157623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő fóliák előállítására

157623 mázó, a megadott molekulasúly tartományba eső poliepilkliórhidrinefc ugyancsak felhasználha­tók. Vízzel elegyedő .anyagok, pl. polietiléné ter­diolok poliihidroxiivegyülötként nem használha­tók, mert belőlük nagy vízfelvátelű és vízben porozitásúk elvesztése közben duzzadó poliure­tánok állíthatók elő. Diizoeianátként, adott esetiben keverék for­mában, a következő vegyületek használhatók: alifás, cikloalifés, aralifás, aromás diizocianátok és heterocikliikus diizocianiátök. Különösen al­kalmasaik a szimmetrikus szerkezetű diizocia­nátok, pl. difenilmetán-4,4'-diizocianát, difenil­-dimetilme'tán-4,4'-diizocianá't, 2,2',6,6'-tetra­mehil-difenilmetán-diizoeianát, difenil- 4,4^diizo­cianát difeniléter-4,4'-diizocianát vagy azok al­kil-, alkoxi-, vagy halogénhelyetítesítésű szárma­ziékai, továbbá 2,4- ill. 2,6—toluiléndiizocianát ül. ezek technikai minőségű keverékei, diizo­propil-fenilén-diizocianát, m-xililéndiizocianát, p-xililéndiizocianát és a,a, a',ír'-tetrametil-p-xili­lén-diizoeianát. További alkil- vagy 'halogénhe­lyettesít ésű termékeik, dimer 2,4-toluilén-diizo­cianiát, bisz-<(3-metil-, 44zociainátafenil)-karbamid vagy 1,5-naftalin^diizocianát. Alifás diizocianá­tok, pl. 1,6-bexán-diizocianát, 1,4-GÍklohexán-di­izocianát, 4,4'-diciklohexilmetán-di:izoeianát, 1 --'izocianáto-S-izocianátome'til-S.S^^trTmetiilciklo­hexán vagy 2,2,4-trimetilihexán-l,6-diizocianát adott esetben bizonyos hányadban használha­tók. Segítségükkel megvilágítás hatására na­gyon kevéssé elszíneződő termékek állíthatók előv Ipari mennyiségekben való beszerezhetőségük és a velük elérhető tulajdonságok miatt elő­nyösen 4,4'-difenilmetándiizocianátot, az izomer toluiléndiizocianátokat, valamint ugyancsak bi­zonyos hányadbán 1.6-hexán-diizocianátot és di­ciklohexilmetán-4,4'-diizocianátot használunk. A nagyobb molekulasúlyú polihidroxivegyü­letefcet a diizoeianátokkal 1 :1,25—1 : 4,0 közötti mólarányban, adott esetben több lépésben, ol­vadékban vagy diizoeianátokkal szemben kö­zömbös oldószerekben, pl. tetrahidrofuránban, dioxánban, klórbenzolban, 'kb. 40—130 C°, cél­szerűen 70—100 C° közötti hőmérsékleten, rea­gáltatjuk. A reakciót annyi ideig végezzük, hogy lé­nyegében lineáris, láncvégi NCO-csoportokat tartalmazó előaddulktot kapjunk, amelyet kb. egyenlő mennyiségű kétfunkciós lánchosszabbí­tószerrel reagáltatva, lényegében lineáris, erő­sen poláros oldószerben pl. dimetiilformamid­ban oldható, elasztomer poliuretánkartbamid állítható elő. A nagyobb molekulasúlyú polihidroxilvegyü­letek és diizocianáták reakciója 1 : 2 mólarány esetén olyan előadukthoz vezet, amelyben a polihidroxilvegyülethez uretán kötésen át min­dig láncvégi diizocianát kapcsolódik. Ha az OH/ /NGO mólarány 1 : 2 fölé növeljük, akkor szabad izoeianát csoportok maradnak. Ha azonban az NCO-iarány 1 : 2 alatt van, akkor először több polihMroxilvegyület uretánkötéseken át össze­kapcsolódik. Pl. 1 :1,5 mólarány esetén kiét mól polihidroxilvegyület egy mól diizoeianáttaíl ure-* ténkötésetoen át összekapcsolódik, és a mole-5 kula mindkét végén még egy-egy mól diizocia­nát kapcsolódik hozzá. Ezt a reakciót elválaszt­va két lépésben is végre lehet hajtani. A di­izocianátos reakciót kisimoliekulasúlyú, pl. 750— 125D, polihidrioxilvegyületelk esetén kis OH/NCO 10 arányok, pl. 1 : 1,25—1 : 2,0, alkalmazásaval, nagy molekulasúly, pl. 1700—2500 esetén, elő­nyösen nagy OH/NCO arányok, pl. 1 :1,65— 1 : 3, alkalmazásával hajtjuk végre. Nagy mo­lekulasúlyú polihidroxilvegyületek mellett azok-15 kai együtt még kis molekulasúlyú diolok (mo­lekulasúly célszerűen 250-nél kisebb), pl. etilén­glikol, 1,4-butándiol, bisz-N,N-(/?-hidroxietil)­-metilamin, bisz-N,N~(/^ibidroxipropil)-metil­amin, N.N'^bisz-hidroxietil-piiperazin vagy hid-20 rokinon-bisz-(/?-hidroxietiléter) a hidroxil tar­talomra vonatkozóan pl. 10—300 mól%-nyi mennyiségben, célszerűen a nagyobb moleku­lasúlyú polihidroxilvegyületók 20—100 mól%­ának megfelelő mennyiségben használhatók. 25 Tercier nitrogénatomot tartalmazó ^diolok al­kalmazása különösen növeli a színezhetőséget, javítja a fényállóságot és támadási helyet biz­tosít további utárikezielésiek, pl. erős alkilező hatású vegyületekkel való térhálósítás, szá-30 mára. Az előadduktoik NCO-csoport tartalma (ol­dószermentes előaddukitra számolva) döntő fon­tosságú a belőlük előállított poliuretánkarha-35 midok tulajdonságai szempontjából. Értéke legalább 0,75 súly%, előnyösen kb. 1,00—7,6 súly% között, még előnyösebben kb. 1,5—4,0 súly% között legyen, hogy a poliuretánkarb­amidok olvadáspontja, szakító szilárdsága, sza-40 kadési nyúlása és feszültség értékei elegendő­en nagyok legyenek. Vízzel végrehajtott lánc­hosszabbítási reakció esetén célszerű, ha az NCQ-csoport taifelom nagyobb, pl. 3,5—7,6 súly%, mert az NCO-csoportok egy része elő-50 szőr amino-csoportokká szappanosodik el. A lánchosszabbító szereik molekulasúlya kb. 18—• 500, célszerűen 32—350 között legyen. -Vizén kívül adott esetben keverék formában pl. a következő vegyületek használhatók: etiléndi-50 amin, 1,2- vagy 1,3-propiléndiarnin, 1,4-itatra­metilóndiamin, 1,6-hexametiléndiiamin, 2,2,4-~trimetilhexándiamin-l,6, l-metiíl-ciklohexán­-2,4-diamin, 1-iamino-, -S-aminometil-^S.S-tri­metilciklohexán, 4,4'-diiamino-diciklohexilmetán, 55 bisz-(y-aminopropil)-metilamin, bisz-(/?-amino­etil)-oxamid, N,N-bisz-(yjaminopropil)-piperazin vagy aromás diprimer aminők, mint 4,4'-di­amino-difenilmetán, 4,4'-diamino-difenilszulfid, 4,4'-diamino-difeniléter, lHmetil-2,4-diamino-60 benzol vagy aralifás diprimer diaminok, pl. m­-xililéndiamin, p-xililéndiamin, a,o, a',a'-tetra­til-p-xililéndiamin, 1,3-bisz-(/?-amino-izopropil­benzol, továbbá szulfonsavcsoport tartalmú di­aminok, mint 4,4'-diaminostilbén-2,2, -diszulfon-65 sav, etiléndiamin-N-butilszulfonsav, hexameti-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom