157610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bináris információval szögmodulált jelek vételére

157610 3 nek az a lényege, hogy a vett, felerősített nagy, ill. középfrekvenciás jelet egyenirányítják és a kapott egyenfeszültséggel — általában szűrés, erősítés után — szabályozzák az erősítés mértékét (pl. csökkentik, ha a bejövő jelszint nőtt). Ez a szabályzó feszültség elektroncsöves erősítőkben a csövek negativ . előfészültségét változtatja, tranzisztoros erősítőkben pedig az egyes erősítőfokozatok közé helyezett, változtatható csillapítású csillapító négypólusokat vezérli. Az ilyen csillapító négypólusok többnyire diódákból és ellenállásokból állnak és csillapításuk mértékét a diódák előfeszítésének változtatásával lehet szabályozni. Elektroncsöves erősítők AC-áramköreit könnyű elkészíteni, amivel szemben a tranzisztoros megoldás több nehézséget rejt magában. Egy csillapító négypólus alapcsillapítása (minimális csillapítása) viszonylag nagy, ami miatt további erősítőfokozatot vagy fokozatokat kell alkalmazni a csillapítás kompenzálása céljából. Ebben igen nagy gondot és nehézséget jelent az, hogy viszonylag nagy erősítésű, stabil egyenáramú erősítőt tranzisztorokkal kell kiegészíteni, ami még költséges is. A szögmoduláció azon említett előnyét, hogy alkalmazása esetén növelni lehet a sávszélességet és vele a jel-zajviszonyt is, akkor lehet kihasználni, ha a demodulátorra érkező jelek amplitúdója állandó, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelek limitálva legyenek. Az ismert félvezetős limitálási eljárások közül a legnagyobb amplitúdómoduláció (AM) elnyomást a legkisebb AM-PM konverzióval a soros diódás (ún. remodulációs) limiter éri el (mintegy 20— 25 dB amplitúdómodulációs elnyomásra lehet számítani). Nehézséget jelent azonban, hogy az ilyen remodulációs limrternek különösen jól működő automatikus erősítésszabályozásra van szüksége, mert csak egy jól definiált jelszinttel limitál megfelelően. További hátrány az is, hogy a diódás limiter csillapítása meglehetősen nagy. Jelen találmány szerinti eljárás ezeket a nehézségeket kiküszöböli és olyan eljárást nyújt, amelyben az említett hátrányok nincsenek meg, nem kell — elsősorban nagy erősítésű — egyenáramú erősítőt alkalmazni, a soros diódás limiteméi lényegesen nagyobb, legalább 30—35 dB amplitúdómoduláció elnyomást nyújt még akkor is, ha a bejövő jel szintje viszonylag nagymértékben változik, limitáló hatása és AM-PM konverziós tulajdonsága közel azonos, vagy még jobb, mint a soros diódás limitére. A találmány szerint ezt akként valósíthatjuk meg, hogy a bejövő rádiófrekvenciás jeleket állandó erősítésű erősítővel, a bemenőszinttől függetlenül felerősítjük (így a felerősített jel szintje elvileg arányos lesz a bemenőszinttel, de a gyakorlatban az erősítő karakterisztikájának mindig van valami nonlineáritása, így a kimenőszint sem lesz szigorúan arányos a bemenőszinttel); az erősítés után a jeleket több fokozatú — á következőkben fokozatos — limiterben limitáljuk, amiben mindegyik fokozat egy-egy olyan tranzisztoros erősítő, amelynek erősítését a jelamplitúdó változásával egyidejűleg, de ellenkező értelemben változtatjuk, ami mellett az erősítőt még visszacsatoljuk, memória nélküli áramkörrel. Ezáltal elérjük, hogy a tranzisztor a jelszint egy beállított tartományában, ami pl. 6—8 dB lehet, igen jól limitál, azzal szemben, hogy a szokásos diódás limitereknél ez csak 2— 3 dB. Ha több ilyen tranzisztoros fokozatot kapcsolunk sorba, akkor a kimeneten a vett szögmodulált jelek amplitúdója modulálatlan lesz igen jó közelítéssel, függetlenül a bejövő jel szintjétől. Ily módon egészen egyszerű áramköri egységekkel az eddigiekhez képest nagy linearitást, kis AM-PM konverziót és kis keresztmodulációt kapunk az igen jó limitáláson, ill. a bejövő-jelszint változásainak kompenzálásán felül. További előnyt jelent, hogy ez a kompenzálás itt sokkal gyorsabban megy végbe, mint az ismert AGC-megoldások bármelyikénél, aminek következtében a viszonylag kis valószínűséggel előforduló igen gyors és mély fading jelenségek kompenzálására is alkalmas. Ugyanis, az ismert AGC-áramkörök időállandója szükségképpen lényegesen nagyobb mint a középfrekvencia periódusideje, míg a találmány szerinti eljárásban ez az időállandó a középfrekvencia periódusidejének nagyságrendjében van. A találmány eljárás, főként bináris információval szögmodulált rádiófrekvenciás jelek vételére és a jelek bárminő amplitúdómodulációjának elnyomására, félvezetős, előnyösen tranzisztoros erősítőfokozatokat alkalmazva, amelyben a jeleket — önmagában ismert — állandó, azaz, a bemenő jelszinttől független erősítésű erősítővel felerősítjük, majd limitáljuk, akként, hogy a felerősített jeleket sorba kapcsolt nem lineáris, előnyösen paraboükus karakterisztikájú erősítőfokozatokra vezetjük és az egyes fokozatok tranzisztorainak emitter-bázis diódájával járulékosan egyenirányítjuk és az így kapott egyenfeszültségekkel az önmagukban ismert módok valamelyikén külön-külön szabályozzuk az egyes fokozatok erősítését, ami mellett a jelet az erősítőben, amelynek összegezett erősítése nagyobb az átfogandó amplitúdótartománynál, még negatívan vissza is csatoljuk, majd az ismert módok valamelyikén demoduláljuk. A találmány szerinti eljárás egy példaképpeni foganatosítási módját egy rajzmelléklet alapján ismertetjük, amely a fokozatos limiter működésének elvét szemlélteti. A bejövő, bináris információval szögmodulált rádiófrekvenciás jelet egy helyi, pl. kristályvezérlésű oszcillátor frekvenciájával középfrekvenciás sávba keverjük és állandó (a bemenő-jelszinttől független) erősítésű, jó közelítéssel lineáris erősítővel felerősítjük, majd sorbakapcsolt tranzisztoros erősítőfokozatokra vezetjük, amiben a tranzisztorokat földelt emitteres kapcsoló 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2