157836. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxiizoalkil-delta2-imidazolinek és savas addiciók sóik, valamint ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

157836 8 nolos sósavoldattal semlegesítjük, majd az eta­nolban oldhatatlan részeket leszűrjük, és körül­belül az oldószer 2/3 részét vízsugárszivattyúval elérhető vákuumban elsziviatjuk. Etiltaietilífaston 5 óvatos hozzáadásával a visszamaradt etiléndia­min-dihidrogénkloridot frakcionáltan kicsapjuk, majd vízmentes éter hozzáadásával azimidazo­lin-hidrogénkloridot leválasztjuk. Kevés etüme­tilketonból történő átkristályosítás után a 2-[a-10 ~(fenoxi)-etil] -zl2 -imidazolin-hidrogénkloridot kapjuk, fehér apró tűkristályok formájában, amelynek olvadáspontja 144,5—146 C°. Hozam: 18,5 g '(77% elméleti). Analízis (CuH^ClNoO; mólsúiy 226,7) 15 Számított: C: 58,28%, H: 6,67%, N: 12,36%, Talált: C: 58,33% H: 6,72%, N: 12,66%. 20 2. példa 17,7 g a-(o-metoxifenoxi)-propionitril (előál­lítható guajakol és a-brómpropionitril reagálta­tása útján káliumkarbonát jelenlétében, víztisz-25 ta folyadék, forrpontja 0,2 Hgmm nyomáson 98,5—100,5 C°; n25 D = 1,5110) és 23,2 g etiléndia­min-mono-p-toluolszulfonát keverékét 1 óra hosszat 225—230 C°-on hevítjük. A reakció köz­ben ammónia lehasadás történik. A reakciókeve-30 réket lehűtés után kb. 10%-os lúggal meglúgo­sítjuk és a szabad bázist kloroformmal extrahál­juk. Az oldószer ledesztillálása után visszama­radt anyagot benzinből (100/140 C° forrpont) átkristályosítjuk. 35 Hozam: 15,8 g (72% elméleti). oldhatatlan maradékot leszivatjuk, a maradékot etilmetilketonnal mossuk és a szűrletet vákuum­ban bepároljuk. Az olajos maradékhoz étert adunk, az éteres oldatot a felesleges fenol eltá­volítása céljából háromszor 50—50 ml 10%-os nátriumhidroxiddal, majd a jód eltávolítása cél­jából1 50 ml 5%-üS;nétrAumtioszulfát-oldattal ki­rázzuk, ezután az elegyet vízzel semlegesre mos­suk és vízmentes nátriumszulfát felett megszá­rítjuk. Az oldószer lepárlása után visszamaradó olajat nagyvákuumban frakcionáljuk. 21 g a­-fmoxi-propionitrilt kapunk. Hozam: 71,5% elméleti. A termék színtelen folyadék, forrpontja 0,01 Hgmm nyomáson 50—53 C°; törésmutató n25 o = = 1,5052. Analízis (C9H9NO; mólsúly 147,2) Számított: C: 73,45%, H: 6,16%, N: 9,52%, Talált: C: 73,35%, H: 6,32%, N: 9,68%. b) a-(fenoxi)-propionimidsavetilészter-hidro­génklorid 44 g a-fenoxipropionitrilhez 11,5 ml vízmentes etanolt és 100 ml, foszforpientoxid felett szárí­tott kloroformot adunk, majd keverés és jég­konyhasó keverékkel való hűtés közben a reak­cióelegybe 11,5 g gondO'San megszárított sósav­gázt vezetünk be. Ezután a kloroformot és a fe­leslegben maradt sósavat szobahőmérsékleten vákuumban főtömegében éiszívatjuk és a mara­dékhoz az imidsavészter-hidrogénkloridsó kvan­titatív leválasztásáig vízmentes étert adunk. A kapott nyersterméket kevés vízmentes etanolban melegítés nélkül feloldjuk, majd éterrel kicsap­juk. Ezeket a műveleteket többször megismétel­jük, amikor is végeredményben analitikai tiszta­ságú a-(fenoxi)-pro'pionimidsavetilészter-hidro­génkloridot kapunk fehér, erősen higröszbópos kristályok formájában. A termék olvadáspontja 83—85 C°. Hozam: 60 g (87,5% elméleti) Analízis (CnHi6 CIN0 2 , mólsúly 229,7) Számított: N: •6,10%, Cl: 15,44%, Talált: N: 6,47%, Cl: 15,44%. Az a-(fenoxi)-pro'piO'nimidsavetilészter-hidro­génklorid nyerstermék formájában, tehát éter­rel való előzetes kicsapás nélkül is a további re­akciókhoz kellő tisztasági fokkal rendelkezik. c) 2- [a-(fenoxi)-etil] -/l2 -imidazolin-hidrogén­klorid 23 g a-(fenoxi)-propionimidsavetilészter-hid­rogénkloridot 6 g vízmentes etiléndiamin 90 ml vízmentes etanolban képzett, kéverésben tartott és jéggel hűtött oldatában olyan ütemben ada­golunk, hogy a hőmérséklet 0—5 C° között ma­radjon. Ezután a hűtőfürdőt eltávolítjuk és a reakcióelegyet 1 óra leforgása alatt vízfürdőn kb. 70 C°-ra felmelegítjük. A reakció lezajlása után ismételt lehűtés után a reakcióelegyben maradt reagálatlan etiléndiamint vízmentes eta-A kapott 2-[a-(o-metoxifenoxi)-etil]-/l2 -imida­zolin olvadáspontja 94,5—95 C°. Analízis (C^H^C^; mólsúly 220,3) Számított: C: 65,42%, H: 7,32%, N: 12,72%, Talált: C: 65,37%, H: 7,36%, N: 12,86%. A szabad bázist önmagában ismert módon a 45 hidrogénkloridsóvá átalakítjuk, amikor is eta­nol-etilmetilketon-elegyből való átkristályosítás után 15,7 g (85,5% elméleti) 2-[a-(o-metoxife­noxi)-etil]-zí2 -imidazoilin-hidrogénkloridot ka­punk fehér, erősen higroszkópos kristályok for-50 májában, amelynek olvadáspontja 136—137 C°. Analízis (Q2H17CIN3Q2, mólsúly 256,8) Számított: N: 10,91%, Cl: 13,81%, Talált: N: 10,95%, Cl: 14,10%. 3. példa 17,7 g a-(p-mdtoxifemoxi-prapioraitril) (előál­lítható hidrokinon-monoetiléterből a-brómpro­pionitrillel káliumkarbonát jelenlétében víz­tiszta folyadék, forrpontja 0,01 Hgmm nyomá­son 84—86 C°, n25 D = 1,5109), 6 g etiléndiamin és 0,5 ml széndiszulfid keverékét összeöntjük és 48 65 óra hosszat kb. 100 C°-ra felmelegítjük. A reák-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom