157725. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyékony közegben szuszpendált részecskék tanulmányozására

157725 7 8 hogy az érzékelési zóna reaíktanciája a részecs­kék áthaladásakor keltett áramváütozésok fázi­sát nem befolyásolja. A találmány másik szempontja- a nyert kime­netek feletti rendelkezésre vonatkozik. Aminit az ezután következőkből látható, ilyen művelet végrehajtható kivonásra, arányképzésre, össze­hasonlításra szolgáló szerkezet segítségével, vagy valami más módon a nyert információnak a kívánalmak szerinti legmegfelelőbb formára hozása által. A találmány teljesebb méltánylásának biztosí­tása végett, mielőtt részleteire kitérnénk, szük­ségesnek látszik a találmány jelentőségének disz­kussziója. Ez, ámbár természete a méltányolható megvalósításból könnyen származtatható, előse­gítheti a könnyebb megértést. A technológia fejlődését 'tekintve igen sok te­rületen van szükség a részecske-analízisben hasz­nálható a jelenleg lehetségeseken kívül további eszközökre. Különösen igaz ez a biológia terüle­tén, ahol a sejték analizálása és osztályozása egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. A biológiai sejtek általában vizes elektrolitok­ban vannak szuszpendálva, és összetételük rend­szerint olyan, hogy a,z ilyen elektrolitokban, mint jó szigetelők viselkednek. Az ilyen sejték összetétele, aizaz ama anyag, melyből belsejük és burkoló héjuk felépül, ha egyáltalán hatást gyakorol a sejtnek egy egyenáramú vagy kis­frekvenciás tápforrással gerjesztett érzékelő zó­nán való áthaladásakor keletkező áiramváltozás amplitúdójára, akkor ez a hatás kicsiny. A táp­forrás frekvenciáját növelve a sejték áthaladá­sakor az ^elektromos áram erősen nő, mert a sejtfal parányi kondenzátort alkot, úgyhogy egy ilyen sejtnek a nagyfrekvenciás áramúton való keiresztülhaladásakoir keletkező változás nem­csak méretének lesz függvénye, hanem azon anyagnak is, amelyből felépül, függvénye lesz a falvastagságnak vagy bunkolatvastagságnak és a sejt tartalmának. A találmány segítségével tehát olyan jelek nyerhetők, melyek a méretre és az összetételre utalnak. A jelek csoportokra választhatók, egye­sek kizárólagosan a méretet reprezentálják, má­sok az összetételt, végül olyanok is vannak, amelyek mindkét jellemzőre vonatkoznak. Az érzékelő zónában mérhető kapacitásváltozás, amely valamely részecske áthaladásaik or létre­jön, nyilvánvalóan legalább a részecske dielek­tromos állandójától függ, így a sejtekről további vizsgálatra alkalmas információk nyerhetők. Két vagy több impulzus egyidejű előállítása, mely jelek egyetlen részecskéknek az érzékelési zónáin való keresztülhaladásakor keletkeznek, olyan kialakítást tesznek lehetővé, mely elimi­nália a részecske mérete miaitti, az impulzusra gyakorolt hatást, ezáltal olyan ínformációk sze­rezhetők, amelyek gyakorlatilag kizárólagosan egyedül az összetételre vonatkoznak. Például, az egyik jel egy kereskedelmi forgalomban levő Coulter-féle berendezés Coulter-féle számlálójá­ból származó impulzusjel lehet, mely tehát csak a mérettel van összefüggésben, a másik pedig egy a találmány szerinti berendezés segítségé­vel az előbbivel egyidejűleg származtatott im­pulzus, amelyben a nevezett impulzus az érzéke­lő zónán folyó rádiófrekvenciás áram demodu­lált értiéke, mely áram intenzitása nagyjából megegyezik az egyidejűleg az érzékelő zónán folyó. egyenáraméval. Vörös vérsejtek esetében például, ha a rádiófrekvenciás áram frekvenciá­ja elegendően nagy az egyszerű amplitúdó de­modulálással kapott impulzus csak tört része a részecske áthaladásakor keletkező egyenéram­váltoizás által keltett impulzusnak 'tulajdonítható komponens amplitúdójának. Ezt a tényt, azaz az impulzus kisebb intenzitását biológiai sejtek ese­tében az okozza, hogy az érzékelő zóna rádió­frekvenciás árama kisebb mértékben moduláló­dik, minit az egyenáramú komponens változása, viszont ez következik abból a tényből, hogy a biológiai sejték az elektromos áram számára fo­kozottabb mértékben válnak „átlátszóvá", amint a frekvencia növekszik. Adott típusú biológiai részecske esetében az egyenáramú tápforrásból származó jel és az, amely a rádiófrekvenciás tápforrásból szárma­zik, egyaránt arányos a részecske méretével. Ebből következik, hogy az egyenáramú tápfor­rásból származó jel csillapítása által, vagy a rá­diófrekvenciás forrásból származó jel erősítése által lényegében egyenlővé 'téve az egyenáram okozta impulzust az egyidejűleg fellépő rádió­frekvencia okozta impulzussal és ezeket egymás­ból kivonva, a differencia-jel kicsiny vagy nulla, tekintet nélkül a részecskék méretére. Viszont más típusú részecske esetében, melynek az ér­zékelő zónában folyó rádiófrekvenciás áramra vonatkozó átbocsátóképessége más, az egyenlő­ség nem marad fenn, a kimeneten ezáltal ezen részecskék miatt differencia-jel lép fel. Ily mó­don olyan berendezés konstruálható, mely bizo­nyos típusú részecskékről nem vesz tudomást, míg a többieket jelzi. Több elektronikus csator­na-pár relatív erősítésének beállítása segítségé­vel többféle típusú részecske zárható ki szelek­tíven, és ezt többszörösen alkaDmazva, olyan fo­lyamatjelző berendezés konstruálható, mely többféle típusú részecskét tartalmazó szuszpen­zióból csak egyetlen típusú részecskét detektál, és így tovább. Többféle különböző típusú részecske-rendszer vethető vizsgálat aliá a találmány szerint. Több, különböző összetételű részecskét tartalmazó rendszer például vörös vérsejtek és polisztirén keveréke, vérsejtek és tejben levő zsírrészecs­kék keveréke, különböző fajtájú biológiai ré­szecskék egy szuszpenziót alkotó keveréke és egyéb hasonlók. Valamennyi rendszernél a ré­szecskék rádiófrekvencián mérhető belső impe­danciája különböző, és így egymáshoz viszonyít-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom