157806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrazon-N-ditiokarbonsavészterek előállítására

3 157806 4 (III) képletű ditiokarbazinsavészterből ekviva­lensnél nem nagyobb mennyiséget alkalmazva. A képletben R1, R 2 és R 3 jelentése a fent kö­zölt. A reakciót külön oldószer alkalmazása nélkül végezhetjük. Oldószeres reakció esetén a víz, valamely egyenes vagy elágazó szénláncú alikohol, éter, dioxán, tetrahidrofurán, dimetil­farmamid, dimetilszulfoxid, szubsztituált vagy szubsztituálatlan alifás vagy aromás szénhidro­gének, stb., vagy keverékük reakcióközegként alkalmasnak bizonyult. Különösen előnyösnek bizonyult az a találmány szerinti eljárásválto­zat, amely szerint a reakciót oldószerként ma­gában az oxovegyület és/vagy a ditiokarbazin­savészter előállítási elegyében, külön izolálás nélkül, hajtjuk végre. Ez esetben az oldatok oldószereinek nem feltétlenül kell egymással elegyedőknek lenniök. A reakciót homogén vagy heterogén fázisban hajthatjuk végre, ese­tenként szobahőmérséklet alatti, szükség esetén közönséges hőmérsékleten, vagy a kondenzációs reakció meggyorsítása érdekében előnyösen 30— 100 C° között tartjuk. A reakcióhoz legalkal­masabb közegnek a forró metilalkohol, etil­alkohol és izopropilalkohol mutatkozott, amely esetékben az oxo-vegyület reakcióképességétől függően 50—60 perc közötti reakcióidő elegen­dőnek mutatkozott. Előnyös reakciókészség ese­tén, főleg ipari méretben a reakciót hűtés köz­ben Végezzük, és a kondenzáció teljes lejátszó­dását az alkohol forráspontig történő emelésé­vel biztosítjuk. Eljárhatunk azonban a találmány szerinti módon úgy is, hogy valamely (II) képletű oxo­vegyületat, illetve valamely a találmány sze­rinti reakció közben (II) képletű vegyületté bontható káliumbiszulfit-, nátriumbiszulfit-ve­gyületét, diacetált, diacetátot vagy pedig ugyan­csak a (II) képletű oxovegyületté alakítható ge­minális dihalogenidet valamely (IV) képletű di­tiokarbazin-sóval kondenzálunk, célszerűen az egyik, vagy mindkét reagens előállítási elegyé­ben, s a keletkező (V) képletű vegyületet ön­magában ismerétes módon alkilezzük, vagy ar­alkilezzüik. A képletekben R1 és R 2 jelentése változatlanul a fent közölt, Z pedig valamely alkáli-, alkáliföldfém-, ammónium-, vagy hidr­azinium-kationt jelent. Előnyös a reakciót heteT rögén fázisban végrehajtani. Az az eljárás­változat is célszerűnek bizonyult, amely szerint a találmány szerinti kondenzációt és alkilezést, ill. aralkilezést oldószerként vízben, valamely egyenes vagy elágazó láncú 'kis szénatomszámú alkoholban, vagy keverékükben, 0—-100 C° kö­zötti hőmérsékleten végezzük,, mégpedig a víz­lehasadásos kondenzációt az oxo-vegyület re-' akciókészségétől függően 20 és 80 C° között, az alkilezést, ül. aralkilezést pedig az alkalmazott alkilező vegyület reakciókészségétől függően 0 és 50 C° között hajtva végre. Ugyancsak a találmány szerinti módon úgy is végezhetjük az (I) képletű vegyület előállítását, hogy valamely (VI) képletű hidrazont nátrium­mal, káliummal, nátriumamiddal, vagy nátrium­hidriddel reagáltatunk, a kapott (VII) képletű vegyületet széndiszulfiddal hozzuk reakcióba, s az így kapott (V) képletű vegyületet •— a kép­letekben R1 és R 2 jelentése ugyancsak a fentebb 5 közölt, X pedig nátriumot vagy káliumot jelent, •— alkilezzük vagy aralkilezzük. Az előbbi, vagy bármely más, tetszés szerinti módon előállított (VII) ált. képletű vegyületből úgy is előállíthatjuk a találmány szerinti ve-10 gyületet, hogy a (VII) ált. képletű vegyületet valamely (VIII) képletű klórditio-hangyasavész­terrel reagáltatjuk. A képletekben R1, R 2 , R 3 és X jelentése ugyancsak a fentebb közölt. 15 A találmány szerinti (VII) általános képletű vegyület tiofoszgénnal történő reagáltatása, s az így kapott (IX) képletű származék (X) képletű merkaptiddal való továbbreagáltatása útján is (I) képletű származékot kapunk. Rí, R2, R3, X 20 és Z jelentése a képletekben változatlanul a fent-megadott. Célszerűen külön izolálás nél­kül hajtjuk végre a két reakciót. Végül a megfelelő (I) képletű vegyületet kap­juk akkor, ha a (VI) képletű hidrazont 150 C° 25 alatti hőmérsékleten (XI) általános képletű di­alkil-, vagy diairalkil-tritiokarbonáttal reagáltat­juk. A képletben R4 szubsztituálatlan alkil-, vagy aralkü-gyököt jelent. Célszerű a reakciót 60—100 C° közötti hőmérsékleten végezni. Elő-30 nyös a (XI) képletű reagenst feleslegben adni. A fenti eljárások bármelyikével előállított (I) képletű vegyületet, vagy több (I) képletű vegyület adagolt keverékét, kívánt esetben más 35 gyógyhatású és/vagy hatásfokozásra alkalmas szerrel társítva, a gyógyszeríkészítésben szokásos oldó-, vivő-, hígító-, és egyéb segédanyagokkal külsőleg alkalmazható, vagy perorális, illetve parenterális gyógyszerkészítménnyé alakíthat-40 jük. A szokásos gyógyszerformák között — ve­gyületeink általában savérzékenyek — különö­sen előnyösnek.találtuk az intestinosolvens dra­zsé formában történő elkészítésüket. A (II) ál­talános képletű ditiokarbazinsavésztereket vagy 45 úgy állítjuk elő, hogy hidrazinhidrát fölösleg jelenlétében széndiszulfiddal reagáltatunk és az így keletkezett és izolált (III) általános képletű ditiokarbazinsav-sót vizes, vizes-alkoholos, vagy alkoholos közegben valamilyen alkilező- vagy 50 alkenilezőszerrel észterré alakítjuk (J. Cham. Soc. 119, 1921 p. 764, J. Prakt. Chem. 93, 1916 p. 59, J. Org. Chem. 54, 1954 p. 733, J. Chem. Soc. 1952 p. 2959, J. Indian Chem. Soc. 3, 1926 p. 148, USP 3 261 858), vagy pedig saját mód-55 szerünkkel, egykészülékes eljárást alkalmazva, a hasonlóan készített ditiokarbazinsav-só olda­tához adjuk hozzá az alkilező-, ül. aralkilező szert. A (III) általános képletű ditiokarbazinsavész-60 terek közül a szakirodalomban a K-só (J. Prakt. Chem. 93, 1916, p. 59), az NH4 -só (J. Chem. Soc. 119, 1921, p. 764) és a hidrazónium-só (J. Org. Chem. 54, 1954, p. 733, Ber. 27, 1894 p. 58, J. Prakt. Chem. 52, 1895, p. 486, Mikrochim. 65 Acta 1959, p. 481, J. Chem. Soc. 121, 1922, p. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom