157885. lajstromszámú szabadalom • Csúszóérintkező felületkezelő berendezésekhez

3 157885 4 helés hatására a feszültség csökken. Így az áramsűrűség értéke a huzal különböző pontjaiban más és más lesz és annak megfelelően a felület oxidmentessége pácölásnál — egyenlőtlen, illetőleg galvanikus fémbevonásnál a keletkező fémbevonat vastagsága ugyancsak egyenlőtlen lesz. Hasonló a helyzet, amennyiben a huzalt például festékkel (lakk, műanyag) vonjuk be elektroforetikusan. Éz a megoldás tehát a teljesítmény növelését & bevonó kád hosszának növelése által nem teszi lehetővé, mert vékony és nagy fajlagos ellenállású huzal kezelésekor a huzalban igen nagy feszültségesés lép fel, aminek következtében a szükséges felületi áramsűrűség a huzalon csak a kád két végén, a kontaktusok közelében létesíthető, míg a kád középrésze a kis potenciál következtében kihasználatlan marad. A kád hosszának növelése tehát a teljesítményt nem növeli. Gyakorlati példa: 3 m hosszú bevonókádban, 0 0,5 mm-es FeNi huzalnál, mikor az áramsűrűség a két végen a megengedhető maximális értékű, a bevonás csak mintegy—:—=-—-—méteren történik, miközben a középső kb. 2——méter hosszon a fürdő már hatástalan. Megoldásként kínálkozva a bevonó huzalnak megfelelő távolságonként a fürdőből való kivezetése a folyadék fölött elhelyezett kontaktusgörgőkhöz. Ez azonban a súrlódás növekedését és az anyag nagymértékű keményedését okozná, ezenfelül a bevonásra is káros lenne, mert minden kiemelkedéskor a huzal felülete felszedheti a fürdő felszínén többékevésbé mindig található tisztátalanságokat (port, zsírszennyezést), amelyek be is tudnak épülni a leválasztott fémbe és a bevonat minőségét rontják. E nehézségen úgy is lehet segíteni, hogy — mint ezt általában alkalmazzák is —, a huzalra közvetlenül feszültséget nem kapcsolnak. A kádban két elektród között vezetik • a huzalt és áramot úgynevezett bipoláros elektródként kap. E megoldás részleteivel nem kívánunk — annak ismert volta miatt — foglalkozni, helyette utalunk a szakirodalomra (például Elektroplating Engineering Handbook 2nd Ed. 1962. Eeinhold N. Y. 618. old. Fig. 6.). i Azonban ezen közvetett vezetésű (vagy bipoláris) megoldásnak több hátrányával is kell számolni. Nevezetesen . (például galvanizálásnál) a katódból ugyanolyan súlyú lemezt kell beépíteni, mint az anódból, hiszen a huzal egyenletes bevonása miatt kisebb távolságonként — például méterenként •— váltani kell az elektródok polaritását. Ez ismét huzalozási (vezetékelosztási) és kapcsolóelem nehézségekre vezet. A nagy felületi elektródok miatt a kádméretek növekednek meg, az elektrolit mennyisége szükségtelenül nagy, ennek folyamatos keringtetése és szűrése ismét szükségesnél nagyobb energiaigényt jelent stb. E nagy vonásokban jelzett —' és más, nem részletezett — nehézségek kiküszöbölése képezte találmányi célkitűzésünket. Oly megoldást iparkodtunk kidolgozni, hogy a huzalra 5 közvetlenül tudjunk feszültséget kapcsolni, de ugyanakkor a huzal — hosszával egyenesen arányos — ellenállása lehetőségig ne csökkentse az alkalmazott feszültséget. 10 Találmányunknak egy példaképpeni alkalmazását már most a következőképpen tudjuk leírni a Fig. 1 és Fig. 2 felhasználásával, ahol Fig. 1 oldalnézeti, Fig. 2 elölnézeti ábrázolás. Egyszerűség kedvéért galvánozásban használa-15 tos kiviteli alakot mutatunk be. Galvanikusan bevonásra kerülő huzalt hoszszú kádba merítve végighúzunk. A huzal két oldalán a kádba —- ismert módon — anódok vannak bemerítve és egyenáramú áramforrás 20 pozitív sarkára kapcsolva. A Fig. 1 és Fig. 2-nél az 1 kádban levő 2 elektrolitba merül 3 galvanizálandó huzal. A huzal három görgő között van átvezetve, amelyek körül a. két alsó 4 és 5 saválló szigetelő 2b anyagból való görgők arra szolgálnak, hogy a huzalt a felső, 6, 7, 8 részekből álló kontaktusgörgőkhöz nyomva tartják. A kontaktusgörgő 6 tengelyből, valamint a rajta elhelyezett, saválló szigetelőanyagból készült 7 tárcsák 11 hor-30 nyaiban mélyen fekvő, körbefutó 8 fém vagy más vezető huzalkarikából áll. A huzalkarika, fémes kapcsolatban van a tengellyel, s azon keresztül katódpotenciálra van kapcsolva. Ily módon tehát a fürdőben haladó 3 huzal folya-35 matosan érintkezik a rajta gördülő 8 kontaktussal (huzalkarikával), s szintén katódpotenciálon van. A 11 horonyra jellegzetes, hogy szélessége 40 célszerűen a 3 huzal átmérőjének legfeljebb háromszorosa, mélysége pedig a 3 huzal átmérőjének legalább tízszerese. Ezzel a megoldással elérhető, hogy a huzal-4'5 karikán az erős elektromos árnyékolás hatásaként, a fémkiválás jelentéktelen, mimellett a huzal potenciálját a szükséges értéken lehet tartani. Nem változtat találmányunk lényegén az 50 sem, ha a Fig. 3 és Fig. 4 ábrák elvi elrendezését választjuk, ahol ugyancsak oldalirányú és elölnézeti ábrázolásban mutatjuk a Fig. 1 és Fig. 2-n ábrázolt kiviteli alaktól eltérő megoldású 9 saválló szigetelő anyagból készített ár-55 nyékoló szervet és 10 áram hozzávezető érintkezőt, A 9 árnyékoló szerv és 10 áramvezető szerepe azonos a Fig. 1 és Fig. 2, 7 és 8 jelzésű alkatrészeinek funkciójával, a különbség csupán kiviteli: az árnyékoló szervek helyzete 60 a térben rögzített (a rajzon nem ábrázolt módon például a kádban is lehetne rögzítve) és ugyancsak rögzített az itt csűszóérintkezést adó szükségszerinti fémből vagy más vezetőből készült 10 érintkező is, amely a 12 árnyékolt tér-65 részben van. Itt" is alkalmazhatók szükségsze-2