157882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kontakt katalitikus reakciók végrehajtására

157882 3 4 kozottabb igénybevételét jelenti, sok esetben pedig kedvezőtlen a reakció végbemenetele szempontjából is, kedvezőtlenül befolyásolja az egyensúlyt, vagy melléktermékek képződésé­hez vezet. Általában lényeges a" reakció hő­mérsékletének kézbentartása. A pórusos katalizátorok vagy pórusos hor­dozón elhelyezett katalizátorok speciális hát­ránya jelentkezik egymást követő reakciósor esetén. Ebben az esetben a pórus szájánál a reakciósor első lépcsőben keletkező elsődleges termék a pórus belsejében, elkerülhetetlenül to­vább reagál és az elsődleges termék hozama romlik,. vagy zérussá lehet. A találmány feladata ezért olyan eljárás ki­dolgozása kontakt katalitikus reakció végre­hajtására, amelynél a katalizátor jó hővezetése révén lehetővé teszi a nagy hőszínezetű reak­ciók izoterm vezetését, ugyanakkor biztosítja a reakció kívánt mértékű lejátszódásához szük­séges nagyságú működő felületet. A találmány szerint ezt a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a reagáló anyagokat fém­felületre felvitt hordozórétegen rögzített katali­zátorral hozzuk érintkezésbe. Ebben az elren­dezésben a fémfelület biztosítja a jó hővezetést, a fémfelületre felvitt pórus, megfelelő vastag­ságú hordozóréteg pedig a katalizátor tényle­gesen működő felületét a kívánt értékre növeli annak a hordozós katalizátoroknál fellépő hát­ránynak a kiküszöbölésével, hogy a katalizá­tort a szükségesnél vastagabb (és -ezért költsé­gesebb) formában alkalmazná. A találmány szerinti katalizátor-elrendezés előnyösen kiképezhető a kémiai reakció végre­hajtására szolgáló berendezés (reaktor) falán vagy egyéb felületnövelő tartozékain, ennek az az előnye, hogy külön töltetre nincs szükség. Egy másik előnyös kiviteli alak az, amikor a reaktorban a belső fal kiképzésétől függetlenül és adott esetben annak találmány szerinti ki­képzésén túlmenően hordozóanyagon rögzített katalizátorral ellátott fém-idomot, tehát a ta­lálmány szerinti katalizátor-elrendezésű töltetet helyezünk el. Ez esetben a fém jó hővezetésé­nek kihasználására magától értetődően biztosí­tani kell a töltet fémrészeinek érintkezését, ter­mészetesen ekkor a reaktor fala tetszőleges, a szokásos anyagokból készülhet. A hordozórétegnek természetesen megfele­lően hőállónak és adott esetben mechanikailag is ellenállónak kell lennie. A fémfelületre fel­vitt hordozóréteg például kerámiából, fémoxid­ból, fémfoszfátból vagy az alapfém vegyületé­ből álló réteg lehet. A fémfelületre a hordozó­réteget például fémkerámiai úton, eloxálással vagy foszfátozással visszük fel. A katalitikusan aktív anyagot a hordozóréteg­re előnyösen impregnálással, elektrolízissel, szó­rással vagy a hordozóréteggel együtt vihetjük fel. A találmány szerinti katalizátor-elrendezés előnyei a szemcsés (vastag hordozórétegű) ka­talizátorokkal szemben: a) kis áramlási ellenállás, b) jó hővezetőképesség, . c) rövid pórusok (konszekutív reakciók ese­tén a primer termék nem reagál tovább a pórus belsejében), d) gazdaságosság (nincs kihasználatlan, hor­dozórétegen belüli katalizátor). A fémhordozós katalizátorokkal szembeni előnyök: a) a katalizátor a hordozón éppen olyan jól rögzítődik, mint szemcsés, ill. vastagrétegű hor­dozón ; b) a katalizátor fajlagos felülete sokkal na­gyobb; c) a pórusok hossza (a hordozóréteg vastag­sága) előre megválasztható. Láthatóan a találmány szerinti katalizátor­elrendezés egyesíti a szemcsés (pórusos) és a fémhordozós katalizátorok előnyeit. Ezeken túl­menően azonban további előnyöket biztosít; a) Lehetővé válik a reaktor belső falának ka­talizátorhordozóként való kiképzése, ami a jó hőkicserélést biztosítja és exoterm reakció ese­tén egyúttal a reakcióhő jó hatásfokú haszno­sítását is. b) A katalizátor regenerálása (szénlerakódás leégetése), cseréjé egyszerű. c) A jó hővezetés miatt nem léphet föl túl­melegedés, mert azt érzékenyen és gyorsan le­het regisztrálni és így a reakció vezetése biz­tonságos lesz. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárás szemléltetésére szolgálnak anélkül, hogy az ezekre a példákra korlátozódna. 1. példa 400 mm hosszú, 10 mm belső 0-jű alumí­niumcső belsejét kénsavas oldatban anódosan eloxáljuk. A rétegvastagság mintegy 40 mikron. Kimosás és szárítás után a réteget telített Ni­nitrát oldattal impregnáljuk, szárítjuk, a Ni­nitrátot hevítéssel 380 C°-on elbontjuk, egyben H2 átvezetésével a keletkező Ni-oxidot redukál­juk. Az így előállított csövet aceton és benzol hidrogénezésére alkalmazzuk. Az aceton hid­rogénezését 150 C°-on, a benzolét 200 Cc -on végezzük. A gőzöket a hidrogénáram telítése útján visszük a csőbe. A hidrogén áramlási se­bessége 200 cm3 /perc. A konverzió aceton ese­tében 85%-os; a benzolnál gyakorlatilag teljes. Hasonló konverzióértékeket töltetes reaktor ese­tén mintegy 15 g AI2O3 hordozón 10% Ni tar­talmú katalizátorral lehet elérni, ezzel szem­ben a példában az AI2O3 réteg súlya közelítőleg 1,4 g (a cső teljes, hosszára számítva, holott en­nek csupán kb. fele működött), azonos Ni tar­talom mellett. Ettől eltekintve, főleg az erősen exoterm benzol hidrogénezésnél mutatkozott a katalizátorfilmes csőreaktor előnye, ti. míg a töltetes reaktorban 50—60 C°-os hőfokkülönb-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom