157930. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy aktivitású és nagy stabilitású, vízben oldhatatlan enzim és antigén preparátumok előállítására

157930 3 4 mányban alkalmazhatók: a gyakorlatban nem kerülhető el a 30—40 C°-os melegítés, ami vi­szont már károsítja a biológiailag aktív anyago­kat. Mint ismerétes, mélyebb hőmérsékleten, pl. 25 C° alatt, hatékony iniciátorokkal nem lehet kielégítő biztonsággal elvégezni a reakciópartne­rek összekeverését, a légtelenítést és egyéb elő­készítő műveleteket, és különösen térhálós rend­szerekben nem lehet egyenletes termékekhez jutni. A redox rendszerekkel előállított térhálós preparátumok további hátránya, hogy az enzi­mek és antigének tartós extrahálással jelentős mértékben kivonhatók belőlük. A fotoiniciálás csak optikailag tiszta rendszerekben alkalmaz­ható, és azokban sem hoz létre egyenletes tér­hálósodást már néhány milliméter mélységben sem, ezenfelül fotoiniciátar bekeverését igényli. Az ismerteit körülmények következtében az irodalom szerinti eljárással nem lehet az eredeti enzimafctivitás '.2—5i%-ánal tölbbet visszanyerni a vízoldhatatlan preparátumban, és az így előállí­tott preparátumok stabilitása sem kielégítő. Különösen alkalmatlan a redox-iniciátorok al­kalmazásán alapuló eljárás szerves vagy szervet­len, pórusos hordozóanyagba épített, vízoldha­tatlan enzim és antigén preparátumok előállítá­sára, minthogy ilyen hordozóanyagból az indciá­tor-maradékok és bomlástermékek teljes eltávo­lítása nem, vagy csak igen nehezen valósítható meg. A teljesen vagy részben átlátszatlan póru­sos hordozóanyagok a fotoiniciálást eleve kizár­ják. A találmány célja nagy aktivitású és nagy sta­bilitású vízoldhatatílan enzim és anitigén prepa­rátumok előállítása, amely preparátumok szer­ves vagy szervetlen pórusos hordozó anyagba való beépítésre is alkalmasak. A találmány alapja az a felismerés, hogy ez a cél elérhető, ha a kívánt enzim vagy antigén és egy vagy több vízben oldható monomert tartal­mazó vizes oldatát kis vagy közepes dózistelje­sítményű röntgen — vagy gammasugárzásnak tesszük ki. Ez a felismerés azért meglepő, mert közismert, hogy a röntgen- és gammasugárzás a biológiai­lag aktív anyagokat, így az enzimeket és anti­géneket is erősen károsítja. Az említett mono­merek jelenlétében azonban károsodás nem volt észlelhető, sőt az előállított preparátumok akti­vitása és stabilitása nagyobb volt az egyéb mó­dokon (pl. •redox-iniciátoroikka'l) előállítottaké­nál. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a 'térhálós váz fent ismertetett kialakítása és az enzimek vagy antigének megkötése kivite­lezhető szerves vagy szervetlen pórusos hordozó anyag pórusaiban, és ily módon tetszés szerint formált gyöngy, fólia, cső vagy egyéb alakú víz­oldhatatlan enzim és antigén preparátum hozha­tó létre. E preparátumok nagy mechanikai sta­bilitását az biztosítja, hogy az enzimeket bezáró, térhálós váz közvetlenül a hordozóanyag póru­saiban keletkezik. A találmány eljárás nagy aktivitású és stabi­litású, vízben oldhatatlan enzim és antigén pre­parátumok előállítására, amelynek során az en­zim vagy antigén vizes oldatához egy vagy több, vízben oldható monomert adunk, amelyek kö­. zül legalább egy a polimerizáció során térháló­sodásra képes. A találmány értelmében úgy já­runk el, hogy a fenti oldathoz adott esetben szerves vagy szervetlen pórusos hordozó anya­got adunk, majd a rendszert a monomerek leg­alább 80'%-os átalakulásáig 300—30 000 rad/ó dózisteljesítményű röntgen — nagy gammasu­gárzásnak tesszük ki. Monomerként akrilamid és biszkrilamid ke­verékét célszerű alkalmazni. Ilyen körülmények között 20 C°-on és borax vagy acetát puffer je­lenlétében 3000 rad/h dózisteljesítmény mellett mintegy 40 perc besugárzásra van szükség a monomerek 80%-ának polimerizálásához. A ta­lálmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosí­tási módja szerint pórusos adalékként pórusos PVC-t, pórusos polisztirolt, karbamid-formal­dehid, poliuretán vagy polivinilalkohol habot, vagy egyéb szerves vagy szervetlen porózus anyagot alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) Az enzim antigén típusától, vegyi összeté­telétől messzemenően függetlenül egyszerű el­járással lehetővé teszi nagy aktivitású és stabi­litású preparátumok készítését. b) Az enzimek és antigéneket nem károsító mély hőmérsékleten és tetszés szerinti pH érté­ken kivitelezhető. c) Az előkészítő műveletek és maga a térhá­lós váz kialakítása kényelmesen elválaszthatók egymástól. d) Kitűnően alkalmas a vízoldhatatlan enzim vagy antigén preparátum beépítésére egy előre formált, pórusos hordozóanyagba. A találmány szerinti nagyaktívitású és nagy­stabilitású enzim vagy antigén készítmény elő­állítását az alábbi példákkal világítjuk meg. 1. példa 10 ml 9,1 pH-jú borax pufferoldatban felol­dottunk 200 mg akrilamidot, 120 mg biszakril­amidot és 3 mg tripszint. Az így elkészített ol­datot oxigénmentes argonnal való öblítés után 20 C°-on 50 percen át egy 150 kV-on és 10 mA-rel működtetett röntgenkészülék sugárzásának tettük ki. E kezelés során az oldatot 3000 rad sugárdózis érte. A sugárzás hatására a monome­rek mintegy 90%-ban polimerizáltak és sűrű, aludttejre emlékeztető csapadékot adtak. A csa­padékot centrifugáltuk, majd bcrax pufferrel mostuk és újabb centrifugálás után kazeinbon­tó módszerrel meghatároztuk a mosófolyadék tripszínaktívitását. Hatszori mosás után a mosó­folyadékban nem volt aktivitás kimutatható. Ezután megvizsgáltuk a csapadék tripszínaktívi­tását. Hét egymást követő kazeinbontás és cent-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom