158210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének katalikus reformálására
158210 15 16 Ez a táblázat feltünteti a 4. nap végén kapott eredményeket valamennyi próbára. Az adatok magyarázatára közöljük a 2. táblázatban használt kifejezések magyarázatát: A) A „BMF/ÖSSZ gázarány" a butántalanítóból fej termékként távozó gáz és a berendezésben termelt összes gáz (fölös elválasztott gáz+ +baitántalahított gáz) térfogataránya. Ez jelzi a reakcióból származó nemkívánatos könnyű termékek hozamát, különösen akkor, amikor összekapcsoljuk a visszafceringetett hidrogén tisztasági adatokkal, és e tekintetben jelzi a katalizátor relatív stabilitását, minthogy a katalizátor stabilitásának csökkenésével nő a nemkívánatos túlzott hidroikrakkolódás könnyű gázokká. B) A „Cn+ihozam tf%" az eredeti nyersanyag térfogat%^ában a butántalanító oszlop fenéktermékeként kinyert anyag mennyisége, és általában ez az a paraméter, amiely anyagi szampontíból a legérdekesebb. C) „H2 % a visszakieringetett gázban" a hidrogéngáz rnól%-a a reformáló zónába visszavezetett gázáramban. D) „Aromások a termékben" a termelt aromás szénhidrogének térfogata kifejezve a betáplált nyersanyag telrjes térfögat%ráfoan. Minthogy az aromástart alom a legfontosabb tényező, amelytől az oktánszám függ. ez durván mutatja a folyamat szelektivitását a fentebb említett feljavító reakciók tekintetében. A 2. táblázatból ennélfogva kitűnik, hagy az . üzemi nyomás csökkenésének az alábbi következményei voltak: A) A nyomás csökkenésével csökkent a BMF/ /OSSZ gázarány és nőtt a visszakeringetett hidrogénáram tisztasága, mutatva, hogy jelentősen csökkent a nemkívánatos hidroikrakkolódás könnyű gázokká. B) A nemkívánatos hidrokrakkolódás csökkenésével együtt járt a Cs+lhozam tf% növekedése. C) A nyomáscsökkenés elsődlegesen azért is fokozta a visszakeringetett hidrogén tisztaságának növekedését, mert csökkent a könnyűgáz-termelés a nemkívánatos hidrokrakkolódás útján. D) A nemkívánatos hidrokrakkolódás csökkenése az előnyös felijavító reakciók növekedésével járt együtt, mint az kitűnik az aromás tf'% adatokból. Megfigyelhetjük még, hogy a nyomáscsökkenést a reakoióhőmérsékliet jelentős csökkenése kísérte, amelyet fenn kellett tartani a négy nap elmúltával, hogy fenntartsuk a kitűzött oktián-10 15 20 25 szám-szintet. Tekintettel a hiclrokrakkoMsi reakció erős hőmérsékletfüggőségére, ez egy további tényezője a nemkívánatos hiidrokrakkolás csökkentésének. A fentebb kifej tettekkel összhangban ezeket a figyeliemremíéiltó eredményeket nem minden kísérő hátrány nélkül sikerült elérnünk. Ez kitűnik a 3. táblázatból. Mint láthatjuk, a nyomáscsökkenés a hőmérséklet növekedésével és a hozam csökkenésével járt együtt. Ennek oka, mint már magyaráztuk, a katalizátor aktivitásának gyors csökkenése a feljavító reakciók számára, ami kíséri a nyomáscsökkenést, és feltevés szerint összefügg a fokozott kokszlerakódással a katalizátor aktív pontjain. 3- táblázat Hőmérséklet stabilitási adatok 35 40 55 SO Üzemi nyomás att Szükséges hőmérsékfet 1- 6. nap nap C5 + hozam tf% 1. 6. A hónap nap zam 20,5 13,6 10,2 6,8 527 538 +11 522 535 +13 520 534 +14 518 534 +16 68.5 65,9 —2,6 71,7 69,2 —2,5 74.6 70,4 —4,2 77,4 72,4 —5,2 Ezekből az adatokból tehát kitűnik az igen jelentős hozam és oktánszám javulás, amely elérhető a reaktor nyomásának csökkentésével a hidrokrakkolás visszaszorítása és az airomatizálás elősegítése érdekében. Rámutatnak azonban az ezeket ellensúlyozó stabilitási problémára, amelyet meg kell oldani, hogy ezek az előnyök teljesen kihasználhatók legyenek. 2. példa: Ez a példa mutatja a találmány szerinti el-45 járással elérhető előnyöket a dehidrociiklizálási reakció tekintetében, amely az oktánszámot legnagyobb miértékben feljavítani képes folyamat. Ez a feljavítóképesség kitűnik abból a tényből, hogy 10 oktánszámú paraffinszénihiidro-50 gének átalakulnak 130 közepes elegyítési oktánszámú aromásokká. 0,4 mg/kg (ként és 6—7 mg/kg vizet tartalmazó normál nonánit (99,7% tisztaságú) érintkezésibe hoztunk egy 0,9 s% kötött kloridot és 0,75 s% platinát tartalmazó és az I. példában leírt módon készült katalizátorral. A raformálást először 6 órán át 500 C°-on, majd 6 órán át 520 C°-on végeztük; a nyomást 6,8 att-n tartottuk, az óránkénti folyadéktársefoesség 1,5 volt, a hidrogén ^szénhidrogén mólarány pedig 7,5. A próbákat az 1. példában vázolt berendezésben végeztük azzal a különbséggel, hogy r>5 nagy fajlagos felületű nátrium-gázmosókat al-8
