157992. lajstromszámú szabadalom • Önhordó tető-, fal-, vagy csarnokszerkezet

7 157992 8 alaprajz is. A vízszintes sokszög alaprajz sokszögét vízszintes modulsokszögnek nevezzük, és Nv-vel jelöljük. így például a 8. ábrán eredményvonallal jelölt sókszög a vízszintes modulsokszög. Példáként kívánjuk megemlíteni, hogy a 8. ábrán ábrázolt elemcsoport csak akkor alakítható át a 9. ábrán ábrázolt elemcsoporttá, ha a vízszintes imoduisokszög oldalainak száma hatnál nem kisebb páros szám. A találmány szerint különböző épületformák nagy számú változatait lehet megépíteni, beleértve nemcsak párhuzamos és középpontos szerkezeteket, hanem azoknak egymással való kombinációját is. Ennek a megvalósításánál azonban igen fontos, hogy az egyes elemek méretei kielégítsék mind a függőleges, mind pedig a vízszintes modulsokszög mértani követelményeit. Az elemek megszerkesztésénél igen lényeges követelmény, hogy az elemek 36 kerületi élvonalaihoz tartozó 37 oldalak síkok, amelyek egybeesnek egy képzeletbeli gúlának oldallapjaival, amelynek csúcspontja az elemek folytatólagos élvonalaiból alkotott sokszöget, a függőleges modulpoligont befogadó főkör átellenes pontjában van, és amelynek alapja az elem síkba forgatott rombusz vagy deltoid alakú 38 kiterített felülete. Ebből következik, hogy az elem konkáv, vápa felőli 31 felülete nagyobb, mint a konvex, gerinc felőli 32 felülete, és ezért a képzeletbeli vízszintes alapsLkhoz 90°-tól eltérő szögben hajlanak. Ez biztosítja, hogy az elemek akár konkáv, akár konvex oldalukkal kifelé hézagmentes illesztéssel szerkezetté építhetők össze. Sík, vékony lemezből kialakított elemek esetén természetesen illeszkedő oldalfelületekről beszélni nem lehet. Ez esetben az elem lemezeiből kialakított peremkarimák síkja merőleges az előbb ismertetett gúla megfelelő oldalsíkjaira. A 4., 5., 6. és 7. ábrák szerinti zárt elemcsoportok mindegyike négy egybevágó, hajlított rombuszelemet tartalmaz, amelyek egy közös csomóponthoz illeszkednek. Az elemcsoportok azonban lényegesen különböznek egymástól az egyes elemek hajlási helyzetei miatt. A 4. ábra szerinti elemcsoportban mind a négy 30a elem azonos hajláshelyzetben van, vagyis azok felülről nézve vápákat alkotnak. Amint már említettük, az eddig ismert összes egybevágó meghajlított rombuszelemeket, tartalmazó rendszer az elemeket kizárólag a 4. ábra szerinti módon csoportosítja. ;___ Az 5. ábra -szerint a két folytatólagos hajlásvo-, nalú 30b elem egyikének hajláshelyzetét megfordítjuk. A megfordított 30b elem" a két szomszédos 30a elemhez oly módon kapcsolódik, hogy a befogóik mentén csatlakozó háromszögrészek azonos síkokban fekszenek, és átfogóik, amelyek egyben az elemek hajlásvonalai is, egymással párhuzamosak. Következésiképpen az 5. ábra szerinti elemcsoport a megfordított hajláshelyzetű elem irányában kiegyenesedik, míg az ellentétes irányban az elemcsoport megtartja körhengerpalástot közelítő, alakját. Ez az elemcsoport' tehát átmenetként alkalmazható a 4. ábra szerinti sokszög görbületű és a 6. ábra szerinti egyenes vonalú elemcsoportok között. A 4. ábrán ábrázolt elemcsoport 16—16 vonalmenti metszete a 16. ábrán, az 5. ábra 17-—17 vonalmenti metszete pedig a 17. ábrán látható, A 6. ábra szerinti elemcsoport mindkét folytatólagos- 34 hajlásvonalú 30b elemének megfordítása révén válik egyenes vonalúvá. Ennél a kiviteli példánál mind a négy elem hajlásvonala párhuzamos. A 7. ábra szerinti elemcsoport annyiban hasonlít a 6. ábra szerinti elemcsoporthoz, hogy mindkét elemcsoportban az elemek párosával vannak azonos 30a, illetve megfordított 30b elemekhez kapcsolva, és mivel hajlásvonalaik két párhuzamos síkban fekszenek, ezért mindkét elemcsoport egyenes vonalú. Azonban amíg a 6. ábrán ábrázolt elemcsoport valamelyik elemének 34 hajlásvonala párhuzamos a többi elein haj lás vonalával, a 7. ábra szerinti elemcsoport bármely elemének 34 hajlásvonala a másik három hajlásvonal közül eggyel párhuzamos, a másikat metszi, a harmadikhoz képest pedig kitérő helyzetű. A 6. ábra szerinti elemcsoport kapcsolatai mind egysíkúak, viszont a 7. ábrán ábrázolt elemcsoport négy kapcsolata közül csupán kettő egysíkú, a másik kettő élben metsződő, és felülről nézve az egyik kapcsolat vápát, a másik pedig gerincet alkot, amint az jól látható a 18. ábrán, amely a 7. ábra 18—18 vonalmenti metszete. A 4., 5. és 6. ábrák szerinti elemcsoportok elemeinek 34 haj lás vonalai párhuzamos függőleges síkokban fekszenek, ezeknek az elemcsoportoknak felhasználásával tehát párhuzamos csarnokszerkezetek állíthatók elő, amelynek befoglaló térformáját a szerkezet keresztmetszetéinek önmagával párhuzamos mozgása írja le. Ilyen párhuzamos csarnokszerkezeteket mutat be a 10. és 12. ábra. Nyolc 30a. elemből álló csillag alakú elemcsoport, amely a 14. ábra szerinti sokszög-gúla középpontját alkotja, nagyítva látható a 8. ábrán. Ebből az ismert elrendezésből újszerű elemcsoport alakítható ki három sugárirányú elemnek egyetlen elemmel való helyettesítésével. Ezt az új elemet a 9. ábrán ábrázoltuk. Ez az elem átmenetként alkalmazható párhuzamos és sugárközpontos szerkezeti részek között, amint az a 15. ábra szerinti tetőszerkezetnél látható. A találmány szerinti elemek egyszerűen legyárthatok fából, műanyagból, különböző fémekből, cementkötésű anyagokból, rétegelt vagy szendvicslemezekből stb. A csatlakozó elemek illeszkedő oldalfelületeit ragasztással, hegesztéssel, csatározással vagy egyéb módon lehet egymáshoz erősíteni. Az előregyártott elemek összeszerelésük után a helyszínen felhordott erősítő vagy védőbevonattal is elláthatók. Hasonlóképpen a helyszínen bebetonozott monolitikus vas>betonhéjak önhordó zsaluzataként is alkalmazhatók műanyaghabból, farostlemezből, könnyű 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4