157519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szeméttelepi hulladék, főleg városi szemét megsemmisítésére és/vagy humusszá alakításához szükséges előzetes kezelésére

157519 5 6 kemencében, amely mellett a nagyobb méretű darabokra a hőkezelés még nem olyan hatásos, mint a kisebb méretű hulladékrészekre; ez adott fűtőintenzitású kemencénél igen rövid időtartamot jelent, másszóval ez az első hőke­zelési fázis gyorsan megy végbe. Az 1 kemencéből kikerült anyag a 3 tápvo­nal mentén teljes mennyiségében a 4 szitára kerül, amelyen a kisebb méretű hulladékdara­bokból álló frakció athuliik és az 5 szállítópá­lyán kikerül véglegesen a berendezésből, a<mi után akár elszállítható, akár humusszá alakít­ható. A 4 szitán fennmaradt nagyobb méretű darabokból álló szeméthulladék-rész viszont a 6 mágneses szeparátorba kerül, amely a sze­métanyagban levő fémhulladékokat eltávolítja. Ezután a fémes anyagoktól mentes maradék szemétanyag a 7 őrlő- és/vagy hengerlőszerke­zetbe kerül, amely oly módon van kialakítva, hogy csak a kemencéből kikerült anyag 4 szi­tán fennmaradt nagyméretű darabokból álló frakciójának a kezelésére szolgál. A 7 őrlő­és/vagy hengerlőszerkezet a belevezetett anya­got aprítja és őrli, így az onnan kikerült anyag­tömeg nagy darabokat már nem tartalmaz. Ezt az aprított és őrölt anyagot azután a 8 szállí­tási vonalon újra az 1 kemencébe vezetjük vissza, és azon az egy teljes cikluson át már égetett és őrölt, aprított anyag ismét áthalad. Ennek a második áthaladásnak az üteme olyan mértékűre van választva, hogy a második hő­kezelés következtében úgy alakuljon át, hogy a kemencéből való másodszori kikerülése után gyakorlatilag teljes mennyiségben áthulljon a 4 szitán. A 8 szállítási vonalon a 7 őrlő- és/ /vagy hengerlőszerkezetbői érkező anyag tehát újra és újra belekerülhet az 1 kemencébe, ab­ban a fázisban, amikor a 2 tápvonal mentén is érkezik a nyers hulladéikanyag ugyanebbe a kemencébe. Elképzelhető természetesen olyan eset is, hogy már az egy teljes cikluson át ke­zelt anyag függetlenül, önmagában kerül visz­szavezetésre, anélkül, hogy egyidejűleg még kezeletlen alapanyag is kerülne a berendezésbe. Ha az a célunk, hogy a hulladékanyagot tel­jesen elhamvasszuk, és a szitán áthullott, ill. a berendezésből kikerült anyagnak csak na­gyon csekély hányada maradjon elégetetlenül, a berendezést úgy kell üzemeltetnünk, hogy a 4 szitán áthullott, kisméretű darabokból álló, elhamvasztott frakció vagy előre meghatáro­zott, megengedett százalékarányban tartalmaz­zon csak el nem égetett anyagot; ezt a felté­telt az 1 kemence ennek megfelelő üzemelteté­sével lehet biztosítani. Ekkor tehát az 5 táp­vonalon olyan összetételű anyag távozik a be­rendezésből, amely egy előre meghatározott, megengedett részaránytól eltekintve teljes mér­tékben el van hamvasztva. A 7 őrlő- és/vagy hengerlő szerkezetből kikerült anyag a hőke­zelési fázisba való ismételt bevezetése során az 1 kemence azonos üzemi körülményei mellett kaphatja meg a hőkezelést, és mikor elérte a meghatározott elhamvasztása fokot, kerül a 4 szitán át az 5 vonal mentén a berendezésből való elvezetésre. Ha a berendezést humuszképzésre kívánjuk használni, az 1 kemencét oly módon kell üze­meltetnünk, hogy a 4 szitán áthullott és az 5 vonal mentén kivezetendő anyagtömeg olyan százalékarányban tartalmazzon el nem égett szerves anyagot, ami azon a határon belül van, ami lehetővé teszi gyors humusszá való alakí­tását, és amennyit megkövetelünk ahhoz, hogy az anyagból műtrágyát nyerjünk. Ennek érde­kében a kemence előnyösen levegőhiánnyal üzemeltetendő, és a hőmérsékletet megfelelő határték alatt kell tartani. Ebben az esetben a 4 szitán fennmaradó anyaghányad viszonylag nagyobb méretű részekből áll, mert az elégése nem volt olyan mértékű, hogy az el nem égett (vagyis szerves) anyag részaránya a humusz­képzésnek megfelelő mennyiségre csökkent volna; ez a méretű frakció nem alkalmas gyors humuszképzésre. Ezért ezt az anyag­mennyiséget a 6 mágneses szeparátoron át a 7 őrlő- és/vagy hengerlőszerkezetbe vezetjük. Ezt követően az aprított és őrölt anyag a 8 tápvonalba iktatott 9 segédszitára kerülhet, és az ezen áthullott anyag mérete már elegendő mértékben kicsi ahhoz, hogy a 10 szállítási vo­nalon eltávolítva az 5 vonalon át távozott anyaggal együtt humusszá alakítsuk. A 9 se­gédszitán fennmaradt anyagmennyiséget pedig a 8 tápvonal mentén ismét az 1 kemencébe juttatjuk. Az őrlő és/vagy hengerlő munkafázissal oly mértékben csökkentjük a hulladékdarabok mé­retét, hogy az meghatározott határérték alá kerüljön, ami lehetővé teszi a hőhatás érvé­nyesülését akkor is, ha az anyag a kemencén viszonylag gyorsan halad át. Az őrlő- és/vagy hengerlőszerkezet oly módon alakítható ki, hogy biztosítsa az üvegcserepék, üvegszilánkok és hasonlók szétmorzsolását is bizonyos hatá­ron aluli értékre, hogy az ilyen jellegű hulla­dék ne zavarja a berendezésből kikerült anyag humusszá alakítását. A csatolt rajz a találmány csupán egy lehet­séges kiviteli változatára vonatkozik; ezen for­mában és elrendezésben természetesen eszkö­zölhetők változások anélkül, hogy a találmány oltalmi körét ezzel túllépnénk. Összefoglalva tehát a találmány szerinti el­járás és berendezés előnyeit: lényegesen kisebb teljesítményű, egyszerűbb szerkezetű mechani­kai aprítószerkezetre van szükség, mint általá­ban szokásos; a kemencében az égetés igen gyorsan történhet, ismételt ciklusokban is; a be­érkező nyers hulladék tárolás nélkül azonnal a berendezésbe vezethető, ami mind gazdasá­gossági, mind hygiéniai szempontból igen elő­nyös; a mindenkori igényéknek megfelelő arányban történhet az anyag teljes elhamvasz­tása, vagy humusznyerésre alkalmas ' alap­anyaggá alakítása; a szemétkezelés teljes üze-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom