocianurát gyűrű-szerkezetet tartalmazó rideg polimerhabok előállítására
3 158289 4 alacsony értékre csökken, pl. 10 mg KOH/g előnyösen 3 mg KOH/g alá. A reakciót a mellék-termék víz eltávolítására irányuló intézkedéseikkel általában megikönnyíthetjük; e célra pl. inert gázokkal pl. nitrogénnel vagy széndioxiddal való átöblítést alkalmazhatunk, melyet csökkentett nyomás alkalmazásával kombinálhatunk, különösen a reakció-periódus vége felé. A reakció-elegyet jól kell kevernünk és a keverés előnyösen az inert gázáram finom diszpergáládását idézi elő. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a gázJ bevezető végét a keverő útjának közelében helyezzük él vagy pl. szárnyas lemez alakú keverőket vagy a forgás síkjára merőleges vagy azzal szöget bezáró lapátokkal rendelkező turbinákat alkalmazunk. Oszcilláló keverőket, pl. rácsHálákűt is használhatunk és előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a reaktor -(tartályban megfelelően elhelyezett tárcsákat alkalmazunk. Illékony komponensek esettében a reaktorból távozó vízzel esetleg elillanó komponens^veszteségat iminimálisra kell csökkent énünk. A reaktor kimeneti oldalán — különösen a reakció kezdeti szakaszában — ezért általában frakcionáló berendezéseket .alkalmazunk. Ezek részleges kondenzátorokat és frakcionáló oszlopokat tartalmaznak, melyékben a kondenzált gőzökből vagy külső forrásból (pl. víztartályból) reflux jöhet létre. A poliészterezési reakcióban poliolként előnyösen alifás poliolokat, különösen dióitokat, pl. etilénglikölit, 1,2-prop:i! lónglikolit, 3-kl árpropilénglikout, dietiléngliikolt, trimetilónglikolt, butilénglikolt, tetramatiliéngti'koit, pentametilénglikolt, hexametilénglikólt és dékametiíliénglikoilit vagy ezek elagyeit alkalmazhatjuk. A poliészterezési termiékek teljesen lineárisak lehetnek (pl. valamely gliíkol és dikarbonsav reakciótemiake). Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a poliésziterezési elegyhez nagyobb funkcionalitású poliolokat (pl. glicerint, trimietiloíetánt, trimetillolpropent vagy pentaeritritet) vagy magasabb funkcionalitású savakat adunk olyan mennyiségben, hogy 1000 molekulasúly-egységre 1,5-ig terjedő elágazási pont essék. Polikarbonsavként előnyösen alifás dikarbonsavakat (pl. borostyánkősavat, glutársavat, adipinsavat, parafasavat, azelainsavat vagy szebacinsavat) alkalmazhatunk.. Kismennyiségben aromás di: karbonsavakat, pl. ftélsavat, tetraklórftálsavat és tereftálsavat is felhaisználhatunik adott esetben. A poliészterezési reakcíóelegyhez kismenynyiségben diaminokat vagy aminoalkoholokat is adhatunk, melyek a poliészterezésii termékbe kis számban amid-csoportokat visznek be. A poliészterezési termékek a hidroxil-szám tartomány alsó végén 1000-ig terjedő átlagos molekulasúlyú poliészterek lehetnek. A poliészterezett termékek a hidroxilszám tartomány felső végén főleg alacsony molekulasúlyú poliészterek (pl. diészterek) és változó mennyiségű észterezetlen poliol keverékei. A poiiészteirezési termékeket célszerűen oly módon állíthatjuk elő, hogy egy vagy több poliolt egy vagy több dikarbonsavval vagy a megfelelő anhidridekkel reagáltatunk olyan arányban, hogy a hidroxi csoportok és karboxi-csoportok aránya 5:1 és 1,25 : 1 közötti érték legyen. A találmányunk szerinti eljárásnál előnyösen felhasználható anyagokat a' megfelelő komponensek összekeverése útján is előállíthatunk pl, oly módon, hogy 200 mg KOH/g értéknél kisebb hidroxil-számú poliésztert valamely vegyülettel, pl. 700 mg KOH/g értéknél nagyobb hidroxilszámú glikolflal összekeverünk. A poliészterezési termékekben az elágazás mértéke az előállításuknál felhasznált anyagok arányából és funkcionalitásából kiszámítható. Kizárólag difunkcionális anyagok felhasználásával készített termékek elágazási pontokat egyáltalában nam tartalmaznak. Az 1000 g anyagban 1 gmól háromértékű alkoholt tartalmazó poliészterben 1000 molekulasúly-egységenként 1 elágazási pont van jelen. Az 1000 g anyagban 1 gmól négyórtékű alkoholt tartalmazó poliészterben 1000 molekulasúly-egységenként két elágazási pont van jelen. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál felhasznált poliészterezési termékek magas lágyuláspontú, nagy égés-állósággal és egyidejűleg csekély törékenységgel rendelkező habokat eredményeznek, különösen, ha e termékeket olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy minden aktív hidrogén-ekvivalensre 4—6,7 ekvivalens izocianát-csoport jusson. A 200 mg KOH/g értéknél kisebb hidroxil-száimmal rendelkező poliészterezett termékekből kapott habok zsugorodásra hajlamosak és magasabb hőmérsékleteken gyengébb tulajdonságokkal és tűzgátló adottságokkal rendelkeznek, míg a 700 mg KOH/g értéknél nagyobb hidroxil-számmal rendelkező termékekből' készített habok törékenyebbek. Azt találtuk, hogy 1000 molekulasúly-egységenként 1,5-nél több elágazási pontot tartalmazó poliészterezett termékek felhasználása esetén a törékenység ugyancsak nő. Ez utóbbi poliészterezési termékek bizonyos esetekben nagy viszkozitásúak lehetnek és ez megnehezíti a habképző eljárásban való felhasználásukat. A 200— 700 mg KOH/g hidroxil-számú poliéterekből általában gyengébb tűzgátló tulajdonságokkal rendelkező habokat kapunk, mint a poliészterezési termékek felhasználása esetén. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál a poliészterezési termékkel együtt kis mennyiségben más poliolokat is alkalmazhatunk. E célra poliolként előnyösen monomer vegyületeket (pl. etilénglikolt) és poliétereket alkalmazhatunk, melyeket alkilénoxidok és több aktív hidrogénatomot tartalmazó vegyületek reakciójával állíthatunk elő. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál felhasznált nyers diizocianát-diarilalkán-készítmények főként diizocianát-diarilalkánok és a megfelelő, kettőnél nagyobb funkcionalitású poliizocianátok keverékei. E készítményeket a nyers 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
