157586. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés, különösen akkumulátorlemez formáló berendezéshez

157586 3 4 4. ábra: az áram és idő összefüggését feltünte­tő diagram. 5. ábra: a feszültség és áram összefüggését feltüntető diagram. 6—12. aurák: a találmány szerinti kapcsolási elrendezés részleteinek különféle példakénti ki­viteli alakjai. . A vázolt feladat megoldására szolgáló talál­mány szerinti elrendezés egyenirányítós példa­kénti kiviteli alakját blokksémaszerűen az 1. áb­ra mutatja. A 1 formálókádat tápláló 2 vezérel­hető diódákból álló egyenirányító kimenő ka­pocsfeszültségét és áramát a 2 vezérelhető dió­dák gyújtásszögével lehet változtatni. A gyújtó­impulzusokat a 4 gyújtóegység szolgáltatja. Az egyenirányítót a háromfázisú 3 transzformátor táplálja, és +A, —A kimenő kapcsa van. A 2 vezérelhető diódák gyújtásszögét a 4 gyújtóegy­ségen keresztül a 5 szabályzó úgy változtatja, hogy a töltési periódusban a töltőáram — 4. áb­ra — az egyes töltő folyamatokon belül a beállí­tott állandó értékű legyen, míg a 1 formálókád kapocsfeszültsége a 2,7 V/c értéket el nem éri. Ideális esetben ez az utolsó töltő folyamat — 4. ábra t/.-gyel jelölve — végén következik be. A 2.7 V/c kapocsfeszültség elérése után ezt az ér­téket tartja, miközben a töltőáram csökken. A töltési periódus végén — mely a kisütési perió­dus kezdete — a 30 relé 31 záróérintkezője a 34 fázistoló áramkört kapcsolja a 4 gyújtóáramkör­re, ezáltal az egyenirányító inverter üzemben fog működni, és visszatáplálja a táphálózatba a kisütési periódusban felszabaduló egyenáramú energiát. A 5 szabályozó berendezés a kisütési periódusban úgy változtatja a 2 vezérelhető dió­dák gyújtásszögét, hogy a kisütő áram az egyes kisütő folyamatokban a beállított állandó értékű legyen, míg a formálókád 1 kapocsfeszültsége 1.8 V/c értékre nem csökken, azután ezt a fe­szültségértéket tartja, és a kisütő áram csökken. Ugyanennek a feladatnak forgógéppel történő megoldását a 2. ábra tünteti fel blokkséma-sze­rűén. A 1 formálókádra csatlakozik a +A és —A kapcsokkal rendelkező 6 dinamó, melynek meg­hajtó motorja képes generátoros üzemben is működni, és így energiát a táphálózatba vissza­származtatni. A dinamó 7 gerjesztőtekercsét az önmagában ismert kapcsolású 35 fázisérzékeny erősítő táplálja, melyet a 5 szabályozó berende­zés úgy vezérel, hogy a töltő és a kisütő áram időbeli lefolyása a 4. ábra szerint bemutatott módon menjen végbe. Abban az esetben, ha az egyenirányító — vagy a forgógépcsoport — nem alkalmas egyen­áramú energia visszatáplálására, a 5 szabályozó berendezés természetesen csak a töltési perió­dusban tudja biztosítani a töltőáramnak a 4. áb­rán bemutatott időbeni lefolyását. Ilyen esetre a 3. ábra mutat egy példakénti kiviteli alakot há­romfázisú berendezésre, blokkséma-szerűén. A 1 formálókádat tápláló, 12 diódákból álló egyen­irányító kimenő kapocsfeszültségét és áramát a hídkapcsolású egyenirányító ágaiba kapcsolt ön­telítő 11 mágneses erősítőkkel lehet változtatni. Az egyenirányító, melyet a háromfázisú 3 transzformátor táplál, +A és —A kapcsokkal rendelkezik. Az öntelítő mágneses erősítők mun­kapontját a sorosan kapcsolt 10 előfeszítő teker­csek 8 segédegyenirányító által szolgáltatott ger­jesztőáramával lehet beállítani. A 5 szabályzó berendezés a 11 mágneses erősítők vezérlőára­mát sorosan kapcsolt 9 vezérlőtekercsek segítsé­gével oly módon változtatja, hogy a töltőáram időbeni lefolyása a 4. ábrán bemutatott módon menjen végbe. Ugyanez a működés elérhető természetesen abban az esetben is, ha egyfázisú, de ismét csak mágneses erősítőt tartalmazó egyenirányító be­rendezést használunk. A töltő és a kisütő áram 4. ábrán bemutatott időbeni lefolyását a találmány értelmében ön­magában ismert logikai elemekkel felépített kapcsolási elrendezéssel érjük el, melynek pél­dakénti kiviteli alakját a 6. ábra mutatja. A ve­zérelhető diódákkal felszerelt vagy forgógépes egyenirányító — mely alkalmas egyenáramú energia visszatáplálására — +A és —A kapcsai­ra a formálókád a 13 söntön keresztül csatlako­zik. Az egy-egy töltési, illetve kisütési folyama­ton belülyállandó áram biztosításához szükséges jelet a 13 sönttel párhuzamosan kapcsolt 14 osz­tóellenállásról, a maximális, illetve kisütésnél a minimális kapocsfeszültség határolásához szük­séges jelet a 15 osztóellenállásról vezetjük a sza­bályozóba, melyet a +ST és —ST kimenőkap­csokkal rendelkező segédtápforrás táplál. A 15 osztóellenállásról levett kapocsfeszült­séggel arányos jel, valamint a 14 osztóellenállás­ról levett töltő, illetve kisütő árammal arányos jel a szabályozó berendezésnek — mint arányos szabályozónak — egy-egy ellenőrző jele, melye­ket külön-külön egy-egy 16, 36 jelformáló elem komparálási feszültségszintjével — mint alap­jellel — hasonlítjuk össze. A 16, 36 jelformáló elemek kimenetén ugyanis mindaddig logikai NEM szint van, amíg a bemenetükre vezetett fe­szültségérték kisebb, mint komparálási szintjük, de azonnal logikai IGEN szint jelenik meg ki­menetükön, ha a bemeneti feszültségérték a komparálási szintjüknél nagyobbá válik. A ta­lálmány szerinti kapcsolási elrendezés egyik jel­legzetessége, hogy a 16, 36 jelformálók kettős feladatot látnak el, az előbb ismertetett alapjel­képző funkción kívül, mint analóg-digitális át­alakítók is működnek, ugyanis a kimenetükön megjelenő impulzusok amplitúdója független a bemenő jel amplitúdójától — mindig a logikai IGEN szintnek felel meg — a kimenő impulzu­sok szélessége, azaz impulzus ideje függ attól, hogy a bemenő jel mennyi ideig haladta meg a komparálási szint értékét. A jelformálók kimeneti impulzusait a logikai összegzést végző 17 VAGY kapun keresztül ve­zetjük a NEM szintű 18 kapcsolóerősítőre, mely-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom