158147. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet röpítőtörők, illetve malmok verőléceinek kopás utánállítására

3 158147 4 tud behatolni. Ezzel szemben a törendő anyag legnagyobb behatolási mélysége a verőlócek előtt adódik. Ennek ismeretében megszerkeszthető az árnyékolt térség határfelülete. Ez a határfelület nem lesz éles, mivel a várható behatolási mélység nem azonos a maximális behatolási mélységgel. A kétféle behatolási mélység különbsége adja a szórást, amelynek abszolút értéke a behatolási mélységgel nő és így közvetlenül a verőléc mögött a legkisebb. A verőléc kopása esetén az árnyékolt terület magassága is csökken, azaz az anyagszemek mélyebbre hatolnak. A találmány szerint az árnyékolt, terület csökkenését érzékelő hajitószerv érzékeli és ugyanakkor az anyagszemekkel érintkezve elfordulva emelőszerkezetét hajt, amely emelőszerkezet azután a verőléceket a kopás mértékének -megfelelően emeli. A verőlécek emelésével az árnyékolt terület magassága ismét nő és ütközés hiányában az érzékelő-haj tószerkezet kikapcsolódik. Az érzékelő-haj tószerkezet tehát tengely körül elforduló érzékelő elem, amely az árnyékolt térség csökkenése esetén az ütköző anyagszemcsék súrlódó hatása következtében elfordul. Ez az elfordulás hozza azután működésbe a beavatkozó szerkezetet, amely önzáró áttételen keresztül addig engedi a röpítő erő hatásiára kifelé csúszni a verőléceket, míg az árnyékolt tér ismét megvédi az érzékelő-haj tó elemet az anyagszemcsék felütközésétől. A találmánynál a verőléc hátlapján csaknem teljes magasságban felfektethető anélkül, hogy a forgórész kopásától tartani kellene. Ily módon viszonylag vékony magas verőlécek alkalmazhatók. A találmány tehát röpítőtörő, illetve malom, amelynek törőháza és abban elforduló verőlécekkel ellátott forgórésze van. A találmány lényege abban van, hogy a forgórész — a verőlécek mögött, a törőház és a forgórész közötti holttérbe nyúló érzéfcelő-hajtószerv, valamint az érzékelőhaj tószerv vei hajtott, a verőléceket röpítő erő ellenében önzáróan tartó, és azokat az érzékelőhajtószerv elmozdulásával a röpítőerő irányában elmozdító emelőszerkezet van elrendezve. A találmány szerint az érzékelő-haj tószerv a verőlécek mögött elrendezett, kerületének legalább egy részével a törőház és a forgórész közötti holttérbe nyúló görgő, amely csigahajtáson át, csavarorsóból és annak meneteibe nyúló menetekkel ellátott, vezetett, iá verőlécekkel kapcsolatos szánból álló emelőszerkezet, csavarorsójával van kapcsolva. A találmányt részletesen kiviteli, példán rajz alapján isrnertjetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti röpítőtörő keresztmetszete, a 2. ábra vízszintes metszet a verőlécen keresztül, a 3. ábra a szerkezet axonometrikus képe. Az ábrák szerint 8 forgórészben ágyazott érzékelő-haj tószerv hengeralakú 1 görgő, amelynek külső palástfelülete kopásálló acélból, eset^ leg gumiból készül. Az 1 görgő tengelyrészének két vége 2 csigaorsónak van kiképzeve. Az egyik 2 osigaorsó jobb-, a másik 2 csigaorsó pedig balmenetű, az axiális erők kiegyenlítésére, A 2 csigaorsék 3 csigakerekeket hajtanak.,A 3 csigakerefcek tengelyei menetes 4 orsóként vannak kiképezve, amelyek 7 talpcsapágyba vannak ágyazva. A 4 orsók egyike ugyancsak jobb-, a másika pedig balmenettel készült. Egy-egy 4 orsó meneteibe félmenettel ellátott 5 szánok nyúlnak. A 4 orsók elfordításával az 5 szánok vezetékekben mozognak. Az 5 szánok orr-részükkel 6 verőlécek hornyába kapcsolódnak és 8 forgórészben tartják a 6 verőléceket. A kiviteli példánál a 2 csigaorsó önzáróként van kiképezve. A 8 forgórészt 9 törőház veszi körül. Üzemelés során, amikor a törőgép 8 forgórészét az ábrán nem ábrázolt hajtómotor forgásba hozza, a 6 verőlécek a röpítőerő következtében a 9 törőház felé akarnak elmozdulni. A 2 csigaorsó önzárása következtében azonban a 6 verőlécek nyugalmi helyzetben maradnak. Az önzárás valamiint az 5 szánok tehát gátolják ezek kirepülését a 8 forgórészből. Miután a törendő anyag a törőbe kerül ós a törés során a 6 verőlécek kopása megkezdődik, a 6 verőlécek mögötti árnyékolt terület magassága csökken és az anyagszemek a 6 verőlécek és a 9 törőház közötti résen át mélyebbre hatolnak be. Az anyagszemek súrlódó hatása következtében az érzékelő-elmozdító szervként kiképzett 1 görgő elfordul és a 2 csigaoirsók, illetve 3 csigafcerekek útján a menetes 4 orsókat elfordítja. A menetes 4 orsók elfordulása következtében a vezetett 5 szánok is elmozdulnak és elmozdulásukkal emelik a 6 ve-rőléceket. Ennek következtében a 6 verőléeek és az 1 törőház közötti rés mérete csökken és így a 6 verőléc mögötti árnyékolt terület magassága is nő, azaz az anyagszemek kevésibbé mélyen tudnak a holttérbe behatolni. Ennek következtében az 1 görgő palástfelületére nem ütközik anyagszemose és az 1 görgő megáll. A gyakorlatban tehát a 6 verőléc előre meghatározott magassága és az 1 görgő kerülete között egyensúlyi állapot jön létre, amely a 6 verőléeek teljes elkopásáig fennáll. Az 1 görgő elfordítása minimális erőt igényel, mivel a 6 görgőlécek elmozdítása a röpítőei-ő irányaiba történik. Az 1 görgőre ható külső erőnek tehát csak a 2 csigaorsó önzárását kell legyőznie. Ezt a minimális erőt az anyagszemcsék 1 görgőre való ütközése minden esetben biztosítja. A találmány nagy előnye tehát, hogy a 6 vej-őlécek állítása a kopás mértékétől függően automatikusan a törőgép leállítása nélkül történik, továbbá, hogy a verőléeek az eddiginél nagyobb százalékban kihasználhatók. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2