158125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldódó kötőanyagok előállítására elektroforetikus lakkozáshoz

158125 10 Az észterezés lefutásának ellenőrzése a savszámot és ia viszkozitást követjük nyomon. A találmány szerinti eljárással előállított alkalmas termékek savszáma 30—80 mg KOH/g, hidroxilszáma 30—160 mg KOH/g, viszkozitása — ebben és a továbbiakban említett esetekben 50%QS xüoios oldatban mérve 20 C° hőmérsékleten — 100—2000 cP. Az említett jellemző értékeket a reakcióikomponensek .minősége és mennyisége határozza smeg. Az adagolt komponensek menynyiségi arányai az adagolt komponensek minőségétől függnek, a gyakorlatban jelentős vegyületeknél 20—80 ill. 80—20 súlyrész. Mivel a vizes közegben való oldhatóságra a kötőanyagnak az összes poláris csoporttól függő hidrofil tulajdonsága a mérvadó, nagy hidroxilszámnál kis savszám elegendő tehet és fordítva. A viszkozitást, amelynél az észtefezési reakciót megszakítjuk, az elérendő polikondenzációs fok határozza meg, ez a viszkozitás másrészt azonban a kötőanyag összes zsírsav tartalmától is függ. A zsírsavban dús kötőanyag rendszereknél legalább 100 cP értékű, kis viszkozitásokat találtunk. A zsírsavban szegény kötőanyag rendszereknél elérhetjük az említett 2000 cP felső viszkoizitáshatárt. A kisviszkozitású kötőanyag rendszerek kevés oldásközvetítő adagolással vagy anélkül egyenletes rétegvastagságban jó szórással zavarmentesen leválaszthatók elektroforetikus eljárással. A nagyobb feszültségekkel szemben érzékenységük kicsi és az elektromos leválasztás minősége jó. Nagyviszkozitású kötőanyag rendszerekkel hasonló hatás elérésére oldásközvetítő adalékokat kell használnunk. A részleges észterezés reakciófeltételeinek a reakcióikornponensek jellegéhez és a reakció céljához kell alkalmazkodni. Mindenesetre úgy kell dolgozni, hogy a reakciót kocsonyásodási veszély nélkül 2—6 óra alatt befejezhessük, ehhez 100— 200 C° hőmérséklet szükséges. Dikarboinsavanhidrid tartalmú maleinátolajok reakciója sok hidroxid-csoportot tartalmazó pentaeritritalkido'kjkal például az alsó határ körüli reakcióhőmérsékletet kíván; vízzel feltárt maleinátolajok vagy di- ill. polimerizált zsírsavak reakciójánál hidroxilban szegény trimetilolpropánalkiidokkal például a felső határ körüli reakcióhőmérséklét ajánlatos. A reakció előnyösen olvadékban történik, azonban alkalmas oldószer jelenlétében is lejátszódhat. Az oldószerek jelenlétében lejátszódó reakció akkor előnyös, ha egyrészt a gyantaolvadék nagy viszkozitású, másrészt a reakcióhőmérséklét alacsony, s ez az oldószermentes gyantaolvadék kifogástalan összekeverését megnehezíti. Oldószerként természetesen olyanok jönnek számításba, aimelyek' a gyanta vizes közegben való oldhatóságát nem korlátozzák és az átalakulási reakcióban közömbösök. Etilénglikolmonoetiléter-aeetilészíter (etilglikolacetát) például ilyen alkalmas oldószer. A reakciópartnereket úgy választjuk, hogy a karboxil-csoportokát tartalmazó olaj- és hidroxil-csoportokat tartalmazó gyantakomponensek közötti észterkötés is a hidrolízisnek eléggé ellenálló legyen, bár ilyen hidrolízis nem okozza a felviteli és filmjellemzők kifejezett romlását. 5 Az észterkötésnek a komponensek közötti hidrolízises bomlása azonban a fürdő homogenitását nem kívánt módon korlátozhatja. A komponensek úgy is összehangolhatok, hogy a komponensek összekapcsolásával vízben kielégítően oildó-X0 dó rendszereket kapunk jó lakktechnikai jellemzőkkel. A kötőanyag rendszer összes zsíirsavtartalma 40 és 65 s% között van. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi elektrofoTetikus eljárásra előnyösen alkalmas, 15 termoreaktív, vízben oldódó kondenzációs gyanták előállítását. Az olaj- vagy zsírsavjellegű komponensnek a gyaritakomponenssel való egyesítésével olyan kötőanyagokat kapunk, amelyek jó hidrolízisellenálló tulajdonságuk mellett 20 niitroigénbázisokkal történő semlegesítés után vizes közegben oldódnak, csak nagyon kismennyiségű zavaró monomert tartalmaznak, kémiai felépítésükben viszonylag egységesek és elektroforetikus eljárással fémes vagy valamilyen módon 25 elektromosan vezetővé tett tárgyakra felhordhatok. A klasszikus gyanta olaj-4akkokhoz hasonlóan a lakktechnikai tulajdonságoknak a követelményekkel való összehangolása a komponensek változtatásával lehetséges. Az elekitroforeti-30 kus eljárás kötőanyagainak előállítására már ismert eljárásokkal ellentétben a találmány szerinti eljárás az alfa-béta olefin telítetlen dikarbonsavak és telítetlen karbonsavak adduktjainak alapján lehetővé teszi az ismert eljárások 35 hiányosságaiinak kiküszöbölését. A tiszta maleinátolajok kis viszkozitását és keménységét az adduktok ül. több kairboxil-osoportot tartalmazó zsírsavaik több hidroxil-csopoirtot tartalmazó gyantaszerű komponensekkel messzemenően 40 változtatható arányú összekapcsolásával szüntetjük meg. A szabad dikarbonsavak ül. hidrolízisre érzékeny félészter-csoportok jelenléte által okozott hiányosságokat kiküszöböljük, amennyiben csak olyan gyantaszerű komponenseket 45 használunk, amelyek összetételük és előállításuk alapján csak nagyon kis mennyiségű szabad dikarbonsavat tartalmaznak, és amelyekben a dikarbonsavak félészter végcsoportjai is messzemenően hiányoznak. Az ugyancsak ismert eljá-50 rások, amelyek alfa-béta telítetlen dikarbonsavak több olefin kötésű zsírsavakkal képezett adduktjainak lakktechnikai tulaj doinsagait vagy olefin telítetlen monomerekkel történő kopolimerizációval vagy gyantás polialkoholokkal emulziókká történő kombinációval oly módon javítják, hogy a keménység és viszkozitás a követelményeknek megfelel, csak feltételesen tekinthetők eredményesnek. Míg kopolimereknél a nem egységes molekuláris felépítés miatt tartós „„ üzemi feltételek között a leválasztás minőségére hátrányos hatások várhatók, emulzióknál heterogenitásuk miatt hasonló és más hátrányokkal számolhatunk. A találmány szerinti eljárással elektrofore-05 tikus eljáráshoz való termoreaktív kondenzációs 55 5