157750. lajstromszámú szabadalom • Gázcseppfolyósítási eljárás

3 157750 4 talpikusan egészen a tárolási nyomásig expan­dáltatott második részárammal a fojtott gázokat ugyancsak hőleadásra késztetve hőkicserélésnek vetjük alá. A találmány lényege abban van, hogy az ér­kező gáz felosztását túlnyomó részben cseppfo­lyósítandó kisebb gázáramra és legalább három­szor olyan nagy mennyiségű főgázáramra való bontással végezzük és a kisebb áramot cseppfo­lyósítás és mélyhűtés után az izentrop expandált főárammal való hőkicseréléssel az érkező gáz nyomása és a tározó nyomása között fojtással izentalp expandáljuk, miközben a fojtott gázo­kat ellenáramban és közvetett hőkicseréléssel a kisebb áram mélyhűtésére használjuk, míg a fo­lyékony fázist tározótartályban gyakorlatilag at­moszférikus nyomásra izentalp expandáltatjuk és a tározó elgőzölögtetett gázait ugyancsak ki­sebbáramnak ellenáramban való közvetett hőki­cserélésére hasznosítjuk. Amennyiben az érkező gáz vizet, vagy más kondenzálásra hajlamos tisztátalanságot tartal­maz, például földgáz esetében széndioxidot, az érkező gázáram r'székre való felosztása előtt át­kapcsolós abszorberekben a vizet kiválasztva, külön előnyt jelent, hogy a találmány szerint az összáramból csak a leválasztott kisebb áramot kell a még megmaradt tisztátalanságuktól, főleg széndioxidtól megtisztítani. Földgáz részbeni cseppfolyósítására ismert olyan eljárás is, amely a teljes gázáram expan­dáltatásából keletkező hűtőenergiát használja a részáram cseppfolyósítására. Ennél az eljárásnál a fúrásból kilépő igen magas, többszáz atmosz­féra nyomás alatt álló földgázt vezetéknyomás­ra, azaz néhány tíz atmoszféra nyomásra expan­dáltatjuk. Ezzel ellentétben a találmány szerinti eljárásnál a vezetéknyomáson levő földgázt a _ felhasználóhoz vezető vezeték 2—5 atmoszféra nyomására expandáltatjuk. Az ismert eljárás és a találmány szerinti eljárás tehát két különböző nyomásszinten használható, amiből következik, hogy a földgáz részáramát cseppfolyósító eljárá­sok is különböznek egymástól. Az ismert eljárás­nál a munkavégző izentrop expandálás csak ke­vés hűtőenergiát ad le az expandálás során, mi­vel a nyomásszint magas. Így azután az expan­dáltatott főáram a cseppfolyósításra kerülő mel­lékáramot csak kis mértékben hűti elő. A mel­lékáramot cseppfolyósító hűtőenergiát ezért a mellékáram expandáltatásából nyerik. A mun­kavégző izentrop expandáltatással a mellékára­mot olyan mélyre hűtjük, hogy az, az azt követő izentalp expandáltatásnál, azaz fojtással való expandáltatásnál legalább részben cseppfolyóso­dik. Ily módon azonban csupán a mellékáram fe­lét lehet cseppfolyósítani. A mellékáram másik felét ezután újra nyomás alá kell helyezni, ami­hez sűrítő, azaz gyakorlatilag idegen energia be­vezetése szükséges. Ennél az ismert eljárásnál döntő a mellékáram izentalp expandáltatása, a fő- és mellékáram izentrop expandáltatása csu­pán a mellékáram előhűtését célozza. A találmány szerinti eljárást ily módon vég­rehajtva az eljárás a legnagyobb mértékben gazdaságtalan volna, ezen a nyomásszinten. El­tekintve attól, hogy a mellékáram izentrop ex­pandáltatásához járulékosan turbinára is szük­ség volna, a hűtőenergia nyerése lényegesen rosszabb termikus, dinamikus hatásfokon törté­nik. A találmány szerinti eljárásnál a mellékáram teljes egészében a főáram izentrop expandáltatá­sánál felszabaduló hűtőenergiával van cseppfo­lyósítva. A találmány szerinti eljárásnál tehát a lényeges lépés a főáram izentrop expandáltatása. A mellékáram izentalp expandáltatása kizárólag a már cseppfolyósított mellékáramnak a veze­téknyomásról a tározónyomásra való expandál­tatásával történik. Eközben az összes eddig is­mert eljárásoktól eltérően a mellékáram majd­nem teljes egészében cseppfolyós halmazállapotú marad és ebből következik, hogy a hűtőenergia nyerése optimális termodinamikus hatásfokkal történik. A találmány szerint előnyös a széndioxid szennyeződés eltávolítása is, mivel ez 'az eljá­rás drága, ezért a törekvés az, hogy a széndioxid eltávolítást csak a cseppfolyósítandó mellék­áramkörben kelljen végrehajtani. A találmány ezt a célkitűzést úgy éri el, hogy a hűtőenergiát a mellékáramkörrel addig közli, amíg a mellék­áramkör nagy nyomáson van. Ezért esetleg szükséges, hogy a mellékáram nyomását a be­rendezésbe való belépés során növeljük, hogy az kellő nyomással rendelkezzék. A találmány szerinti eljárásnál előnyös, ha a fő gázáram munkát leadó fesztelenítésnél felsza­baduló energiával a fesztelenítő fő gázáramot sűrítjük, mielőtt az a berendezést elhagyná. A fő gázáram a találmány szerint a munkavégző fesztelenítés során felszabaduló energiával a víz­telenítés előtt is sűríthető. Természetesen a fő gázáram nyomása a víztelenítés előtt, illetve a berendezés előtt együttesen, vagy kombináció­ban is sűríthető. A találmány szerint járulékos hűtőenergia nyerhető azáltal, hogy a mélyhűtött folyékony fázis egy kis részét nyomáscsökkentéssel elgő­zölögtetjük és azt közvetett hőcseréléssel a fo­lyékony fázis maradékához vezetjük, mielőtt ezt a maradékot a tárolótartályban fesztelenítenénk. A cseppfolyósítás, illetve tárolás akkor gazdasá­gos, ha a cseppfolyósítandó földgáz nyomása leg­alább 10,5 kg/cm2 nyomás körül van. A találmányt részletesen kiviteli példákon rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a földgáz részbeni cseppfolyósítására és tároló tartályban való tárolására szolgáló el­járás foganatosítására alkalmas berendezés elvi elrendezése, amelynél a tartály az atmoszférához közeli nyomás alatt áll és amelyből a gáz csúcs­fogyasztás idején a fogyasztói hálózatba táplál­ható, a 2. ábra az 1. ábrán ábrázolt berendezés kivi­teli változata, amelynél az érkező gáz nyomását 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom