157706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-3-karboxamido-kinoxalin-di-N-oxidok és baktericid készítmények előállítására

3 157706 4 13,6 g (0,1 mól) benzofuroxánt felszuszpendá­lunk 150 ml etanolban, majd a szuszpenziót 6,6 g (0,1 mól) malonsavdinitrillel elegyítjük. Az elegy­hez ezután 8,5 g (0,1 mól) piperidint csepegte­tünk. A felszuszpendált benzolfuroxán oldatba megy, s a reakciókeverék hőmérséklete az ada­golás sebességétől függően 30—70 C°-ig emelke­dik. 3 óra után az elegyet kb. + 5 C°-ra hűtjük le. A kivált anyagot leszívatva vörös kristályok formájában 13 g (2-amino-3-ciano-kinoxalin-di­-N-oxidot kapunk). (Az elméleti termelés 64,3%-Ja.) Op (bomlással): 221—23 C° (Dimetil­formamidból). Ha a reakciót dimetilformamid­ban valósítjuk meg, akkor a termelés az elméleti érték 86%-ra emelekedik. A többi kiindulási vegyületet hasonlóképp ál­líthatjuk elő. Az 1. példával megegyező módon az alábbi táblázatban feltűntetett vegyületeket állítottuk elő: Vegyület Szín Bomlásponl Termelés II sárgásvörös 226—28 C° 91,7% III sötétvörös 246 C° 93,4% IV sötétvörös 246—47 C° 94,4% Az új 2-amino-3-karboxiamido-kinoxalin-di­-N-oxidokat úgy is előállíthatjuk, hogy az Vb általános képletű kinoxalinokat — amely képlet­ben R jelentése megegyezik a fent megadottak­kal — elszappanosítjuk, majd hidrogénperoxid­dal 'és/vagy valamely persavval reagáltatjuk, vagy pedig a fenti vegyületet először oxidáljuk és azután szappanosítjuk el. Az N-oxid oxigénatomjának a szóbanforgó kinoxalinokba történő bevitelére önmagukban ismeretes módszereket alkalmazhatunk. A talál­mány szerinti eljárással előállított új vegyülete­ket kemoterapeutikumokként alkalmazhatjuk. Mint már az előbbiekben említettük, a talál­mány szerinti eljárással előállított új vegyületek kemoterápiailag aktívak. A vegyületek kemote­rápiái hatását in vitro, továbbá akut bakteriális infekció esetében állatkísérletekkel vizsgáltuk (oralis és szubkután adagolás mellett). A vegyü­letek mind az in vitro, mind az állatkísérletek szerint rendkívül jó antibakteriális hatással ren­delkeznek. A hatásterület mind gramnegatív, mind pedig grampozitív baktériumokra kiterjed. A vegyületeket mind orálisan, mind pedig a parenterálisan alkalmazhatjuk. Általában a 25— 500, célszerűen a 2ó—150 mg/kg-nyi mennyiség napi adagolása előnyös a hatásos eredmény biz­tosítására. Szükségessé válhat azonban, hogy et­től a mennyiségtől a kísérleti állat testsúlya vagy az aUkalimazás módja szerint 'eltérjüník, de elté­rést idézhet elő a kísérleti állat faja, s az állat egyéni viselkedése a farmakonnal kapcsolatban, továbbá a farmakon kiszerelésének formája és az adagolás időpontja, ill. az adagolási időiköz. így néhány esetben előfordulhat, hogy az emlí-5 tett minimális adagnál kisebb farmakonmennyi­ség is elegendő, néhány esetben pedig a maxi­mális mennyiségnél több anyagot kell alkalmaz­nunk. Abban az esetben, ha nagyobb anyag­mennyiséget alkalmazunk, ajánlatos, hogy a 10 farmakont több dózisban vigyük be a szervezet­be. Ha az anyagot emberen alkalmazzuk, észsze­rű kb. egyenlő nagyságú dózisokat használni. A kemoterapeutikumokat önmagukban vagy 15 valamely gyógyszerészetil eg összeférhető hordo­zóanyaggal együtt alkalmazhatjuk. Különböző, közömbös hordozóanyaggal képzett kombináció­ként tabletták, kapszulák, porok, permetek, vizes szuszpenziók, injektálható oldatok, elixir, sziru-20 pok és hasonlók jönnek számításba. A hordozó­anyag lehet valamely szilárd hígító- vagy töltő­anyag, valamely steril vizes közeg, vagy nem to­xikus szerves oldószer, stb. Az orális adagolásra szánt tabletták és egyéb készítmények természe-25 tesen édesítőanyagokat és hasonló anyagokat is tartalmazhatnak. A gyógyászati hatóanyag az említett eseteikben 0,5—90 súlyszázalékban van jelen az elegyben, olyan mennyiségben, hogy a fenti dózisokat biztosítani tudjuk. 30 Szájon keresztüli adagolás esetén a tabletták a különböző adalékanyagok mellett természete­sen különféle más anyagokat is tartalmazhat­nak, így nátriumcitrátót, kalciumkarbonátot, di-35 kalciumfoszfátot. Adalékanyagként keményítő, célszerűen burgonyakeményítő, továbbá külön­böző kötőanyagok jönnek számításba, így poli­vinil-pirrolidon, zselatin és hasonlók. Síkosító­anyagként magnéziumsztearátot, nátrium-lauril-4Q szulfátot, a tablettázáshoz talkumct alkalmazha­tunk. Ha a farmakont orális adagolásra szánt vizes szuszpenziókban és/vagy elixirben alkal­mazzuk, akkor a készítmény a hatóanyagon^ kí­vül még különböző ízjavítókat, színezőanyago­• 5 kat, elmulgeáló és/vagy szuszpendálószereket tar­talmazhat; alkalmazhatnak továbbá hígítószere­ket, így vizet, etanolt, propilénglikolt, glicerint és hasonló vegyületeket, ill. ezek kombinációját. Parenterális alkalmazáshoz a hatóanyagokból 50 szezám- vagy földimogyoró-olajban, esetleg vi­zes propilénglíkolban vagy N,N-dimetilforma­midban készíthetünk oldatokat vagy szuszpen­ziókat. Az így készült oldatokat szükség esetén a megfelelő mennyiségű só vagy glukóz hozzáadá­„ sával izoitóniásra állíthatj ulk be. Az előállított ol­dat különösen intramuszkuláris és intraperito­neáMs injektálásra alkalmas. Az ilyen steril kiszerelési formák készítése is­mert módon történhet. 60 Az alábbi összefoglalás néhány ismertetett ve­gyület hatását világítja meg. Az állatkísérletek során — melyeket intraperitoneális úton fertő­zött fehéregerefckel hajtottunk végre — az álla­tokat az alábbi dózisokkal kezeltük szubkután 65 vagy orális úton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom