157461. lajstromszámú szabadalom • Alkiltiovinil-foszfono-ditioát-tartalmú herbicid szerek
15 157461 16 tartama alatt keverjük. Amikor a jódkáliumos keményítő indikátorpapír már nem mutatja m-Mórperbeinzoesav jelenlétét, a reakcióelegyet 10%-os vizes nátriumkarbonátoldattal mossuk, a m-klórperbenzoesav teljes eltávolítása céljából. A kloroformos réteget azután elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd az oldószert vízfürdőn, vákuum alatt ledesztilláljuk. A kapott olajszerű maradékot aktívszénrétegen át leszűrjük az esetleges zavarosságot okozó vagy színező szennyeződések eltávolítása végett; 82%-os termelési hányaddal kapjuk az S,S-dimetil-2-(etilszulfmil)-vimi-foszfonoditioátot („7156" vegyület); n20 D = 1,5090. .19. példa: 20 g (0,07 mól) S,S-dipropil-2-(etiltiö)-vínil-foszíonoditioátot kétszeres térfogatú kloroformban oldunk. Az oldathoz lassú ütemben hozzácsepegtetjük 12,5 g (0,073 mól) m-klórperbenzoesav 100 ml kloroformmal készített oldatát. A hozzáadást olyan ütemben végezzük, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 30—35 CH maradjon; a reakcióelegyet a hozzáadás egész tartama alatt keverjük. Amikor a jódkáliumos keményítő indikátorpapír már nem 'mutatja m-klórperfoenzoesav jelenlétét, a reakcióelegyet 10%-os vizes nátriumíkarbonátoldattal mossuk, a m-klórperfoenzoesav teljes eltávolítása céljából. A kloroformos réteget azután elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd az oldószert vízfürdőn, vákuum alatt ledesztilláljuk. A kapott olajszerű maradékot aktívszénrétegen át leszűrjük az esetleges zavarosságot okozó vagy színező szennyeződések eltávolítása végett; 67%-os termelési hányaddal kapjuk az S,S-dipropil-2-(etilszulfinil)-vinil-foszfonoditioátot („7160" vegyület); n25 D = 1,5625. 20. példa: 10 g (0,03 mól) S,S-dibutil-2-(etiltio)-vinil-foszfonoditioátot kétszeres térfogatú kloroformban oldunk. Ehhez az oldathoz lassú ütemben hozzácsepegtetjük 5,7 g (0,03 mól) m-klórperbenzoesav 50 ml kloroformmal készített oldatát. A hozzáadást olyan ütemben végezzük, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 30—35 C° maradjon; a reakcióelegyet a hozzáadás egész tartama alatt keverjük. Amikor a jódkáliumos keményítő indikátorpapír már nem mutatja m-klórperfoenzoesav -jelenlétét, a reakcióelegyet 10%-os vizes nátriumkarbonátoldattal mossuk, a m-klórperfoenzoesav teljes eltávolítása céljából. A kloroformos réteget azután elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd az oldószert vízfürdőn, vákuum alatt ledesztilláljuk. A kapott olajszerű maradékot aktívszén-rétegen át leszűrjük az esetleges zavarosságot okozó vagy színező szennyeződések eltávolítása végett; 99%-os termelési hányaddal kapjuk az S,S-dibutil-2-(etilszulfinil)-vinil-foszfonoditioátot („7207" vegyület); n24 D = = 1,5502. 21. példa: 10,0 g (0,04 mól) S,S-dietil-l-(etiltio)-vinil-foszíonoditioátot feloldunk 3 tf. acetonhan. Az oldathoz lassan hozzácsepegtetünk 4,5 g (0,04 mól) 30%-os hidrogénperoxidot. A hozzáadás sebességét úgy szabályozzuk, hogy a reakcióhőmérséklet 30—35 C° legyen. A hozzáadás folyamán a reakcióelegyet állandó keverésben tartjuk. Amikor jódkálium-keményítő indikátorpapír már azt mutatja, hogy hidrogénperöxid nincs jelen (a papír már nem kékül meg), az oldószert vízfürdőn, vákuum alatt ledesztilláljuk a reákcióelegyfoől. Ezután 5.0 ml benzolt adunk hozzá és ezt légköri nyomás alatt ledesztilláljuk a víz azeotropos eltávolítása céljából. A maradékként kapott olajszerű ns'ers termékből desztilláció útján kapjuk az S,S-dietil-l-(etüszulfinil)-vinilfoszfonoditioátot („7105" vegyület), amely 0,08 mm Hg-oszlop nyomás alatt 132 C°-on forr; n20 ó = 1,5695. Hozam: SOO/o. 22. példa: •5,5 g (0,016 mól) S,S-dibutil-l-(ibutiltio)-vinil-foszfonoditioátot 3 tf. acetonfoan oldunk. Ehhez az oldathoz lassan hozzácsepegtetünk 1,5 g (0,02 mól) 30%-os hidrogénperoxidot. A hozzáadás sebességét úgy szabályozzuk, hogy a reakcióhőmérséklet 30—35 C° legyen. A hozzáadás folyamán a reakcióelegyet állandó keverésben tartjuk. Amikor jódkálium-keményítő indikátorpapír már azit mutatja, hogy hidrogénperoxid nincs jelen (a papír már nem kékül meg), az oldószert vízfürdőn, vákuum alatt ledesztilláljuk a reaikcióelegyből. Ezután 30 ml benzolt adunk hozzá és ezt légköri nyomás alatt ledesztilláljuk a víz azeotropos eltávolítása céljából. Maradékként világos sárga olaj alakjában 4 g S,S-dibutil-l-(butilszurfinil)-vinil-foszfonoditioátot kapunk („7107" vegyület), amely desztilláció ; esetén bomlik. Hozam: 77%; n25 o = = 1,5399. Az S,S-dietil-l-klórvinil-foszfonoditioát kiindulóanyagnak az előbbi példákban le nem írt előállítása a következőképpen történik: 330 g (2,24 mól) etil-foszfonilkloridba 350 g (5,1 mól) klórgázt fouborékoltatunk közepes vagy ennél nagyobb sebességgel. A reakcióelegyet a reakció egész folyamán keverjük és egy 275, wattos napsugár-lámpával történő besugárzás útján a reakcióelegyet 145 C° átlagos hőmérsékleten- tartjuk. A reakció folyamán hidrogénkloridgáz fejlődik. A reakcióelegyet azután egy nyereg, alakú kerámiai töltő'tesitekkel töltött, 76 cm magas, vákuum-köpenyes oszlopon frakcionáljuk a termék elkülönítése céljából. Termákként 1,2-diklóretil-foszfonildikiorid és 2,2-diklóretil-foszfonildiklorid elegyét kapjuk, amely 15 mm Hgoszlop nyomás alatt 121-124 C°-on forr. 60 g (0,28 mól) fenti módon kapott terméket (amely 1,2-diklóretil-foszfonildiklorid és 2,2-di-J0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
