158056. lajstromszámú szabadalom • Vesszőarató-gép

158056 A találmány lehiétővé teszi valamennyi fentemlített hátrány kiküszöbölését, és ezzel megoldja a vessző gépi aratását. A találmány szerint ugyanis az önjáró vagy traktorral vontatott gép mellső részén olyan terelő lemezeket alkalmazunk, amelyek alkalmasak arra, hogy a tőkéről vízszintes irányban, vagy ív alakban kinőtt vesszőket emeljék és tereljék, tehát a vesszőkét összefogják, másrészt a vágásra nem kaszát alkalmazunk, hanem egy vagy több vízszintes síkban dolgozó körfűrészt, és végül a . motolla t újszerűen olyan ferde tengelyen helyezzük el, amely a vesszőket alulról és oldalról nyomja a vágószervek felé, és így a motolla kisméretű lehet, átmérője pl. 100—150 cm, noha az a vessző, amit -a vágást végző körfűrészekhez szorít, 3 m^nél is magaslatot). A találmány szerinti vezetőarató-gép lényeges alkatrészei tehát a következők: 1. Erőgépről meghajtott önjáró, kézi irányítású vagy kormányszerkezettel ellátott jármű. 2. Az erőforrásról üzemeltetjük a vágószerkezetet, mely a föld színétől a mindenkori szükségletnek megfelelően állítható. A vágószerkezet állhat: a) legelőnyösebben két vagy több egymással összeforgó, egymástól ellentétesen vagy azonos irányban forgó horizontálisan elhelyezett körfűrészből, vagy körfűrészekből vagy b) esetleg megfelelőien kiképzett és horizontálisan üzemeltetett láncfűrészből, vagy c) jobb-bal irányban ide-oda mozgó horizontálisan mozgatott fogas vágóikésből, vagy d) függőleges tengelyeken elhelyezett és horizontálisan körbeforgó, két oldalról kiélezett vágókésből. A vessző hibátlan elvágása érdekében mind a négy vágószerkezetnél olyan támasztószerkezetet alakítottunk ki, melynek következtében az elvágásra kerülő növény roncsolásmentesen, merőleges metszlappal simán vágható el. Ez a támasztószerkezet lényegileg előrenyúló, függőleges, ék alakú lemezből vagy lemezekből, áll, amelyek előnyösen két oldalt és középen vannak elhelyezve és olyan helyzetűek, hogy ráterelik a vesszőt a vágószerkezetre. Ezek a lemezek a naggyából függőleges helyzetű vesz-' szőt oldalirányban térítik el a vágószerkezet felé, és a megdőlt vesszőt felállítják. Emellett a vízszintes irányban mozgó vágóeszköz a vesszőt a támasztó lemezhez nyomja és így a vágási művelet legnagyobb része közvetlenül a lemezek mellett történik. 3. A levágásra kerülő vessző a vágószerkezetre történő szorítást speciálisan elhelyezett minden helyzetbe állítható szerelő szerkezet végzi el, mely meghajtását a központi erőforrástól kapja. A szorító terelőszerkezet segítségéivel a már levágott vesszőt el is döntjük. Ez a szorítószerkezet lényegében olyan motollából vagyis forgó tengelyből és ezen levő lapátokból áll, amely eltérően az eddig ismert motollák-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 tói nem a vágószerkezet előtt van, hanem oldalt és tengelye nem vízszintes, hanem, ferde. A tengely ferdesége olyan, hogy ez a tengely oldalt, előre felfelé és oldalról a közép felé hajlik és ezáltal oldalról és alulról emeli a vesszőt és segíti azit a vágószerkezet felé, a vessző hosszától függetlenül. A vessző növése ugyanis legtöbbször olyan nagy, illetve magas, hogy az ismert motollákkal a hátraszorítás gyakorlatilag lehetetlen. A motolla lapátjai lehetnék rugalmasak és végük kanálszerű kialakítású, hogy a vesszőt jobban terelje és szorítsa rá a vágószerkezetre és azután még továbbítsa is. Ez a motolla még abban is különbözik az eddig ismeretessé vált eféle szerkezetektől, hogy nem lécekkel, hanem lapátokkal dolgozik. Ez a motolla a levágott vesszőt 4. szállító szalagra továbbítja, mely a levágott szálakat egy megfelelően elhelyezett vájúban gyűjti. 5. A véjúban összegyűjtött növényt az előkészített kötözőanyagigal kévébe kötegeljük és a területre ürítjük. A .gép a felsorolt műveleteket teljes mórtékben automatikusan végzi, irányításáról csupán egy kezelő személy gondoskodik. Gazdaságos működését illetően, tapasztalati adatok birtokában lerögzítjük, hogy egy átlag képességű kézi-vágó napi munkájának 20—30-szorosára képes a gép. Ennek következtében üzemeltetése rendkívül gazdaságos és termelékeny, emellett az időjárási viszonyoktól csaknem független. A csatolt rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan szemlélteti. Az 1. ábra felülnézet, a 2. ábra pedig oldalnézet úgy ahogyan a II—II vonal szemlélteti. Az erőgéppel hajtott 1 jármű kézi irányítású és a terület már learatott részén halad, tehát a 11 vessző mellett. Ehhez a járműhöz van erősítve a 2 arátóseerkezet, melyen elöl van a 3 vágóeszköz, ez a felrajzolt kiviteli példa szerint lényegileg két körfűrészből áll. Ezeket természetesen az 1 jármű motora hajítja. A körfűrészek a 4 támasztóeszközök és 5 terelőlemezek segítségével dolgoznak, tehát úgy ahogyan mondottuk, a körfűrészek a 4 és 5 részek mellett vágnak. A levágott vessző a 6 szállítószalagra kerül és ez egy fel nem tüntetett tartályba vagy vályúba viszi a terményt.' A vessző vágásának nélkülözhetetlen része még a 7 motolla, amely a fentemlített módon ferde 8 tengellyel úgy van elhelyezve, hogy a vesszőt oldalról és elölről tereli a 3 körfűrészekre. Mikor tehát a motolla 9 lapátjai lefelé haladva a talaj közelébe érnek, lent oldalról nyomják a vesszőt a vágószerkezet felé. Ilyen módon válik lehetővé bármilyen magasra nőtt vessző tökéletes és gyors vágása. 2