157653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazino-izokinolin-származékok előállítására

157653 23 24 legítés közben készített oldatához lehűlés után 396,1 g trifluorecetsav-p-nitrofenilésztert adunk és az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük. Ezután az elegyet bepároljuk és a ma­radékot 10 ml telített nátriumhidrogénkarbo­nátoldattal kezeljük. Az így kapott elegyet há­rom adagban összesen 20 ml metilénkloriddal extraháljuk, a metilénkloridos kivonatokat egyesítjük, szárítjuk és bepároljuk. A maradék­hoz 5 ml dietilamint adunk, az elegyet 5 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd szobahőmérsékleten 18 óra hosszat állni hagy­juk. A bepárlás útján kapott maradékot 10 ml 2,5 nátriumhidroxidoldat és 10 ml metilénklorid közötti megosztásnak vetjük alá, a vizes fázist még kétszer extraháljuk 10—10 ml metilénklo­riddal, a metilénkloridos kivonatokat egyesítjük és szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után kapott maradék éterrel eldörzsölve kristályoso­dik. Az etilacetát és hexán elegyéből átkristá­lyosított termék 120—130°-on olvad; ez a ter­mék azonos az 5. példában leírt eljárással kapott vegyülettel. (Az (I) általános képletnek megfelelő vegyüle­tek, valamint savakkal képezett addíciós sóik — amint ezt fentebb már említettük •— értékes far­makológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és nyugtató, valamint relaxáns hatásuk folytán jól alkalmazhatók a gyógyászatban. Gyógyászati alkalmazás céljaira a találmány szerinti vegyületeket előnyösen gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal képezett ad­díciós sóik alakjában használjuk fel; az ilyen célra alkalmas szervetlen ill. szerves savak pél­dáiként a sósav, brómhidrogénsav, kénsav, fosz­forsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, ecet­sav, tejsav, borostyánkősav, almasav, maleinsav, akonitsav, ftálsav, borkősav és embonsav említ­hetők. (Az (I) általános képletű vegyületeket ható­anyagként tartalmazó, orális vagy parenterális beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények ada­golási egységei tabletta, kapszula, drazsé, por, szuszpenzió, szirup vagy oldat alakjában készít­hetők el. Előnyösen orálisan alkalmazzuk ezeket a vegyületeket, az e célra szokásos adagolási egységek (a késleltetett hatású készítményeket is beleértve) alakjában. Ezek az adagolási egységek önmagukban is­mert módszerekkel készíthetők el. Az orális be­adásra alkalmas adagolási egységek előállítására gyógyszerészeti szempontból elfogadható vivő­anyagokat, mint tejcukrot, répacukrot, szorbi­tot, mannitot, keményítőféléket, mint burgonya­vagy kukoricakeményítőt vagy amilopektint, to­vábbá cellulózszármazékokat vagy zselatint al­kalmazhatunk, adott esetben simítószerek, mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy megfe­lelő molekulasúlyú polietilénglikolok (Carbo­wax) hozzáadásával; az ilyen keverékekből tab­lettákat vagy drazsémagokat készítünk. A dra­zsémagokat pl. koncentrált cukoroldatokkal vonhatjuk foe, amelyek még pl. arafoméagát, taJ-kumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhat­nak; alkalmazhatók bevonószerként filmképző 5 polimerek is, amelyek illékony szerves oldósze­rekben vagy oldószerelegyekben oldott alakban kerülhetnek felhasználásra. A bevonóanyagok­hoz színezékeket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyagtartalmú adagolási egységek megkü-10 lönböztetJésénefc lehetövététele céljóiból. A kapszulák, pl. zselatintok-kapszulák a ható­anyagot keverék alakjában tartalmazhatják, pl. valamely gyógyszerészeti szempontból elfogad­j5 ható vivőanyag hozzáadásával vagy enélkül. A találmány szerinti vegyületeket hatóanyag­ként tartalmazó végbélkúpok előállítása céljából pl. 3-N,N-dietilkarboxamido-9,10-dimetoxi-l,3,4, 6,7,llb-hexahidro-l,4-oxazino[3,4-a]izokinolint valamely vivőanyagban, pl. kakaóvajban disz­pergálunk és az így kapott masszából alakítjuk ki a végbélkúpokat. A folyékony készítmények, mint szuszpenziók, elixirek vagy szirupok, ugyancsak önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. A fent említett adagolási egységek előállítási módját közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik : A) példa. Zselatintok-kapszulák előállítása céljából az alábbi anyagokat alkalmazzuk: a) 100 g 3-N,N-dietilkarboxamido-9,10-dimet­oxi-l,3,4,6,7,llb-hexahidro-l,4-oxazino[3,4-a] hidrokinolin. b) 200 g kukoricakeményítő. Ezeket az anyagokat bensőén összekeverjük és a keveréket 1000 zselatintok-kapszulába töltjük. Ily módon 100 mg egyenkinti hatóanyagtartal­mú kapszulákat kapunk. A fent leírthoz hasonló módon állíthatunk elő olyan kapszulázott készítményt is, amely az a) alatt említett szabad bázis helyett annak hidro­kloridját tartalmazza hatóanyagként. B) példa. Tablettázott készítmény előállítására az aláb­bi anyagokat alkalmazzuk: a) 50 g 3-N,N-dietilkarboxamido-9,10-dimet­oxi-1,3,4,6,7,1 lb-hexahidro-1,4-oxazino [3,4-a] izokinolin b) 130 g kukoricakeményítő c) 160 g tejcukor d) 4 g kolloid kovasav e) 5 g zselatin f) 1 g magnéziumsztearát. A fenti anyagok keverékéből a szokásos mó­don granulátumot készítünk, amelyből azután 1000 tablettát sajtolunk. Az így kapott készít-5 10 25 30 35 40 65 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom