157617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminosav-arilamidáz kvantitatív kolorimetriás meghatározására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. IV. 18. (AE—258) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1967. IV. 20. (WP 42 1/124 112) Közzététel napja: 1970. II. 06. Megjelent: 1971. V. 15. 157617 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 33/16 / .«. v * ^liUütoí^. Bcíí» ^./ff/ai'í? Feltalálók: Prof. Dr, Haschen Reinhard J., Halle, Dr. Farr Wollgang, Halle, Rehfeld Norbert oki. vegyész, Halle, Reichelt Dieter oki. vegyész, Bitterfeld, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Ärzneimittelwerk Dresden cég, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás aminosav-arilamidáz kvantitatív kolorimetriás meghatározására A találmány tárgya eljárás a vérszérum aminosavarilamidázának kvantitatív kolorimetriás meghatározására. Az aminosavarilamidáz biokémiai szempontból •• szubsztrátspecifikus, optimális sz.ubsztrátja 5 az N-terminális alaninszubsztrát, pH-optimum: 7,0—7,5, a Mg++ nincs rá befolyással, a Mn++ gátolja. Az aminosavarilamidázt gyakran leucinaminopeptidáznak is nevezik (mivel meghatározásukhoz leucin-szubsztrátokat is használnak). io A leucinaminopeptidáz optimális szubsztrátja azonban az N-terminális leucin-szubsztrát, pH-optimum 9,0—10,0 és a Mg++

és Mn++ aktiváló hatással vannak rá. Ezért a két enzim között lényeges különbség áll fenn. [Röhfeld—Peters: 15 Acta biol. med. germán. 19 809—818 (1967); Rehfeld—Peters: Acta biol. med. germán. 19 819—830 (1967); Peters—Rehfeld: Clin. Chim. Acta, 19 277—286 (1968); Peters—Rehfeld— Haschen: Clin. Ohim. Acta, 17 516 (.1967); Pfliei- 2o derer—Celliers: Biochem. Z 339 186 (1963); Hanson—Hütter: Z. physiol. Chem. 348 680—688 (1967); Hanson—Gläser: 2. physiol. Chem. 348 689—704 (1967); Farr—Réhfeld: Z. med. Lafborteríhnik 9 78—86 (1968)]. A két enzim szeroló- 25 giai determinánsai sem egyeznek (Peters—Rehfeld—Haclhen: Clin. Chim. Acta, 17 516 (1967)]. Az aminosavarilamidáz kvantitatív meghatározására több módszer ismeretes. Ezeknél az eljárásoknál szubsztrátként többnyire • leucin-p- 30 -nitroanilid illetve leucin-/5-naftilamid használatos. A leucin-p-nitroanilídből az aminosavarilamidáz által felszabadított p-nitroanilin sárgaszíne alapján fotométerrel közvetlenül mérhető [Tuppy—Wiesbauer—Wintersberger: Z. physiol. Chem. 329 278—288 (1962)]. Az aminosavarilamidáz által a leucin-/>-naftilamidból felszabadított /S-naftilamin kimutatása a 4-klór-2-nitroanilin diazóniumsójával reagáltatva [Braun— Falco—Saalfeld: Arch. Klin. exp. Dermat. 204 407—415 (1957); Green—Chung—Tsou: Arch. Biochem. Biophys. 57. 458—474 (1955)], diazotálás után naftiletiléndiaminnal [Green—Chung— Tsou:' Arch. Biochem.. Biophys. 57 458—474 (1955); Rässler—Schön: Clin. Chim. Acta 6 583—584 (1961)], vagy p-dimetilaminobenzáldehiddel reagáltatva [Tafcenaka: Bull. Yamaguchi Med. Shool 11 57—61 (1964)] történhetik. Meghatározható továbbá az aminosavarilamidáz L-alanin-4-(fenilazo)~fenilamid szubsztrát alkalmazásával is [Barth, A.,—Hoffmann— Pilch: Acta biol. med. germán. 16 575—585 (1966)]. Az enzim hatására felszabadult fenilazofenilamin megsavanyítas után vörös színű, amelyet centrifugálás után kolorimetriásan mérnék. Ezeknek az ismert eljárásoknak azonban több hátránya van. Az N-terminális leucinnal rendelkező szubsztrátok az aminosavarilamidáz meg-157617