157586. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés, különösen akkumulátorlemez formáló berendezéshez

157586 3 4 4. ábra: az áram és idő összefüggését feltüntető diagram. 5. ábra: a feszültség és áram összefüggését feltüntető diagram. 6—12. aurák: a találmány szerinti kapcsolási elrendezés részleteinek különféle példakénti kiviteli alakjai. . A vázolt feladat megoldására szolgáló találmány szerinti elrendezés egyenirányítós példakénti kiviteli alakját blokksémaszerűen az 1. ábra mutatja. A 1 formálókádat tápláló 2 vezérelhető diódákból álló egyenirányító kimenő kapocsfeszültségét és áramát a 2 vezérelhető diódák gyújtásszögével lehet változtatni. A gyújtóimpulzusokat a 4 gyújtóegység szolgáltatja. Az egyenirányítót a háromfázisú 3 transzformátor táplálja, és +A, —A kimenő kapcsa van. A 2 vezérelhető diódák gyújtásszögét a 4 gyújtóegységen keresztül a 5 szabályzó úgy változtatja, hogy a töltési periódusban a töltőáram — 4. ábra — az egyes töltő folyamatokon belül a beállított állandó értékű legyen, míg a 1 formálókád kapocsfeszültsége a 2,7 V/c értéket el nem éri. Ideális esetben ez az utolsó töltő folyamat — 4. ábra t/.-gyel jelölve — végén következik be. A 2.7 V/c kapocsfeszültség elérése után ezt az értéket tartja, miközben a töltőáram csökken. A töltési periódus végén — mely a kisütési periódus kezdete — a 30 relé 31 záróérintkezője a 34 fázistoló áramkört kapcsolja a 4 gyújtóáramkörre, ezáltal az egyenirányító inverter üzemben fog működni, és visszatáplálja a táphálózatba a kisütési periódusban felszabaduló egyenáramú energiát. A 5 szabályozó berendezés a kisütési periódusban úgy változtatja a 2 vezérelhető diódák gyújtásszögét, hogy a kisütő áram az egyes kisütő folyamatokban a beállított állandó értékű legyen, míg a formálókád 1 kapocsfeszültsége 1.8 V/c értékre nem csökken, azután ezt a feszültségértéket tartja, és a kisütő áram csökken. Ugyanennek a feladatnak forgógéppel történő megoldását a 2. ábra tünteti fel blokkséma-szerűén. A 1 formálókádra csatlakozik a +A és —A kapcsokkal rendelkező 6 dinamó, melynek meghajtó motorja képes generátoros üzemben is működni, és így energiát a táphálózatba visszaszármaztatni. A dinamó 7 gerjesztőtekercsét az önmagában ismert kapcsolású 35 fázisérzékeny erősítő táplálja, melyet a 5 szabályozó berendezés úgy vezérel, hogy a töltő és a kisütő áram időbeli lefolyása a 4. ábra szerint bemutatott módon menjen végbe. Abban az esetben, ha az egyenirányító — vagy a forgógépcsoport — nem alkalmas egyenáramú energia visszatáplálására, a 5 szabályozó berendezés természetesen csak a töltési periódusban tudja biztosítani a töltőáramnak a 4. ábrán bemutatott időbeni lefolyását. Ilyen esetre a 3. ábra mutat egy példakénti kiviteli alakot háromfázisú berendezésre, blokkséma-szerűén. A 1 formálókádat tápláló, 12 diódákból álló egyenirányító kimenő kapocsfeszültségét és áramát a hídkapcsolású egyenirányító ágaiba kapcsolt öntelítő 11 mágneses erősítőkkel lehet változtatni. Az egyenirányító, melyet a háromfázisú 3 transzformátor táplál, +A és —A kapcsokkal rendelkezik. Az öntelítő mágneses erősítők munkapontját a sorosan kapcsolt 10 előfeszítő tekercsek 8 segédegyenirányító által szolgáltatott gerjesztőáramával lehet beállítani. A 5 szabályzó berendezés a 11 mágneses erősítők vezérlőáramát sorosan kapcsolt 9 vezérlőtekercsek segítségével oly módon változtatja, hogy a töltőáram időbeni lefolyása a 4. ábrán bemutatott módon menjen végbe. Ugyanez a működés elérhető természetesen abban az esetben is, ha egyfázisú, de ismét csak mágneses erősítőt tartalmazó egyenirányító berendezést használunk. A töltő és a kisütő áram 4. ábrán bemutatott időbeni lefolyását a találmány értelmében önmagában ismert logikai elemekkel felépített kapcsolási elrendezéssel érjük el, melynek példakénti kiviteli alakját a 6. ábra mutatja. A vezérelhető diódákkal felszerelt vagy forgógépes egyenirányító — mely alkalmas egyenáramú energia visszatáplálására — +A és —A kapcsaira a formálókád a 13 söntön keresztül csatlakozik. Az egy-egy töltési, illetve kisütési folyamaton belülyállandó áram biztosításához szükséges jelet a 13 sönttel párhuzamosan kapcsolt 14 osztóellenállásról, a maximális, illetve kisütésnél a minimális kapocsfeszültség határolásához szükséges jelet a 15 osztóellenállásról vezetjük a szabályozóba, melyet a +ST és —ST kimenőkapcsokkal rendelkező segédtápforrás táplál. A 15 osztóellenállásról levett kapocsfeszültséggel arányos jel, valamint a 14 osztóellenállásról levett töltő, illetve kisütő árammal arányos jel a szabályozó berendezésnek — mint arányos szabályozónak — egy-egy ellenőrző jele, melyeket külön-külön egy-egy 16, 36 jelformáló elem komparálási feszültségszintjével — mint alapjellel — hasonlítjuk össze. A 16, 36 jelformáló elemek kimenetén ugyanis mindaddig logikai NEM szint van, amíg a bemenetükre vezetett feszültségérték kisebb, mint komparálási szintjük, de azonnal logikai IGEN szint jelenik meg kimenetükön, ha a bemeneti feszültségérték a komparálási szintjüknél nagyobbá válik. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egyik jellegzetessége, hogy a 16, 36 jelformálók kettős feladatot látnak el, az előbb ismertetett alapjelképző funkción kívül, mint analóg-digitális átalakítók is működnek, ugyanis a kimenetükön megjelenő impulzusok amplitúdója független a bemenő jel amplitúdójától — mindig a logikai IGEN szintnek felel meg — a kimenő impulzusok szélessége, azaz impulzus ideje függ attól, hogy a bemenő jel mennyi ideig haladta meg a komparálási szint értékét. A jelformálók kimeneti impulzusait a logikai összegzést végző 17 VAGY kapun keresztül vezetjük a NEM szintű 18 kapcsolóerősítőre, mely-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ?