157542. lajstromszámú szabadalom • Rádioaktív jódizotóppal jelzett 0-jód-hipuursavat tartalmazó készítmény és eljárás a hatóanyag előáőllítására
5 157542 12, 146 (1961) közlése szerint a jelzés 5,8—6 pH-értéken hajtható végre. Más szerzők (Anghileri Int. J. App. Rad. Izot. 15, 95 (1964) 4,5 pH-értéken dolgoztak. Az ismert eljárásoknál a jelzésre felhasznált jódizotópot inaktív jodidhordozóanyaggal használták. Ennek hátránya, hogy az inaktív jodiddal (hordozóval). hígított jódizotóppal végrehajtott jelzés hatásfoka csökken. Azt találtuk, hogy a jelzés inaktív jodid-hordozóanyag nélkül igen magas jelzési hatásfokkal elvégezhető oly' módon, hogy olyan o-jód-benzoesavat vagy allkálifémsóját, mely legfeljebb annyi o^jód-íbenzoesavat tartalmaz, hogy 2—3 felezési idő alatt az o-jód-benzoesav által okozott radioaktivitás az összrádióaktivitás 2%ánál kisebb, hordozómentes J 125- vagy J 131-izotóppal 2—3 pH értéken jelzünk. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint a következőképpen járunk el: a fentiékben ismertetett módon készített, o-jód-4benzoesavtól gyakorlatilag mentes o-jód-hippursavat a rádióaktív jódizotópot tartalmazó oldattal erősen savas, előnyösen 2—,3 pH értéken elegyítjük. A hatóanyagkonoentrációt híg, 0,01—0,05%-os vizes nátriumhidrogénfcarbonát oldattal kb. 50 mg/ml értékre beállítjuk. Az ampulla lezárása után a kicserélődési reakciót 110—130 C°-os hőmérsékleten, előnyösen 120 C°-on 1,5—2,5 órán keresztül, előnyösen' két órán át végezzük. Az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, majd 1 csepp inaktív normál nátriumjodid-oldatot adunk hozzá. A nem kötődött szervetlen jódot a rádióaktív o-jód^hippursav mellől eltávolítjuk, e célból előnyösen 2—3-szori 0 C° körüli hőmérsékleten végrehajtott kicsapást és oldást alkalmazunk. A csapadékot ezután nátriumhidroxid-oldatban oldjuk és az oldat rádióaktív hatóanyag koncentrációját steril fiziológiás konyhasó oldattal a kívánt értékre állítjuk. A kapott steril intravénás beadásra alkalmas oldat fajlagos aktivitása igen magas, 0,5—-2 mCi/mg, szemben a korábbi módszerékkel elérhető 0,05 mCi/mg-értékkel. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy azt a példákra korlátoznánk. 1. példa: -A) 58 ml frissen desztillált tionilklorid és 23,3 g kristályos o-jód-ibenzoesav elegyét kb. 1 óra alatt forráspontig melegítjük, majd egy órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazása mellett keverés közben forraljuk, (kb. 78—80 C°). A tidniJklorid feleslegét kb. 30 Hgmm nyomáson ledesztilláljuk és a desztillálás befejezése után a tionilklorid-f elesleg ; utolsó nyomait 70—80 C°os fürdőn vákuumban eltávolítjuk. A maradékot hűtőszekrénybe tesszük, ahol 10—15 perc ~ alatt megszilárdul. A kapott termék 25,0 g o-jód J benzoilklorid. 35 ml vízben 4,7 g vegytiszta nátriumhidroxidot, majd keverés közben 7,0 g glieint oldunk. A fentiek szerint készített o-jód-benzoilkloridot 10 ml benzolban oldjuk és a benzoics 5 oldatot erős keverés köziben 20—25 C°-on lassan a glicines oldatba csepegtetjük. Az adagolás ideje kb. 25 perc. Az elegyet ezután 10 percen át keverjük, miközben pH-ja fokozatosan csökken. 10 A pH-érté'k elérése után az elegyhez 25 C'-on erős keverés közben kb. 60 perc alatt 7,0 g ' vegytiszta nátriumhidroxidból és 17,5 ml vízből készült lúgoldatot csepegtetünk. Az adagolást 15 úgy szabályozzuk, hogy az elegy pH-ja 7—8 között legyen és csak a terjes lúgmennyiség hozzáadása -után érje el a pH 10 értéket. Az elegyet 25 C°-on további 20 percig keverjük, ' mely idő alatt az oldat pH-ja már nem válto-20 zik. A pH 10 értéiken történő keverést követően az elegyet' 1 : 1 arányban hígított vegytiszta sósavval 15 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten pH 3-értékig lassan megsavanyítjuk, 15 perces további keverés és pH ellenőrzés után az ele-25 gyet vákuumban leszivatjuk, 3X50 ml hideg vízzel való szuszpendálással és erős leszivatással mossuk, végül 100 C°-on légköri nyomáson szárítjuk. A kapott nyers o-jód-<hippursav 165—• 167 C°-on olvad. A termék súlya 25,7 g. 20 24,0 g nyers o-jód-hippursavat 200 ml vízben forralás és keverés közben oldunk. Az oldatot 1,5 g derítőszénnel félórán keresztül keverés közben forraljuk. Az ily módon derített olda„ g tot forrón szűrjük, az. átlátszó szűrletet külső hűtés nélkül lassan hűlni hagyjuk, majd 2 órán át jégszekrényben tartjuk. A mintegy +5 C° hőmérsékletű elegyet zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd háromszor 25 ml előzetesen szál-40 mentesre szűrt hideg desztillált vízzel felszuszpendálva mossuk. A terméket 100 C°-on szárítjuk. A kapott kristályos o-jód-hippursav súlya 17,2 g, olvadáspontja 170—173 C°. A fentiek szerint kapott kristályos o-jód-hippursav o-jód-benzoesav tartalma kémiai módszerekkel nem kimutatható és rádióizotópos analízissel mérve az összaktivitás 1%-iánál nem több az o-jód-benzoesav aktivitása. 50 A kapott o-jód-hippursavat szükség esetén másodszori kristályosításnak vethetjük alá oly módon, hogy 17 g egyszer kristályosított o-jód-hippursavat 150 ml vízben forralás közben oldunk, az oldatot 0,5 g dérítőszénnel szűrjük, az oldatot lassan lehűtve kristályosítjuk, a kiváló termőket vákuumban leszivatjuk, a terméket forró vízzel mossuk, majd az első kristályosításnál megadott módon szárítjuk. A kapott termék 14,0 g kétszer kristályosított o-jód-60 -hippursav; Op.: 172—75 C°. B) A példa A) része szerint előállított o-jódhippursavból 100 mg-ot leforrasztható üvegampullába mérünk, majd 1 ml vizes 30 mCi/ml 65 rádióaktív koncentrációjú hordozómentes nátri-3
