157824. lajstromszámú szabadalom • Csomagoló tartály és eljárás a tartály előállítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

157824 11 12 hogy a tartálynak megfelelő szilárdságot bizto­sítson. Ez nemcsak anyagmegtakarítást jelent, hanem megkönnyíti a tartály lezárását is, mivel a vékony hártyát könnyebben le lehet zárni kö­tegbe való összefogással, vagy összecsaviarással, mint a vastag réteget, anélkül, hogy a lezárás körül kapillárisok maradnának. A hüvely járu­lékos felhasználási lehetősége, hogy közte és a tartály között eirnkét vagy díszítést lehet alkal­mazni, ha a hüvely átlátszó, vagy pedig a tar­tály falán létesített felirat számára védelmet je­lent. A hüvely úgy alakítható ki, hogy a tartály hengeres része köré — miután megtöltöttük — olyan műanyag film- vagy papírcsíkot, vagy más flexibilis anyagból készült csíkot tekercselünk, amelynek tulajdonságai megfelelnek a hüvellyel szemben támasztott kívánságoknak, és ezt hő vagy más ragasztó segítségével csőalakúra tö­mítjük. Ha a hüvelyt abból a célból alkalmaz­zuk, hogy sugárirányú feszültségekkel szemben erősítést képezzen, a csomag tartalmát lehűtjük, mielő.tt betölienénk a csomagba, hogy a kiindu­lásnál kifejtett nyomását csökkentsük. A réte­ges anyagot ekkor a csomag köré tekercseljük és tömítjük, mialatt a tartalmat még mindig hűtjük. Ha a csomag eléri a szobahőmérsékletet, akkor kiterjed, úgy hogy a hüvely merevítő ha­tást fejt ki. A hengeres hüvely, hogyha elegen­dően merev anyagból készül, a tartálynak a csö­vet hordó végével szembeniékvő végéig terjed­het, és így szabadon álló támaszt képezhet. Ha egy szorosan illeszkedő hüvelyt helyezünk a tartály hengeres részére, hogy ezáltal a széí­repedéssel szembeni szilárdságot növeljük, és a tartály polietilén tereftalát hártyából készül, ak­kor gyakran előnyös, ha a tartályt olyan hár­tyából alakítjuk ki, amelynél a hosszanti irányú orientáció nagyobb, mint a kerületi irányú orientáció, míg a húzásviszonyok szorzata 7 és 16 között van. Ez jobb szétrepedéssel szembeni szilárdságot ad a tartály két végénél, amelyet hüvelyek nem támasztanak alá. A megtöltött tartályok nyitása céljából azokat alátámasztó csőbe, előnyösen saját magától álló csőbe pl. kartoncsőbe helyezzük be, (amely is­mételten felhasználható, vagy a csomag egy ré­szét képezheti) és úgy nyitjuk, hogy a tartály tetejét felvágjuk, miután kiszúrtuk, hogy a nyo­mást kiengedjük, Vagy pedig tépőszalag, vagy más hasonló nyitóeszköz segítségével. Ha a tar­tály polietilén tereftalát filmből készül, és drót lekötéssel van lezárva, az lekötés egyik végét olyan hosszúra kell hagyni,, hogy a drót meg­tisztítva műanyag bevonatától, használható le­gyen arra, hogy azzal a tartályt felszúrjuk, és így abból a nyomást kiengedjük, mielőtt a tar­tályt kinyitnánk. A polietiléntereftalát hártya nem reped fel a gombostűlyuktól, és a tartály nem- reped szét ez alatt a művelet alatt. A tar­tály robbanásos nyitását meg kell gátolni. A találmány további előnyös kivitele szerint olyan csomagot létesítünk, amely bár nagy bel­ső nyomást kibír, sohasem nyílik előnytelenül. Ezzel a kivitellel kapcsolatban olyan csomagot vagy tartályt létesítünk, amely a fentieknek megfelel, azonban amelynél a tartálynyak falai között folyamatos tömített lezárás van, amely a nyakon keresztüli valamennyi' kapillárist lezár­ja, és a lezárás legalább egy része olyan erős, hogy amikor a lekötést oldjuk, a tartály tartal­mának nyomása alatt könnyen felmondja a szol­gálatot. A lezárás meghibásodása, vagy a lezá­rás hártyarétegeiből ' kiinduló lehántolóhatás, vagy a lezárás tartományában egy vagy több hártyaréteg elszakadásának eredménye, amely erőhatásoknak akkor lesznek kitéve a tartály­ban lévő nyomás következtében, amikor a lekö­tést oldjuk. A lezárás meghibásodása a tartály spontán •nyitását eredményezi a lekötés oldása után, és így minden nehézséget — ami egyéb­ként speciális nyitóeszköz hiánya esetén jelent­kezne — kiküszöböl a nyitásnál. A lezárás, amely előnyösen melegragasztás, olyan erős, hogy spontán meghibásodik, amikor a lekötésit vágy más lezárást eltávolítjuk, vagy ha ütést fejtünk ki, pl. úgy, hogy a tartályt egy szi­lárd felületnek ütjük neki, vagy ha a lezárást letörjük. Előnyösen a lezárás olyan erős, hogy spontán vagy könnyen meghibásodik, hogyha kis ütést alkalmazunk 10 mp-ig, előnyösen 5 mp­ig. Az ütésnek nem kell olyan nagynak, vagy olyan természetűnek lennie, hogy a tartály tar­talma kilövelljen. A lezárás előnyösen ne legyen olyan erős teljes hossza mentén, hogy megaka^ dályozza a meghibásodást, vagy pedig annak le­hetőségét, hogy egy gombostűfejnyi hiba kifej­lődjék, és ne terjedjen tovább, úgy hogy a nyo­más a tartályból csak lassan távozzon, anélkül, hogy megfelelő ürítőnyílás képződne. A nyomás lassú csökkenése néhány előnnyel jár mivel a nyomásmentesített tartály végét fel lehet vágni, vagy egy tépőszalagot lehet ebből a célból alkal­mazni, és így a robbanásos pukkanás kiküszö­bölhető. Nagyon gyenge lezárás, mint pl. az orientált, hőrögzített poliészter filmek között képződött lezárás, amelynél nincs melegen ra­gasztott borítás, létesített lezárás kielégítő abban az esetben, ha van lekötés, hogy a tartályban lé­vő nyomást mégtartsa, és nyomás hatására álta­lában spontánul felszakad, ha a lekötést vagy más zárószervet eltávolítjuk. A lezárás erősségét, amennyiben az melegra­gasztás, oly módon változtathatjuk, hogy a le­zárást kialakító hevítőciklust változtatjuk, vagy pedig az alkalmazott nyomást szabályozzuk. Szükség esetén a ragasztandó hártyafelületen. bevonatot alkalmazhatunk. A legjobb körülmé­nyek, amelyek között a melegragasztás kialakít­ható — úgy hogy a kívánt átlagos középértéket adja a zárószerv eltávolítása és a lezárás meg­hibásodása között — kísérletekkél határozható meg a tartályban lévő minden kívánt belső nyo­más esetében. Hasonlóképpen nyomásra érzé­keny kötőanyagokkal létesített lezárásoknál is beszabályozással lehet a kívánt felrepedési időt megállapítani, pl. a kötőanyag és a lezárás szé­lességének megfelelő megválasztásával. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom