157832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogápolószer előállítására
157832 a fogkővel bevont felületű drótot naponta friss, steril anyagot tartalmazó csőbe visszük át. A dextranáz in vitro előállított fogkőre kifejtett hatásának vizsgálatára a gumirögzítőre illesztett drótot dextranáz enzim oldatába helyezzük. A kísérletekben a következő négy, cariogén streptococcus törzset használjuk fel: E-49 — hörcsög fogszúból izolált —, SL-1 -emberi fogszúból izolált —, G-55 — emberi fogszúból izolált—, TM-7 — emberi fogszúból izolált. Különböző enzimaktivitású oldatokat alkalmazunk, és az enzimnek a drótra tapadt fogkőre gyakorolt hatását vizuálisan állapítjuk meg. A fogkőre gyakorolt hatás, a lyukacsok képződésétől, vagy az eredeti szerkezet megváltozásától a fogkő széteséséig és a drótról való lepattogzásig változik. Öszszehasónlítás céljából a lerakódott fogkő kis részletét az enzimoldat fölött tartottuk. Mind a négy vizsgált törzs olyan in vivo fogkövet fejleszt, amely rfíég 1 egység/ml enzimkoncentráció és néhány perctől 24 óráig tartó érintkezési idő esetén is bizonyos mértékű változást szenved. * A dextranáz enzim fogkőre kifejtett enzimatikus hatását a következő módon is igazoltuk. A korábbiakban leírt, in vitro fogkő képzésére felhasznált alapanyagból mind a négy említett cariogén streptococcus-törzzsel néhány gramm dextránt termeltünk. A kísérletekben ezeket az anyagokat használtuk fel ssubsztrátumként. Egy jellemző kísérletsorozat eredményeit az alábbi táblázatban ismertetjük. Az adatok azt mutatják, hogy valamennyi, a kísérletben alkalmazott cariogén streptoooecus-törzs által termelt dextrénból redukáló cukor szabadul fel. Dextránforrás Dextranáz-fakto;r+ 2 óra után 24 óra után Leuconstoc mesenteroides 71 485 (összehasonlító anyag az enzimaktívitás mérésére) Streptococcus E—49 6 58 Streptococcus SL—1 7 19 Streptococcus G—55 14 86 Streptococcus LM—7 26 103 kenti annak a fogakhoz és a szájüreg szöveteihez való tapadását. Minthogy a műfogsorokon a természetes fo-5 gakhoz hasonlóan képződik fogkő, egy sorozat, a Roosevelt Hospital, Menlo Park, New Yersey kórház betegeitől kapott műfogsorokon meg• vizsgáltuk a dextranáz-enzim hatékonyságát. A műfogsorokról vízárammal lemostuk a durva 10 szennyezéseket. A műfogsorokat ezután a fogkő maratása céljából 0,1%-os eritrozinba helyeztük, majd vízzel lemostuk és elektromos szárítóval megszárítottuk. A műfogsorokat a fogkő menynyiségének és szerkezetének összehasonlítása 15 céljából lefényképeztük. A műfogsorokat ezután 1/15 mólos acetátpufferrel pH = 5,0-ra beállított enzimoldatba, vízbe, vagy meleg enzimoldatba (100 Cc , 10 percig)-helyeztük. 2 órás, 40 C°-on végrehajtott inkubálás után- a műfogsoro-20 kat mostuk, eritrozinnal marattuk, ismét mostuk, szárítottuk és lefényképeztük. A dextranázenzimes kezelés hatását a fényképfelvételek alapján értékeltük ki. A műfogsorok állapotában — a kezdetben fogkőmentes műfogsorok ki-25 vételével — az enzimes kezelés során jelentős javulás következett be. A fogsorok kifehéredtek, és a fogkő nagy mértékben csökkent. A vízzel, ill. forró enzimoldattal kezelt fogsorok esetén az inkubálás után nem történt változás. Ez 30 a kísérlet a dextranáz-enzim hatékonyságát igazolja az emberi műfogsorokon képződött fogkő eltávolításában. 25 40 45 A kísérlet alapján előreláthatóan ezek az enzimes készítmények in vivo körülmények között is alkalmasak a fogkő eltávolítására, következésképpen jelentősen csökkentik, vagy megszüntetik ;a fogszuvasodást. A készítmények alkalmazásával ezen kívül a száj higiéniája jelentősen fokozódik, és így a periodontális megbetegedések is erősen csökkenthetők. A találmány szerint előállítható készítményeket az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban ismertetjük. 1. példa +Dextránból felszabadult izomaltóz, mg A kísérlet eredményeiből nyilvánvaló, hogy az enzim mind a négy cariogén streptococcus-törzs által termelt dextránt megtámadja. Az a tény, hogy az észlelt faktorok eltérőek, és a Leuconstoc mesenteroides által termelt dextrán faktoránál kisebb értékek, azzal magyarázható, hogy a dextrán-polimerben fellépő elágazások számának változásával a redukáló izomaltózegységek felszabadulásának mértéke csökken. A tényleges in vivo aktivitást azonban nem a felszabadult redukáló cukor mennyisége határozza meg, hanem egyszerűen az a tény, hogy az enzim megtámadja a dextránpolimert, és csök-50 55 60 S5 Fogkrém vagy fogpor Kézikönyvekben leírt, vagy a kereskedelemben kapható minőségű fogkrémekhez; vagy fogporokhoz (száraz anyagra számítva) 10—100 000 egység/mg készítmény mennyiségű dextronáz enzimet adunk. A készítményeket szokásos módon, fogkefére felvíve használjuk, előnyösen 4 vagy 5 alkalommal naponként. 2. példa Csiszolókrém vagy pép Kézikönyvben leírt, vagy a kereskedelemben kapható minőségű készítményekhez (száraz anyagra számítva) 10—100 000 egység/mg 3
