157548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőzáteresztő hajlékony lapok előállítására
157548 9 10 polietilén zsugorítása útján kapott pórusos lap szolgál; ezt oly módon állítjuk elő, hogy a Ziegler-eljárással készült nagysűrűségű polietilén-port egyenletes rétegben szétterítjük egy simafelületű íémszállítószalagon, a szállítószalagon szétterített réteget egy megfelelően hevített keimeneén vezetjük keresztül, hogy a szemcsék zsugorítását elérjük, majd az így kapott zsugorított lapot lehűtjük és leválasztjuk a szállítószalagról. Az így kapott zsugorított lapnak az a felülete, amely a sima fémfelülettel volt érintkezésbe, simább, mint a másik felület; ezt a simább felületet alkalmazzuk a koaguláltatandó keverék szétterítésére hordozófelületként. Az eljárás fő lépései tehát a következők: egy pépszerű keveréket készítünk, amely egy dimetilformamidiban oldott poliészter-alapú poi; uretánból és az oldatban finoman elosztott nátriumkloridból áll (32. és 35. lépés). Ebből' a pépszerű keverékből alakítjuk iki a találmány szerinti eljárás termékét, amely pl. szintetikus bőrszerű anyagként használható fel. Az így kapott lapszerű alaprétegen a találmány értelmében még további bevonatrétegék is kialakíthatók, vagy pedig felületi kikészítéssel láthatjuk el a terméket. A pépszerű keveréket azután a hordozólap felületén réteggé terítjük szét; ez az eljárásnak a folyamatábrán 40. számmal jelölt lépése. Az így bevont hordozólapot az eljárás e lépésében megfelelő feszítés alatt tartjuk és bevont felületével lefelé fordítva simán bemerítjük vízbe és (pl. 20 C° hőmérsékletű) vízzel mossuk mindaddig, míg a poliuretán teljesen ki nem csapódik az oldatból és a dimetilformamidot teljesen el nem távolítjuk. Az eljárás e lépéseit a folyamatábrán 50. 'és 55. számokkai jelöltük. A nátriumklorid még visszamaradt részét azután melegített ,(pl. 60 C° hőmérsékletű) vízzel való kilúgozás útján eltávolítjuk és a koagulált lapot, a bevonatréteggel most már felfelé fordítva, megszárítjuk, ügyelve arra, hogy a hevítés ne legyen oly mértékű, hogy a hordozólap meggörbüljön. 120 C° hőmérsékletű szárítószekrényben 20 perces szárítás általában megfelelőnek bizonyul. Az eljárás e lépéseit a folyamatábrán 60. és 65. számokkal jelöltük. A fenti módon kialakított lapszerű terméket szárítás után óvatosan leválasztjuk a hordozólapról. Ez az eljárás 70. számmal jelölt lépése. Ez a leválasztás áltálában könnyebben hajtható végre az anyag még meleg állapotában. A fent leírt eljárással kapott lapnak az a felülete, amely a hordozólappal volt érintkezésiben, leválasztás után rostszerű vagy a kikészített bőr húsoldalára hasonlító külsőt mutat. A hordozólapot azután az újbóli felhasználást lehetővé tevő kezelésnek vetjük alá, majd viszszavisszük az eljárás 25. lépésébe, újbóli felhasználás céljából. A kapott terméket azután ellenőrizzük és minőségi vizsgálatnak vetjük alá (az eljárás 75. lépése), majd amennyiben megfelel a minőségi követelményeknek, kívánt esetben az említett módon további bevonatrétegekkel látjuk el és/ vagy felületi kikészítő műveletnek vetjük alá, dimetilformamiddal való bepermetezés és megszárítás útján. Ezt a műveletet az 1 522 739 sz. francia szabadalmi leírásban ismertetett módon végezhetjük (az eljárás 80. lépése). E művelettel a terméknek a jóminőségű borjú-barkásbőrre hasonlító külső megjelenést adunk. Kívánt esetben azonban más, alább ismertetendő kezelési műveleteknek is alávethetjük a terméket. Az eljárás részletes ismertetése. 20. lépés: A töltőanyag őrlése. Kielégítő eredményeket kapunk, ha a szemcsék többségének átmérője 4 és 20 mikron közé esik; az előnyös átlagos szemcseátmérő 13+ 4,5 .mikron (standard eltérés: 1). A nátriumklorid szerneseméretet fotoextinkciós szedimentométerrel mérjük (az Evans Electro Selenium Limited „Model No. 41" gyártmánya; használati utasítása a H. E. Rose által az „Engineering" 1950 mára 31. és ápr. 14., valamint „Nature" 1969, 287, 1950 számaiban leírt eljáráson alapul). Ügyelni kell arra, hogy a vizsgálat során alkalmazott szuszpenzióban a szemcsék ne aggromerálódjanak; ez olymódon biztosítható, hogy a szuszpenziót ultrahang-rezgéseknek vetjük alá; ez a behatás azonban természetesen nem lehet olyan nagyfokú, hogy maguk a szemcsék is szétessenek, csupán az esetleges agglomerátumok szétesését kell biztosítani. Az őrlést oly módon végezzük, hogy a nátriumkloridot oly őrlőberendezésben keringtetjük, amely a kívánt szemcseméretnél általában valamivel durvább szemcséket hoz létre; az őrleményt osztályozóberendezésbe vezetjük és a kívánt méretű szemcsék elkülönítése után a túlságosan durva szemcséket visszakeringtetjük az őrlőberendezésbe. A művelet előnyös beállítása esetén a teljes őrlemény kb. 50%-át keringtetjük vissza újbóli őrlésre. Az őrlőberendezés pl. olyan rendszerű lehet, hogy két koaxiálisán elhelyezett tárcsát különböző sebességgel ellenkező irányban forgat és mindegyik tárcsán a másik tárcsa felé kiálló fogak vannak koncentrikus körökben elrendezve oly módon, hogy az egyik tárcsán levő fogak a másik tárcsa fogainak térközeibe essenek. A megőrölt töltőanyag tehát oly nátriumklorid kristályokból áll, amelyek nedvességtartalma nem haladja meg a 0,2—0,4 súly%-ot; ezdkhez a kristályokhoz 0,4—0,7 súly% mennyiségben egy együtt leválasztott mészből és sziliciumdioxidból álló, aggregáció-gátló anyagot (pl. a „Microcal 160" védjegyzett nevű kereskedelmi 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
