158007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált szemcsés ammóniumnitrát előállítására

158007 6 nyos, ha a kezelendő talaj már eleve feleslegben nagyobb mennyiségű bórt tartalmaz. A műtrá­gyaiparban másrészt kismértékű önköltség csök­kenés is befolyásolhatja a termékeik gazdaságos kiválasztását: Ez az eset 'különösen érvényes a jelenlegi találmányra, ahol laz adalékanyagok célszerű kiválasztásával alacsony fajlagos ön­költség mellett stabilis termék állítható elő. Azit találtuk, hogy az lammóniumnitrát rend­kívül nagy mértékű stabilitása valósítható meg, ha az ammóniumnitrát 0,015—0,15% bórsavat vagy bórsavias sót, 0,00,115—0,015%, diammónium­szulfátot és . 0,03—0,2%, diammóniumfoszfátat tartalmaz, emellett optimális stabilizálás érhető el, ha egyrészt a diam!móniumfosztfá; tnak_ a di­ammóniumszulfáthoz viszonyított súlyarányát, másrészt a bórsavnak vagy ibórsavas sónak a diammóniumszulfátihoz viszonyíltoítt kétszeres súlyarányát 20-itól eltérő értékre állítjuk be. A stabilizált ammóniumntitrótfaain a diammónáiuin­foszfáitnak a dianimőniumszulfiáthoz viszonyított részaránya kb. 12—20. A leírásiban ammóniumnitrát „részecskéken" olyan különálló részecskéket, pl. gömbszemcsé­ket, granulátumokat vagy pélletiéket értünk, amely különálló részecskék az ömlesztett vagy porított ,ammóniumnitráttól vagy azok oldatai­tól különböznek. A „finom-részecskék" és „por" megjelölésen az ammóniumnitrát igen kis ré­szecskéit, pl. —,20 rnesh, —30 imésh vagy ennél kisebb részecskéiket értünk, amelyek rendszerint a' szemcsés, pelleteziett vagy igömbszemcsés am­móniumnitrát előállításánál képződnek. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagiként használt folyékony ammóniumnitrát igen kis mennyiségű, pL 0,2—6% vizét tartal­mazó ammóniumnitrát ömiedék, amelyet általá­ban a gömbszem esés és pelletezett ammónium­nitrát előállításánál használnak, a kiinduló anyag lehet továbbá az ammóniumnitrát vizes oldata is, pl. amelyeit szintén a gömtaszemcsés vagy granulált amimóniumnitrát előállításánál használnak. A kiinduló anyagként használt am­móniumnitrátnál figyelembe kell venni azt, hogy az ammóniumnitrát tisztább formáiról van szó, pl. amelyeknek ibatóanyagtartalma 94%,, célszerűen 97%, vagy ennél még magasabb, ezeknél a termékeiknél a fizikai instabilitás kü­lönösen magas. Adalékanyagként rendszerint bórsavat hasz­nálunk, jóllehet a bórsav ammóniumsójia né­hány esetben előny öseibb, ha a kiindulási folya­dék-keverékdt a salétromsav ammonias kezelé­sével állítjuk elő. Mivel gyártás köziben az ammómuimnitrát gyakran szabad ammóniát tar­talmaz, így bórsav hozzáadás esetién a bórsav egy része vagy teljes egésze ammóniumsóvá alakulhat át. A bórsiavból vagy sóiból 0,015%— 0,15%-jot alkalmazunk. A diammóniumszulfát és diammóniumfoszfát borsawegyuletek jelenlétében közösen szinerge­tikus hatást .fejítenek ki, amellyel az ammó­niumnitrát különösen a III—IV kristálymódo­sulaitokká történő átmenet stabilitása javítható. Az ammóniumnitrát stabilitásának javítására a technika állása szerint nagyobb .mennyiségű .5 ainmómumfoszifát felhasználása szükséges. Ha azonban a diammóniumszulfáttal és bórsav-ve­gyülettel együtt alkalmazzuk, akkor már igen kis mennyiségben hatékonyan javítja az ammó­niumnitrát stabilitását. A bórvegyületből fele 10 mennyiség, vagy még ennél is kevesebb szük­séges ahhoz, hogy a II—IV és III—IV kristály­módosulatokká történő átmenet stabilitását ja­vítsuk. Kb. 0,03—0,,2%-ot, előnyösebben pedig kb. 0,04—0,2%-ot használunk. A diammónium-15 szulfátból rendkívül kis mennyiség, pl. kb. 0,0015—0,015% elegendő. Az optimális stabili­tás elérése céljából a bórsav vegyület aránya a diammóniumszulfáthoz kb. 10 : 20-nak felel meg. 20 A talólmiány szerint adaléikolt amimónium­nitrát készítmény kib. 0,4 súlyszázalékig terjedő mennyiségben tartalmazza a három stabilizáló komponenst, előnyösen kb. 0,08—0,35%-ot ada­golunk. A legnagyobb mértékű stablitást értük 25 el, ha az ammómumnitrát 0,135% bórsavat, 0,01% aimmóniumszulfátot és 0,2% diammó­niumhidrogénfoszfátot tartalmaz (1400 ciklusban ismételt III—IV kristálymódosulat-átímeneithél a göimbsziemcsek nem bomlanak). Kifogástalan 30 stabilitás érhető el akkor is, ha az adalékanya­gokból a megfelelő sorrendben pl. 0,04, 0,002 és 0,004%-os mennyiségeket adagolunk. Az adalékanyagként használt bór, foszfát és szulfát vegyületekből egy vagy több adalék 35 már a kiindulóanyáglként használt folyékony ammóniumnitráthoz hozzáadagolható, vagy az adalékanyagokat in situ képezzük akként, hogy először bórsavat, foszforsavat és kénsavat, ezt követően pedig ammóniát adagolunk. Az Utóbbi 40 módszert alkalmazhatjuk, hla az lammómurnnittrá­tot salétromsavból képezzük. Ha az adalék­anyagokat önmagiikban használjuk és nem az ammóniumnitrát ömledékben vagy vizes oldat­ban in situ képezzük, vagy hia nem az adalék-45 anyagok keverékét adagoljuk a már előállított ammóniumnitráthoz, 'akkor az adalékanyagokat külön-külön mint finoman eloszlatot szilárd anyagokat adagoljuk, vagy az adalékanyagokat már előre elkészített vizes vagy ömledék álla-5Q potú ammóniumnitrát oldatba visszük be. Tet­szés szerinti módszer alkalmas az adalékanya­gok bevitelére, optimális eredmények elérése céljából azonban alapos átkeverést kell bizto­sítani homogenizált keverék kialakításához. 55 A találmány szerinti adalékanyag-készítmény­nyel kezelt ammóniumnitrát stabilitását, illetve a stabilitás mértékét három tényező befolyá­solja: az első tényező az aímmóniumni'trát pH-értéke. Ha a pH-érték túl magas, vagyis szabad ammónia van jelen, ill. az ammóniumnitrát keverékből ammónia válik szabaddá, vagy a pH túl alacsony, vagyis a keverékben szabad sav van jelen, akkor a stabilitás sokkal kisebb 65 mértékben javítható. Az optimális pH-értékett 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom