158003. lajstromszámú szabadalom • Fermentációs eljárás lizosztafin előállítására

158003 6 leg eltérő módon is szemléltettük egy oly kísérletsorozat alapján, amely a 3 278 378 sz. amerikai szabadalmi leírás 1. példájában leírt eljáráson alapult. Az első kísérletben az említett példa szerinti eljárást ismételtük meg, 1,7% pankreásszal lebontott' kazein (Trypticase, Baltimore Biological Laboratories), 0,3% papainnal emésztett szójaliszt (Phytone, Baltimore Biological Laboratories), 0,5% nátriumklorid, 0,25% dikáliumhidrogénfoszfát és 0,25% dextróz tartalmú fermenstációs közeg alkalmazásával. A közeget 7,3 pH-értékre állítottuk be, S. staphyiolyticus NRRL B—2628 mikroorganizmussal beoltottuk és rázópalackban 37 C° hőmérsékleten 17 óra hosszat mkubáltattuk. A fermentáció végén a fermentációs levet megvizsgáltuk a lizosztafin-aktivitás szempontjából és mértük pH—éint ékért. Az első kísérletsorozatiban a pankreásszal emésztett kazein mennyiségi arányát 3, 5, 7 és 10%-ra növeltük és vizsgáltuk ennék hatását az antibiotikum-titerre és a közeg pH-értékére. Két azonos kísérletsorozatot folytattunk le, 0,25% dextróz helyett azonban a fermentációs közegben 1,0 súly% dexitrózt, ül. 1,0 súly% glicerint alkalmaztunk. A kísérletsorozat eredményeit az alábbi táblázatban foglaltuk össze. I. táblázat A kazein-hidrolizátum koncentrációjának hatása várható további előny, a 10 súly% enzimesen hidrolizált kazein alkalmazásával történő fermentációhoz viszonyítva. A glicerin dextróz helyett szénforrásként tör-5 ténő alkalmazásának egy további előnye is kitűnik az I. táblázatban közölt kísérleti eredményekből. A glicerinnel szénforrásként lefolytatott kísérletek mindegyikénél a végső pH-érték belül esik a 3 278 378 sz. amerikai leírásban 10 megadott optimális pH-tarto:mányon vagy legalábbis igen közel áll hozzá. Emellett lényegesen nagyobb antibiotikumJtiterek voltak elérhetők, amint ez a táblázatban megadott 40,5 és 44,3 egység/ml értékekből látható. 15 Összehasonlító kísérletsorozatot is végeztünk annak megállapítása céljából, hogy más mono-és diszacbaridok hasonló módon viselkednek-e, mint a fenti kísérletek során a dextróz, továbbá 20 annak megalapítására is, hogy más többértékű alkoholok, mint a szorhit vagy mamiit is alkalmazhatók-e a glicerin helyett hasonló jó eredményekkel. E kísérleteket rázópalackban végeztük; 250 ml-es Erlenmeyer-lombikiokba 10— 25 10 ml közeget vittünk be és a tenyészetet peroenként 250—300 fordulattal dolgozó forgórendszerű rázóasztalon 37 C° hőmérsékleten inkubáltattuk. Az inokulum a S-staphylolyticus NRRL B—2628 törzs tenyészetének 0,02 tf.%-30 nyi mennyisége volt. A tápiközeg az alábbi öszszetételű volt, 7,3 végső pH-értékre beállítva: 0,25% 1,0% 1,0% 35 enzimmel hidrolizált kazein 4,82 súly% Kazeindextróz dextróz glicerin nátriumklorid 0,5 súiy>/o hidrolizátum antiantianti-dikáliuimhidrogén-Súly0/

o bioti- pH bioti- pH bioti- pH foszfát 0,25 súlyo/o kum kum kum szója-peptom széntartalmú tápanyag 0,5 súly%. / szója-peptom széntartalmú tápanyag a táblázatban megadott 1,7 2,6 8,45 1,2 5,00 0,5 6,80 40 különböző mennyiségek. 3,0 4,8 8,55 3,7 5,15 11,4 6,95 különböző mennyiségek. 5,0 11,2 8,60 9,5 5,55 17,8 7,70 7,0 17,8 8,60 16,5 6,25 40,5 7,80 Az eredményeket az alábbi II. táblázatban 10,0 17,3 8,50 22,8 7,30 44,3 7,95 45 foglaltuk össze. Az antibiotikum-titer lényeges megnövekedése volt megfigyelhető azokban a kísérletekben, amikor 5 súly%, pankreásszal lebontott kazeint alkalmaztunk nitrogént szolgáltató tápanyagként, 'azokhoz a kísérletekhez viszonyítva, amelyeikben ez a tápanyag 3% vagy ennél is kisebb mennyiségben került alkalmazásra. Az antibiotikum-titer további növekedése volt megfigyelhető, amint az enzimesen hidrolizált kazein mennyiségi arányát a fermentációs közegben kb. 10%-ig növeltük. A találmány tehát, legszélesebb körű fogalmazásában, oly eljárás a lizosztafitn előállítására S. staphylolyticus mikroorganizmussal folytatott fermentáció útján, amelyben 4—10 súly% enzimesen hidrolizált kazeint alkalmazunk a fermentációs közegben nitrogént szolgáltató tápanyagként. Alkalmazhatuník ennél nagyobb koncentrációban is enzimesen hidrolizált kazeint, ettől azonban már nem 50 55 60 65 A táblázat adatai mutatják a különböző szénförrástápanyagOik különböző koncentrációival 17 órai fermentációs időtartam alatt elért pH-értékeket és lizosztafin-íkancentrációkat. A lizosztafinJ

koncentrációt a fermentációs közeg térfogatára számítva, egység/ml értékekben adtuk meg; az értékek meghatározása a 3 278 378 sz. amerikai szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel történt. A táblázatban a szénforrás-tápanyag koncentrációjára vonatkozólag megadott értékek súly%-ban értendők, a fermentációs közeg súlyára számítva; a táblázaton szereplő számértékek megközelítő értékek, minthogy minden egyes széntartalmú tápanyag esetében az illető tápanyag koncentrációját pontosan a vegyület széntartalmának megfelelően állítottuk be, hogy így ún. ízo-karbon tápközegeket kapjunk, 04, 0,2, 0,4, 0,6, 0,8 és 1,6 súly% tényleges szén-koncentrációval. 3