158210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének katalikus reformálására
5 158210 6 lemleni hagyni a katalizátoron, míg rendes körülmények között a katalizátor nagy krakkoló hatása a katalizátort viszonylag mentesen tartja a kokszlerakodásoknafc ezektől az ölőfutárjaitól. Mindenesetre ez az elszennyeződés kis nyomásokon a katalizátor aktivitásának csökkenésével jár, «aminek az a következménye, hogy ezt az aktivitáscsökfcenést ki kell egyenlíteni. A kiegyenlítést rendszerint a raakcióhőmérséklet növelésével érik el. Ez azonban a hidrokrakkolásnak a deíhidrogénező és dehidrociklizáló reakciókon túlmenő elősegítésére vezet. Ezért nagyobb .veszteségek állnak elő könnyű gázok keletkezése révén, a hidrogénfagyasztás nő, és a hozam csökken. Azonkívül a katalizátor elszennyeződésének üteme exponenciálisan nő a hőmérséklet növekedésével Nyilvánvaló ennélfogva, hogy a reakcióhamérséklet növelése nem nagyon alkalmas módja a katalizátor dezaktiválódása ellensúlyozásának. . Kísérleteink során rájöttünk, hogy a reformáló katalizátor elszennyeződésével járó reakciók megakadályozhatók különleges katalizátorkörnyezet választásával. így lényegesen kisebb nyomásokon, mint eddig gazdaságilag elviselhetőnek tartottak, nemcsák lehetséges, hanem igen kívánatos is dolgozni. Jelen találmány, mint az alább részletesen kifejtjük, egyesíti meghatározott kénhidrögérikoncentráció fenntartását a reakciókörnyezetben a víznek a reakciók örnyezetből való gyakorlatilag teljes kizárásával. A reakciókörülmények ilyen kombinálása megakadályozza kokszlerakódások képződését a reformációs folyamat bármilyen körülményei között. Különösen szembetűnő ez ott, ahol a C5 és nehezebb szénhidrogének hozama maximális, kis parciális hidrogónnyo'másoknál, ataikor, mint már említettük, súlyos probléma volt a katalizátor elszennyeződése. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy ismeretes, hogy a parciális hidrogénnyomás csökkentése elősegítené a kívánatos feljavító reakciókat, de ezt az üzemi gyakorlatban gazdasági szempontból mindig előnytelennek és nem kívánatosnak tartották, minthogy mint fentebb kifejtettük, nő a kokszlerakódás képződésének üteme a katalizátoron, a minőség ezzel járó romlásával, s ennek ellensúlyozására a hőmérséklet növelésének szükségességével. Ennélfogva jelen találmány lényege nem a kis hidrogénnyomások alkalmazása, kívánatosságának egyszerű felismerése, hanem, sdkkal jeHemzőbfoen, kellően stabilis folyamat létrehozása ilyen körülmények között. Ez a reakcióhamérséklet állandóságával felmérhető Stabilitás- a találmány egyik lényeges jellegzetessége, mint az ki fog tűnni az alábbi példákból. Ennék megfelelően a találmány egyik célja kokszleralkódások képződésének megakadályozása a reformáló katalizátoron a reformáló folyamat során- Ezzel kapcsolatos a Cs és nehezebb szénhidrogének lehető legnagyobb hozamú előállítására irányuló nagyaktivitású reformáló eljárás, amely stabilis kb. 3,4 és 24,8 att nyomás között, és alkalmas egy teljes benzinfoirástartományú benzinpárlat vagy annak egy kiválasztott frakciója feldolgozására. Ehhez kapcsolódik .5 egy nagyaktivitású, stabilis és szelektív reformáló eljárás, amely nagy oktánszámú "nagy hozamot szolgáltat kis nyomáson anélkül, hogy a katalizátort gyakran kellene regenerálni. Eszerint a találmány tárgya egy javított katalitikus 10 reformáló eljárás, amely szerint egy szénhidrogén nyersanyagot magasabb hőmérsékleten és fokozott nyomás alatt egy reformáló zónában érintkezésbe hozunk egy hidrogént tartalmazó gázzal és egy platinacsaportbeli fémből és egy 15 tűzálló szervetlen oxidból álló 'katalizátorral oly módon, hogy ezt az érintkezést lényegében vízmentes közegben létesítjük 1 kg betáplált nyersanyagra számítva kb. 10—3000 mg kén jelenlétében. 20 A <refo( rmálási műveletet előnyösen 3,4 és 24,8 att nyomás között végezzük. A találmány egyik előnyös végrehajtási módja szerint a nyersanyag a ibenzinpárlat tairto-25 mányán belül forr, ós 1 kg^ra 5 mg-nál kevesebb oxigéntartalmú vegyület van benne vízegyenértéksúlyban számítva, a katalizátor lekötött halogént tartalmaz és a reformálást kb. 454 és 566 C° között végezzük 1,0—5,0 órán-30 kénti folyadéktérsebességnél, 4—12 hidrogén- : : nyersanyag mó'laránynál és 5,1—20,4 att nyomás alatt. Mint említettük, nagyon valószínű, hogy a reformáló katalizátorok észlelt aktivitáscsökke-35 nését a katalizátorra rakódott koksz okozza, ezek a lerakódások elzárják a katalizátor aktív pontjait a reagáló anyagoktól. Most megfigyel.-', tük, hogy megszabott mennyiségű kén jelenléte a reakcióközegben, előnyösen kénhidrogén alak-40 jában, lényegesen hátráltatja az ilyen kokszlerakódások képződését. Feltételezzük, hogy a kénhidrogén adszorbeálódik a katalizátor platinápontjain, eközben verseng a kokszelőfutárokkal ezekért a pontokért, amíg dinamikus egyen-45 súlyi helyzet nem alakul ki az adszorbeált kénhidrogén és a katalitikus környezetben levő sza^ bad kénhidrogén között. Feltételezhető továbbá, hogy a kénhidrogénnék ez a dinamikus adsizorbciójá a kofcszelőfutórokat képes „leseperni" a 50 katalizátorról a kénhidrogénnek az aktív pontokhoz való nagyobb aktivitása és a katalizá- . torfelüléten koncentrálódó kénhidrogén hígító hatása miatt. Ezenkívül úgy látszik, hogy a korlátozott koncentrációban jelenlevő kénhidro-55 gén nem befolyásoljia észrevehetően ezeknek az aktív platinapontoknlak a dehidrogénező hatását. Felismertük továbbá, hogy a kénhidrogén jelenléte önmagában nem lehetséges, hanem azonkívül a katalitikus környezetnek víztől és a 60 reformáló zónában uralkodó körülmények között vizet leadó anyagoktól mentesnek kell lennie, A víz kizárásának ezt a követelményét két megfigyelés igazolja. Az első az, hogy már kis mennyiségű víz jelenléte elősegíti kis parciális 65 hidroglénnyomásnál a túlzott hidrdkrakkolást az 3
