158162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tapéta előállítására
5 158162 6 zésen lehet előállítani; a lapot a szokásos papírgyártási ill. cellulóz-rostok, esetleg műszál-rostok, valamint töltőanyag vagy pigment keverékéíek a szuszpenziójából képezzük, majd részlegefen megszárítjuk és egy szintetikus latex-szel •telítjük, végül pedig a szokásos papír-termékek nedvességtartalmára szárítjuk. Az ilyen lapok jól előállíthatók az ismert rendszerű papírgyártó gépen. A kialakított és részlegesen megszárított lapot a szokásos papírgyártó gépek integrális részét képező szokásos rendszerű présen telíthetjük szintetikus latex-szel, de alkalmazhatunk erre a célra valamely másfajta telítőberendezést is, amely akár a papírgyártó géppel égy egységbe összekötve, akár attól függetlenül üzemeltethető. '" A termék előállítására különféle anyagok használhatók fel. így alkalmas erre a oélra a kereskedelmi minőségű erős, fehérített cellulózpulp (pl. a „Celgar" kereskedelmi elnevezés alatt ismert termék), vagy pedig a polietilénnel bevont papírhulladékból nyert pulp, amilyent a tej csomagolására" használt kartonok előállítására alkalmaznak és más hasonló nyersanyagok. Szintetikus rostként — ha ilyent egyáltalán alkalmazunk — műselyem, nylon, orlon vagy hasonlók, pl. a „D.ácron" kereskedelmi néven ismert rostok alkalmazhatók; azek mennyiségi aránya mintegy 50 súly%-ig terjedhet, az , összes rostanyag súlyára számítva. Töltőanyag ill. pigment gyanánt titándioxid, pl. a „Titanox RA—50" kereskedelmi néven ismert termék, vagy bármely más, a szakmában jól ismeretes ilyenfajta anyag alkalmazható. Adott esetben, különleges minőségű termékek előállítása céljából, alkalmazhatunk az anyag nedves szilárdságát növelő adalékokat is; ilyenekként pl. a kereskedelemben beszerezhető melamin-formaldehid gyanták, pl. a „Parez Resin 607" és „Parez Resin 613" kereskedelmi elnevezéssel ismert termékek alkalmazhatók. Ilyen gyanták alkalmazása esetén a töltőanyag kötése is kellően biztosítva van; egyébként természetesen másfajta, a töltőanyag kötését biztosító szerek is alkalmazhatók. Szintetikus latexként a találmány szerinti eljárásban eddig általában akrilgyarita-alapú termékeket, különösen az önmagukban hálóskötéseket képező akrilgyantákat (amilyeneket pl. az „American Dyestuff Reporter" 1962. március 5-i száma ismertei:) használunk. Az ilyen anyagokat a polimer molekula-szerkezetébe beépített, hídkötések képzésére képes csoportokat tartaltalmazó kopolimérekből állítják elő; az ilyen termékek önmagukban képesek hálóskötések kialakítására, anélkül, hogy külön hálóskötéseket képező adalékokra lenne szükség. A közönséges akrilát-észterek (metil-, butilstb. akrilátok) lényegileg nem reakcióképesek. A hálóskötések képzésének elősegítése céljából tehát az ilyen polimerekbe valamely megfelelő funkcionális monomert kell kisebb mennyiségben bevinni. Az ilyen monomer-csoportoknak nem kell szükségszerűen akrilát-típusúaknak lenniök és rendszerint tetszőleges módon oszolhatnak a polimér-lánc mentén, hogy lehetővé te-5 gyek a szomszédos láncok közötti hídkötések kialakulását és így háromdimenziós hálós szerkezet képződését. Az iyen reakciók kellő időben való kiváltását valamely hálóskötéseket képző adalék, savas katalizátor és vulkanizálási műve-10 let alkalmazásával érjük el, vagy pedig, ha a szükséges funkcionális csoportok már be vannak építve az alap-polimérbe, akkor csupán savas katalizátorra és vulkanizálási műveletre van szükség. (Er re vonatkozóan vö. „American Dyestuff 15 Reporter" 1963. szeptember 2., 44. pld.) A találmány szerinti eljárás céljaira szintetikus latexként az a termék a legelőnyösebb, amely „önmagában reakcióképes vinil-akril terpolimér 20 latex" (self-reactive vinyl acrylic terpolymer latex) elnevezéssel kerül forgalomba és amely 45—50% körüli összes szárazanyag-tartalmú, anionos vagy nem-ionos felületaktív szert is tartalmazó vizes diszperzió alakjában szerezhető be. 25 Az akril-monomérek diszpergálására alkalmazott felületaktív szer az emulziós polimerizáció során nagyfokú kémiai stabilitást biztosít a gyártó vállalat közlése szerint, különösen a pH-érték változásaival szemben, emellett nagyfokú 30 mechanikai stabilitást is ad a terméknek és így lehetővé teszi annak szivattyúzását és nagy fordulatszámmal történő keverését. Az ilyen terpolimér már 22 C° körüli hőmérsékleten is képez hálóskötéseket, teljes vulkanizálás elérésére , azonban rendszerint 130 C°-on történő 3—4 perces hőkezelésre van szükség. Gyorsító katalizátorként oxálsav, citromsav vagy ezek ammóniumsói alkalmazhatók. -40 A találmány szerinti eljárásban különösen előnyösen alkalmazható terpolimér butilakrilátot, vinilacetátot és egy önmagában reakcióképes komonomért tartalmaz. A butilakrilát mennyiségi aránya ebben a termékben kb. 65—65 súiy%; a vinilacetáté kb. 15—35 súly%, az önmagában reakcióképes komonoméré pedig kb. 1—10 súly%. Az ilyen terpolimért továbbá az jellemzi, hogy másodrendű átmeneti hőmérséklete (vagyis az a hőmérséklet, amely alatt a polimer a gumiszerű állapotból plasztikus anyaggá alakul át) kb. —36 C° körül van, szakítószilárdsága kb. 16 kg/cm2 , 130 C°-on 30 mp-ig történő hőkezelés után pedig kb. 19 kg/cm2 ; nyúlása kb. 925%, áz említett hőkezelés után pedig kb. 300%. Az említett szakítószilárdsági és nyúlási értékeket egy „Instron Tensile Tester" készülékkel mértük, kb. 75 mikron vastagságú, 22,2 C° hőmérsékleten szárított fóliával, 5 cm/perc szakítófej-sebességgel. 60 A találmány szerinti eljárásban a szintetikus latex alkalmazása rendszerint az enyvezőprésnél, a papírgyártó berendezés szárító szakasza előtt történhet. Oly módon járhatunk pl. el, hogy a fent ismertetett terpolimért a papírgyártó-üze-65 mi kezelő-vízzel hígítjuk és szobahőmérsékleten 3
