157981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a p-aminoalkil-benzolszulfonamidok új származékainak előállítására

5 157981 hatók; a bázisos hidrolízis pl. alkálifémhidroxi­dokkal vagy alkáliföldfémhidroxidokkal folytat­ható be. A hidrolízis akár vízben, akár valamely alkanolban, mint ímetanolban vagy etanolban, vagy pedig dietilénglikolban lefolytatható. 5 A fentemlített amin előállítható továbbá a Hofmann szerinti savamid-lebontás útján is. Eb­ből a célból a savamidot pl. valamely brómot vagy klórt leadó szernek és valamely alkálifém­vagy alkáliföldíémhidroxidnak vagy savnak a je­lenlétében melegítjük. Oldószerként víz vagy valamely atonal egyaránt alkalmazható; olyan esetekben, amikor a lebontásit valamely alkanol­ban végezzük, az említett hidroxidok helyett a. megfelelő alkoholáitokat használjuk bázisként. A találmány szerinti eljárással előállítható új hatóanyagok és azok gyógyszerészeti szempont­ból elfogadható sói előnyösen orálisan alkaltoaz­hatók a gyógyászatban. Sóképzégre szervetlen vagy szerves bázisok, mint alkálifém- vagy ai­káliföldfémhidroxidok, -karbonátok vagy -hid­rogénkarbotiátok, trietanoUamin, kolin, Nádimé­ul- vagy N'-Cbéta-feniletilJ-biguanid alkalmaz­hatók. A hatóanyagok napi adagjai felnőtt személyek esetében 10 mg és 200 mg között lehetnek. Az adagolási egységek, mint drazsék vagy tablet­ták, a találmány szerinti hatóanyagot előnyösen 10—200 mg mennyiségben tartalmazhatják, mi­mellett az (I) képltetű vegyület mennyiségi ará­nya az említett adagolási egységekben előnyö­sen 20—80% liehet. Az ilyen adagolási egységek előállítása céljából a hatóanyagot pl. szilárd por­alakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacu­korral, szorbittal, mannittal, keíményítőféléfckel, mint burgonyakeményítővel, kufcoiricakeményí­tővell vagy amilopektinnel, továbbá laminária­porral vagy citrusvelőporral, eellülózszármazé­kokkal vagy zselatinnal kombinálhatjuk, adott esetben simítószerek, mint magnézium- vagy kal­ciumísztearát vagy megfelelő molekulasúlyú po­lietilénglikolok hozzáadásával; e keverékeket tablettákká vagy drazsémagokká sajtoljuk. Az utóbbiakat pl, tömény cukoroldatokkal vonhat­juk be, amelyekhez még pl. airabmézgát, talku­mot és/vagy titándibxidot is adhatunk; bevonó­szerként felhasználhatók továbbá könnyen illó szerves oldószerekben vagy oldószerelegyekben oldott lakkok is. E bevonószerekhez színezéke­ket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyag-ada­gok megjelölése céljából. Az említett tabletták, ill. drazsék előállítási módját közelebbről az alábbi előírások'szemlél­tetik : a) 100 g l-./p-[, 2H(2-metoxi-5-klói'-benzamido)­etil]-femlszulfonil/-3-(aktanidro-l,i2,4--metenopentalen-5-il!)-karbamidot összekeverünk 436 g tejcukorral és 380 g burgonyafceményítő­vel, ezt a keveréket 4,0 g zselatin vizes oldatá­val megnedvesítjük és szitán átnyomva szemesé­sít j ük. Megszárítás után 30,0 g burgonyakemé­nyítőt, 30,0 g talkumot, 10,0 g magnéziumsztea­rátot és 10,0 g kolloid szi'liciumdioxidot keve­rünk hozzá, majd ebből a keverékből 10 000 db, egyenkint 100 mg súlyú és 10 ímg hatóanyagtar­talmú tablettát sajtolunk; a tablettákat kívánt esetben osztóhoronnyal is elláthatjuk a fino­mabb adagolás megkönnyítésére. b) 100 g l-/p-[2-(i2-metoxi^5-klór-benzamido}­etil]-fenilszulfoni^-3H'(i3-okta!hidro^i;2,4-metenü­pentalen-5-il)-karbamid, 20 g tejcukor,. 130 g burgonyákeményítő, valamint vízben áldott 20 g zselatin és 10 g glicerin keverékből granulátu­mot készítünk, ehhez megszárítás után 35 g tal­kumot és 5,0 g magnéziumsztearátot keverünk, majd 10 000 db drazsémaggá sajtoljuk a keveré­ket. E drazsémagokat azután egy 150 g kristá­lyos répacukor, 10,0 g selllak, 7,0 g arabmézga, 25 g italkum, 5 g kolloid kovasav és 3,0 g színe­zék elegyéből készített tömény sziruppal bevon­juk és megszárítjuk. Az így kapott drazsék egyenkénti súlya 70 mg, hatóanyagtartalma 10 mg. Az (I) általános képietű új vegyületeknek a ta­lálmány szerinti módon történő előállítását, va­lamint az eddig le nem írt közbenső termékek­nek az előállítását az alábbi példák szemléltetik közelebbről; megjegyzendő azonban, hogy a ta­lálmány köre egyáltalán nem korlátozódik ezek­re a példákra. A példákban a hőmérsékleti ada­tok Celsius-fokokban értendők. 1. példa a) 36,8 g p-[2-(2-metoxi-5-klóir-benzamido)-etil]­-benzoilszulfonamidot és 6 g porított káliumhidr­oxidot '500 ml dioxánban, 16,0 g izoeiánsav-j(ok­tahidro)-l,2,4-metenopenitalen-5-il-észter) hozzá­adásával 4 óra hosszat forralunk visszafolyatás közben. Ezután a reakcióelegyet vákuumban be­pároljuk, a maradékhoz vizet adunk és a nem oldódó részt kiszűrjük. A szűrleltet 2 n sósav­oldattal óvatosan megsavanyítjuk, aminek ha­tására a nyers termék kikristályosodik. A nyers terméket szűréssel elkülönítjük, 2 n ammóniumhid'roxidoldatot adunk hozzá, a nem oldódó anyagot kiszűrjük és a szűrletet 2 n só­savoldattal óvatosan megsavanyítjuk. A kivált kristályokat leszűrjük, vízzel alaposan mossuk, majd vákuumban megszárítjuk. Az így kapott l-/p-[2-(2-imetoxi^5-klór-benziaímido)-etil]-fenil­szulífonil/-i3-(oktahdjdro-Hl,!2,4-metenopentalen-5--il)-kairbamid 158—168°-on bomlik. A fenti eljárás kiindulóanyagaként felhaszná­lásra kerülő izoeiánsav-(dktahidro-l,2,4-<meteno­pentaIl en-5-il)-ész!ter az alábbi módon állítható elő: b) 3312 g akrilsav-béta-etoxi-etilészterhez, amelyet 0,2% kidrokinon-monometiléterrel sta­bilizáltunk, 1852 g 2,5-norbornadiént és 148 g 15 20 25 30 35 40 45 50 55 69 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom