157824. lajstromszámú szabadalom • Csomagoló tartály és eljárás a tartály előállítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

7 157824 •8 A „nagyobb keresztmetszetű szakasz" fogalom alatt azt értjük, hogy a kötegbe összefogott nyakrésznek nagyobb keresztmetszete van, mint a tartály felé eső szomszédos részeknek, vagy azért mert járulékos anyagot vesz fel, vagy azért, mert ez a rész kevésbé könnyen deförmálhatóvá vált azáltal, hogy amikor a tartályt nyomás alá helyezzük, az elkötés erőt fejt rá ki. Pl. a keresztmetszet .növekedés elérhető azáltal, hogy a hártyát erősen domborítjuk, vagy hullámosítjuk, különösen ahol ragasztva van, amint ezt részletesebben az alábbiakban ismertetjük, és így nem szükségszerűen járulékos hártyák vagy más anyagok jelenlétének következménye.' Az egyszerűség kedvéért a „nagyobb keresztmetszetű szakaszt" a következőkben „megvastagított" szakasznak, és az „elkötést vagy más körülvevő szervet" egyszerűen „elkötésnek" nevezzük. Azzal, hogy az elkötés helyét úgy jelöljük meg, hogy a megvastagított szakasz, „alatt közvetlenül", azt értjük, hogy az elkötés közvetlenül szomszédos a megvastagított szakasszal, és ugyanazon az oldalon van, mint amelyiken a tartály tartalma. A tartály nyaka úgy van kötegbe összefogva általában, hogy azt az elkötéssel vagy más módon összefogjuk. Egyes esetben azonban az elkötés rendszeres hajtogatásból vagy csavarásból áll.. A találmány előnyös kivitelénél járulékos anyag, vagy rétegek felvitelével a tartály külső felületére megvastagított szakaszt hozunk létre. Az egyik módszer ilyen járulékos rétegek felvitelére az, hogy a lelapított tartályt visszahajtjuk, és valamennyi hártyaréteget összeragasztjuk hő, nyomás vagy ragasztó segítségével, mielőtt a nyakat kötegbe fognánk, vagy összecsavarnánk. Egy másik módszer szerint különálló csíkot vagy csíkokat ragasztunk a tartályfal külső felületére, és a tartály belső felülete között is tömítést létesítünk az elkötés előirányzott helye mögött, előnyösen a külső ragasztás folytatásaként. Azt tapasztaltuk, hogy már egy viszonylag gyenge, és törékeny tömítés a belső felületek között, mint pl. orientált polietilén tereftalát hártyák szomszédos felületei közötti melegragasztás hőtömítő burkolat nélkül, elegendő ahhoz, hogy a bezárt gáz nyomásának ellenálljon, amikor a lekötést helyrétesszük. Egyébként a járulékos anyag felvitelének másik módja a tartály külső felületére az, hogy a megvastagítandó szakaszon a falakat burkoljuk, vagy pedig szakaszosan bevonattal, mint pl. olvadékkal vagy diszperzióval látjuk el. Így a hártyaréteghez hozzátapadó forrón olvadó keverékeket alkalmazhatunk erre a célra. A megvastagított szakasz létesítése céljából járulékos anyagot is lehet felvinni a tartálynyak belső felületére. Pl. a felületre hártyaszalagot vagy más flexibilis anyagréteget lehet felvinni hő vagy kötőanyag segítségével, vagy pedig műanyagot lehet ráolvasztani a felületre. A megvastagított réteget továbbá úgy lehet létrehozni, hogy önragasztó réteget, pl. viaszkot, kis molekulasúlyú polimert viszünk fel a hártya egyik vagy mindkét szembenfekvő felületére, vagy más normál állapotban szilárd anyagot, amely a műanyaghártya olvadáspontjánál kisebb hőmérsékleten meg tud olvadni, a hártyafelület megfelelő részeire viszünk fel, vagy a zárás szakaszaiba injektálunk be. Más megoldásként, amint az előzőékben említettük, a megvastagított réteg melegen ragasztott, domborított, hullámosított, vagy másképpen alakított szakasz lehet, amely kevésbé öszszenyomható, mint a szomszédos szakaszok, hogy a lekötésre kifejtett belső nyomásból származó erőnek, amely le akarja tolni a kötegbe összefo. gott nyakról, ellen tudjon állni. Az összenyomhatatlanság kívánt foka természetesen attól a maximális nyomástól függ, amely a csomagban létre fog jönni. Függ azonkívül a hártya petyhüdtségétől. így pl. hogyha a hártya puha fajtájú hártya, mély domborításra van szükség, hogy a kívánt keresztmetszetnövekedést megvalósítsuk. Megfelelő lezárás létesítése így minden esetben kísérlettel határozható meg, a tartály előirányzott használatának megfelelően. Egy másik megoldás a megvastagított réteg létesítésére meleg ragasztással az, hogy a kötegbe összefogott nyakat a lekötésen túl forró késsel levágjuk, és a megolvadt levágott széleket a lekötés felé toljuk, úgy hogy lehűlve a lezárás megvastagított peremet képez, és így a nyakon keresztül az összes kapillárist lezárja. A tartály további kiviteli alakjánál a nyak kellően megvastagított szakaszát úgy hozzuk létre, hogy a nyak falának egy részét a hártya megfelelően nagy hőmérsékletre történő helyi felmelegítésével összezsugorítjuk. Ebben az esetben a nyakat egyidejűleg vagy külön zárjuk le, melegragasztással vagy kötőanyaggal, hogy minden kapillaritást kiküszöböljünk, amely egyébként a nyakon keresztül vezetne. Ebben az esetben is a zsugorítás mértékét kísérlettél kell meghatározni. Általában a megvastagított réteget járulékos anyag felvitelével hozzuk létre, nem pedig megfelelően módosított melegragasztással, vagy a tartálynyak zsugorításával, mivel az első módszer megbízható, és jobb eredményt ad, különösen olyan nagy nyomások esetén, mint amilyeneket a sör és széndioxid-tartalmú italok fejlesztenek. A tartályok előnyösen varratnélküli tartályok, azonban készülhetnek olyan varratokkal, amelyek a bezárt gáz nyomásának ellen tudnak állni. Meg kell jegyeznünk, hogy a belső nyomásoknál jobban ellen tud állni' pl. egy átlapolt varrat a falban, mint egy olyan varrat, amely lefejtő erőnek van kitéve, mint amilyenek a szokásos, megtöltött csomagok vagy tartályok lezárásánál alkalmazott varratok. Ha szükséges, mechanikai zárószervet lehet a megvastagított rétegre helyezni, hogy így járulékos biztonságot adjunk a zárószervnek. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4