157652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés könnyűfémek és könnyűfémötvözetek lágyforrasztására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^!Ö% ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. VI. 28. (GA—858) 157652 Nemzetközi osztályozás: B 23 k 1/02 Közzététel napja: 1970. II. 06. Megjelent: 1971. III. 01. £Är/ÄJg^ t'JhííHl Gál Pál gépészmérnök, Budapest Eljárás és berendezés könnyűfémek és könnyűfémötvözetek lágyforrasztására A találmány tárgya eljárás és berendezés könnyűfémek és könnyűfémötvözetek lágyforrasztására. A korróziónak nagymértékben kitett szerkezetek, így különösen a gépiparban, a vegyipar- 5 ban és az élelmiszeriparban alkalmazott hűtők és hőközlők területén főleg réz és acél, pl. rézcső és acéllemez kombinációját alkalmazzák. Az ilyen anyagokból készített szerkezeteket teljes felületükön tűzi bevonattal (Sn-Pb ötvözet vagy 10 Zn) látják el részben korrózióvédelem, részben az alkatrészek érintkező felületei közötti fémes kötés kialakítása érdekében. Az így kapott berendezések igen költségesek és viszonylag nagy súlyúak. A korszerű gépipar azonban fokozott 15 mértékben törekszik a berendezések súlyának és önköltségének csökkentésére, valamint azok élettartamának növelésére. Ilyen szempontból igen előnyös az alumínium és ötvözeteinek, ül. egyéb könnyűfémeknek és azok ötvözeteinek az 20 alkalmazása különösen hűtő- és hőközlő szerke^ zetekhez, tekintettel az ilyen szerkezeti anyagok kis fajsúlyára, jó kalorikus tulajdonságaira, korrózióállóságára és viszonylagos olcsóságára. A könnyűfémeknek, ill. azok ötvözeteinek az al- 25 kalmazását azonban nagymértékben gátolja az a" körülmény, hogy ezen anyagok felületét magas olvadáspontú oxidréteg borítja, amely megnehezíti fémes érintkezés és megbízható kötés kialakítását, it Ilyen okok, valamint az ismert eljárások esetén az alumínium nagyfokú korrózióveszélye miatt a hőcserélő-gyártásban mostanáig idegenkedtek az alumíniumszerkezetek lágyforrasztásától, és a gyakorlatban nem is gyártottak ebben az iparágban forrasztott alumínium-szerelvényeket, hanem a szerkezeti elemek csatlakozását és helyzetrögzítését távtartó gyűrűkkel és golyózással oldották meg (pl. a Heller—Forgó-féle apróbordás alumíniumhűtők esetén). Még nehezebben megoldható feladatot jelentett a cső és a csőfal kötése, valamint a csőrészek egymáshoz kötése könnyűfémek, ill. azok ötvözetei esetén. Többnyire görgőzéssel, gumi rávulkanizálásával vagy argongázas hegesztéssel dolgoztak. Próbálkoztak lágyforrasztással is, mégpedig olyan módon, hogy csövek és lamellák összeforrasztásakor az egész lemezfeiületet pl. ónporbevonattal látták el. Ez a gyártás azonban rendkívül munka- és anyagigényes, és csak lemezek forrasztása esetén alkalmazható. További hátránya, hogy jelentős mértékben megnöveli a szerkezet önsúlyát is. A mechanikus kötést adó eljárások, pl. a görgőzés és a golyózás nem adnak kilégítő kötést. Ezért az alumínium és ötvözetei, ül. a könynyűfémötvözetek kötésére előnyös lenne lágyforrasztást alkalmazni. A mostanáig ismert lágyforrasztási megoldások azonban, így a kaparó 157652