158274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony cianurklorid kinyerésére
3 158274 mú USA szabadalmi leírás szerint úgy állítanak elő, hogy a cianurkloridot bizonyos aminokkal reagáltatják — a cianurkloridot előnyösen folyékony farmában alkalmazzák. A deszubliméciához a szokásos ' deszublimáló berendezésekben nagyméretű hűtött felületek szükségesek, melyeket pl. liégcirkulációval hűiének, ami közönséges vízhűtéses hőkicserélőkkel összehasonlítva költséges. A megfelelő hőátadás fenntartása céljából a falakat a rárakódott cianurkloridtól meg kell szabadítani. Ehhez a mechanikus berendezések, mint pl. kaparok (lásd az 1,230.806 számú német szabadalmi leírást) és/vagy a desziublimáló berendezés falaihoz speciális szerkezeti anyagok szükségesek. Javasoltak továbbá olyan deszublimáló berendezéseket, melyekben a cianurklorid-gáz áramát nagymennyiségű inert gázzal (pl. levegővel) hígítják abból a célból, hogy a cianurklorid parciális nyomását, amely a cianurklorid olvadáspontja (145 C°) alatti hőmérsékleteken a valódi deszublimációhoz szükséges, csökkentsék. Ezek azonban nagyon terjedelmesek és kényelmetlenek az inert gázok szükséges viszszakeringtetése és hűtése következtében (lásd a 3,179.662 számú USA-szabadalmi leírást). Röviden: a gáz alakú cianurklorid deszublimálását ipari méretekben eddig nem találtak ésszerű és gazdaságos megoldásnak, minthogy a szilárd cianurklorid folytonos nagyüzemi előállítására használt technikai berendezés nem mentes a korróziótól és az üzemeltetési nehézségéktől. Javasolták már szilárd cianurklorid kinyerését 400 C° hőmérsékletű és 90—95% cianuíkloridot tartalmazó gázáriamból (a fennmaradó rész klórcián) oly módon, hogy az említett áramot valamilyen szénhidrogén-típusú inert szerves folyadékkel, mint pl. xilollal érintkeztetik (lásd a 2,742.977 számú USA szabadalmi leírást). Ennél a visszanyerési módnál a folyékony szénhidrogént elpárologtatják és a cianurkloridot folyékony formában nyerik. A folyékony cianurklorid lehűtésiével szilárd cianurkloridot és a szénhidrogén gőzeinek lehűtésével folyékony szénhidrogént kapunk, amelyet vissza lehet keringetni. Minthogy a javasolt szénhidrogének klórra érzékenyek, ez az eljárás nyilvánvalóan nem alkalmas cianurkloridnak olyan gázelegyekből való kinyerésére, amelyek klórt tartalmaznak, mint amilyenek pl. az 1,311.400 számú francia és a 3,312.697 számú USA szabadalmak szerint kapott elegyek. Javasolták végül a cianurklorid kinyerését gázelegyből oly módon, hogy a cianurkloridot kondenzálják és feloldják valamilyen szerves oldószerben, mint pl. benzolban, széntetrakloridban, kloroformban, dioxánban, aeetonban vagy aeetonitrilben, a kapott oldatot lehűtik a cianurklorid kristályosodási hőmérséklete alá és így az oldott cianuírklorid kristályosodását idézik elő, majd a cianurkloridot szűréssel elkülönítik az oldószertől (lásd 3,338.898 számú USA szabadalmi leírást). Még ha szénitetrakloridot használnak (ez az egyedüli oldószer a cianurklorid oldására alkalmas fent említett oldószerek kö-5 zül, amely a gázelegyben jelenlevő klórral szemben ellenálló) akkor is van ennek az eljárásnak néhány hátránya. A cianurklorid viszonylag gyengén oldódik széntetrakloridfoan, aminek következtében adott mennyiségű cianur-10 klorid oldásához elég jelentős mennyiségű széntetraklorid szükséges. Az oldószer keringetésére és visszanyerésére így viszonylag nagyméretű berendezések szükségesek, és elkerülhetetlen a jelentős oldószerveszteség. Ezen túl-15 menően a cianurklorid elkülönítése szűrés útján és a kristályokhoz tapadó oldószer maradékának eltávolítása olyan műveletek, amelyek az itt használt anyagok korrózív és veszélyes volta következtében viszonylag bonyolult ás 20 költséges berendezést tesznek szükségessé. Ügy találtuk, hogy tiszta folyékony cianurkloridot nyerhetünk ki folytonos módon és lényegében véve kvantitatíve olyan gázelegyből, 25 amely túlnyomórészben cianurkloridot (80—95 súly%), kevés klórciánt (2—5 súly%) és jelentős mennyiségű klórt (5—20 súly%) tartalmaz, mint amilyen pl. a 3,312.697 számú USA szabadalomban leírt eljárás szerint kapható, vagy 30 pedig olyan gázelegyből, amely ugyan kevesebb cianurkloridot (40—55 súly%), kevés klór ciánt (2—5 súly%), de lényeges mennyiségben klórt (10—30 súly%) és hidrogénkloridot (20—30 súly%) tartalmaz, mint amilyen az 1,311.400 35 számú francia szabadalomban leírt eljárással kapható. A kinyerést egyszerű frakcionáló oszlopban valósítjuk meg, úgy hogy arra alkalmas és olcsó szervetlen oldószert, nevezetesen fosziioroxiklorldot (POCl3 , más néven foszforil-40 klorid) adagolunk be az oszlop tetején, és az oszlop aljánál cseppfolyós cianurkloridot vezetünk el. Az ilyen frakcionáló oszlopok termelő üzemekben könnyen alkalmazhatók, mert csak minimális ellenőrző tevékenységre van szükség. 45 Minden nehézség nélkül bármilyen kívánt méretben alkalmaznátok. Mozgó alkatrészük nincs, és így kevésbé hajlamosak korrózióra és karbantartásuk is kevésbé problematikus, mint a cianurklorid kinyerésével kapcsolatosan ismert 5(j eddigi berendezéseké. Ezenkívül a folyékony cianurkloriddal elkerülhetők a már említett kezelési nehézségek és a további feldolgozás sem nehéz. 55 A jelen találmány szerinti eljárást előnyösen úgy valósítjuk meg, hogy a cianurkloridot, klórciánt és klórt tartalmazó, vagy pedig cianurkloridból, klórciánból, hidrogénkloridból és klórból álló gázelegyet 140—350 C°-on, előnyösen 60 200—260 C°-on betápláljuk a frakcionáló-oszlop alsó részébe, amelynek felső részén folyadékvisszatartásra szolgáló tér (refluxing bold-up) van kialakítva. A cianurklorid nagyobb része az oszlopban 198—199 C°-on kondenzál és le-65 felé folyik az elpárologtatóba. Ebből az elpá-2
