157729. lajstromszámú szabadalom • Elgőzölögtetéses hőátadó készülék

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS i Bejelentés napja: 1966. VI. 29. (HO—951) Franciaországi elsőbbsége: 1965. VII. 07. Közzététel napja: 1970. II. 06. Megjelenít: 1971. V. 15. 157729 Nemzetközi osztályozás: H 01 f; F 25 h Feltaláló: Beurtheret Charles, Alphonse mérnök, Saint-Germain-e-Laye, Franciaország Tulajdonos: Compagnie Frangaise Thomson-Houston Hotechkiss Brandt Paris, Franciaország Elgőzölögtetéses hőátadó készülék Jelen találmány olyan hőátadó készülékekre vonatkozik, melyek egy elgőzölögtethető folya­dék lepárologtatását használják fel egy fal egyik oldaláról hő elvezetésiére, miközben a fal szem­ben levő Mutete hőt vesz fel. A beijelentő számos előző szabadalomban és szabadalmi bejelentésben rögzítette az ilyen '— giesen megnövelte nyúlványok és kiálló részek al­szülékeket, melyekben a hőátvitel hatékonyságát az addigi hasonló készülékekkel szemben lénye­gesen megnövelte nyúlványok ós kiálló részek al­kalmazása a falnak az elgőzölögitethető folyadék felé néző felületén. Ezeknek a nyúlványoknak olyan hatása volt, hogy a nyúlványok oldalfelü­lete mentén stabil hőfok-gradiensek alakultak ki, úgyhogy a nyúlványok tövénél a hőmérséklet je­lentős mértékben magasabb volt, mint a nyúl­ványok hegyénél, amely a környező folyadékba nyúlt. Így a hőelnyelő falfelület nem volt izo­term, ellentétben az izotarm hőelnyelő felületek­kel, melyeket korábban előszeretettel alkalmaz­tak elgőzölögtetéses hőátadással működő szerke­zetekben. Az az eredmény adódott, hogy az ilyen hőel­nyelő nyúlványok alkalmazása útján a hőát­adással működő szerkezéteket lényegesen maga­sabb hőmérsékleten lehetett működtetni és ily­módon jelentősen megnőtt a hőelnyelesi teljesít-" 10 15 20 25 30 meny és a hőátadás hatékonysága is a korábbam — izotierm hőelnyelő felületekkel — elérhető színvonalnál, annak veszélye nélkül, hogy úgy­nevezett „forró foltok" keletkeznek, melyek­nek következtében a hőelnyelő falat alkotó fém könnyein kiéghet. A jelenség részletes elméleti magyarázatát magában foglalja például a beje­lentő 3 235 004 sz. szabadalma, az elvet azonban itt is röviden ismertetjük. Röviden elmondható tehát, hogy a bejelentő kutatásai előtt alkalmazott izotarm hőelnyelő fe­lületeknél a felület hőmérsékletét olyan érté­ken kel tarttani, amely alacsonyabb volt, mint az úgynevezett kritikus hőmérséklet. A kritikus hőmérséklet minden egyes folyadékra és min­den egyes működési nyomásra az un. Nukiyama görbékből határozható meg. A kritikus hőmér­séklet értéke pl. vízre atmoszférikus nyomásnál 125 C° körül van. Valamennyi kísérletnél, amely­nél megkíséreltek túllépni egy bizonyos kritikus hőáram-jszinitet, egy instabil helyzet állott be, amelynél a fal hőmérséklete állandóan hajlamos volt hirtelen óriási mértékben megnövekedni, ennek a hirtelen növekedésnek az aránya at­moszférikus nyomású víz esetében oly mérté­kű is lehet, hogy az említett 125 C °-ról a fal hőmérséklete több mint 1000 C°-ra növekedhet a falat alkotó fém kiégését okozva. 157729

Next

/
Oldalképek
Tartalom