157610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bináris információval szögmodulált jelek vételére

157610 3 nek az a lényege, hogy a vett, felerősített nagy, ill. középfrekvenciás jelet egyenirányítják és a kapott egyenfeszültséggel — általában szűrés, erősítés után — szabályozzák az erősítés mérté­két (pl. csökkentik, ha a bejövő jelszint nőtt). Ez a szabályzó feszültség elektroncsöves erősí­tőkben a csövek negativ . előfészültségét változ­tatja, tranzisztoros erősítőkben pedig az egyes erősítőfokozatok közé helyezett, változtatható csillapítású csillapító négypólusokat vezérli. Az ilyen csillapító négypólusok többnyire diódákból és ellenállásokból állnak és csillapításuk mérté­két a diódák előfeszítésének változtatásával le­het szabályozni. Elektroncsöves erősítők AC-áramköreit könnyű elkészíteni, amivel szemben a tranziszto­ros megoldás több nehézséget rejt magában. Egy csillapító négypólus alapcsillapítása (minimális csillapítása) viszonylag nagy, ami miatt további erősítőfokozatot vagy fokozatokat kell alkalmaz­ni a csillapítás kompenzálása céljából. Ebben igen nagy gondot és nehézséget jelent az, hogy viszonylag nagy erősítésű, stabil egyenáramú erősítőt tranzisztorokkal kell kiegészíteni, ami még költséges is. A szögmoduláció azon említett előnyét, hogy alkalmazása esetén növelni lehet a sávszélessé­get és vele a jel-zajviszonyt is, akkor lehet ki­használni, ha a demodulátorra érkező jelek amplitúdója állandó, ami gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a jelek limitálva legyenek. Az ismert félvezetős limitálási eljárások közül a legna­gyobb amplitúdómoduláció (AM) elnyomást a legkisebb AM-PM konverzióval a soros diódás (ún. remodulációs) limiter éri el (mintegy 20— 25 dB amplitúdómodulációs elnyomásra lehet számítani). Nehézséget jelent azonban, hogy az ilyen remodulációs limrternek különösen jól mű­ködő automatikus erősítésszabályozásra van szüksége, mert csak egy jól definiált jelszinttel limitál megfelelően. További hátrány az is, hogy a diódás limiter csillapítása meglehetősen nagy. Jelen találmány szerinti eljárás ezeket a ne­hézségeket kiküszöböli és olyan eljárást nyújt, amelyben az említett hátrányok nincsenek meg, nem kell — elsősorban nagy erősítésű — egyen­áramú erősítőt alkalmazni, a soros diódás limi­teméi lényegesen nagyobb, legalább 30—35 dB amplitúdómoduláció elnyomást nyújt még akkor is, ha a bejövő jel szintje viszonylag nagymér­tékben változik, limitáló hatása és AM-PM kon­verziós tulajdonsága közel azonos, vagy még jobb, mint a soros diódás limitére. A találmány szerint ezt akként valósíthatjuk meg, hogy a bejövő rádiófrekvenciás jeleket ál­landó erősítésű erősítővel, a bemenőszinttől füg­getlenül felerősítjük (így a felerősített jel szint­je elvileg arányos lesz a bemenőszinttel, de a gyakorlatban az erősítő karakterisztikájának mindig van valami nonlineáritása, így a kimenő­szint sem lesz szigorúan arányos a bemenőszint­tel); az erősítés után a jeleket több fokozatú — á következőkben fokozatos — limiterben limitáljuk, amiben mindegyik fokozat egy-egy olyan tranzisztoros erősítő, amelynek erősítését a jelamplitúdó változásával egyidejűleg, de el­lenkező értelemben változtatjuk, ami mellett az erősítőt még visszacsatoljuk, memória nélküli áramkörrel. Ezáltal elérjük, hogy a tranzisztor a jelszint egy beállított tartományában, ami pl. 6—8 dB lehet, igen jól limitál, azzal szemben, hogy a szokásos diódás limitereknél ez csak 2— 3 dB. Ha több ilyen tranzisztoros fokozatot kap­csolunk sorba, akkor a kimeneten a vett szög­modulált jelek amplitúdója modulálatlan lesz igen jó közelítéssel, függetlenül a bejövő jel szintjétől. Ily módon egészen egyszerű áramköri egységekkel az eddigiekhez képest nagy lineari­tást, kis AM-PM konverziót és kis keresztmodu­lációt kapunk az igen jó limitáláson, ill. a bejö­vő-jelszint változásainak kompenzálásán felül. További előnyt jelent, hogy ez a kompenzálás itt sokkal gyorsabban megy végbe, mint az is­mert AGC-megoldások bármelyikénél, aminek következtében a viszonylag kis valószínűséggel előforduló igen gyors és mély fading jelenségek kompenzálására is alkalmas. Ugyanis, az ismert AGC-áramkörök időállandója szükségképpen lé­nyegesen nagyobb mint a középfrekvencia pe­riódusideje, míg a találmány szerinti eljárásban ez az időállandó a középfrekvencia perióduside­jének nagyságrendjében van. A találmány eljárás, főként bináris informá­cióval szögmodulált rádiófrekvenciás jelek véte­lére és a jelek bárminő amplitúdómodulációjá­nak elnyomására, félvezetős, előnyösen tranzisz­toros erősítőfokozatokat alkalmazva, amelyben a jeleket — önmagában ismert — állandó, azaz, a bemenő jelszinttől független erősítésű erősítő­vel felerősítjük, majd limitáljuk, akként, hogy a felerősített jeleket sorba kapcsolt nem lineáris, előnyösen paraboükus karakterisztikájú erősítő­fokozatokra vezetjük és az egyes fokozatok tran­zisztorainak emitter-bázis diódájával járuléko­san egyenirányítjuk és az így kapott egyenfe­szültségekkel az önmagukban ismert módok valamelyikén külön-külön szabályozzuk az egyes fokozatok erősítését, ami mellett a jelet az erő­sítőben, amelynek összegezett erősítése nagyobb az átfogandó amplitúdótartománynál, még ne­gatívan vissza is csatoljuk, majd az ismert mó­dok valamelyikén demoduláljuk. A találmány szerinti eljárás egy példaképpeni foganatosítási módját egy rajzmelléklet alapján ismertetjük, amely a fokozatos limiter működé­sének elvét szemlélteti. A bejövő, bináris információval szögmodulált rádiófrekvenciás jelet egy helyi, pl. kristályve­zérlésű oszcillátor frekvenciájával középfrekven­ciás sávba keverjük és állandó (a bemenő-jel­szinttől független) erősítésű, jó közelítéssel line­áris erősítővel felerősítjük, majd sorbakapcsolt tranzisztoros erősítőfokozatokra vezetjük, ami­ben a tranzisztorokat földelt emitteres kapcso­ló 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom