157455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás SiC alapanyagú villamos túlfeszültséglevezető ellenálllás előállítására és berendezés az ellenállás zsugorítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1969. I. 20. (BO—1164) Közzététel napja: 1969. XII. 22. Megjelent: 1970. XII. 31. 157455 Nemzetközi osztályozás: H 02 d Feltalálók: Bogoly István oki. gépészmérnök, Budapest, 25%, Hernádi Róbert villanyszerelő, Érd, 5%, Dr. Lőcsei Béla oki. vegyészmérnök, Budapest, 25%, Dr. Lukács József oki. gépészmérnök,' Budapest, 25%, Martin Róbert oki. villamosmérnök, Budapest,, 20% Tulajdonos: Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, Budapest, 25%, Villaimosipari Kutató Intézet, 75%, Budaipest Eljárás SiC alapanyagú villamos iúlfeszültséglevezető ellenállás előállítására és berendezés az ellenállás zsugorítására A találmány tárgya eljárás SiC alapanyagú villamos túlfeszültséglevezető ellenállás előállítására és berendezés az ellenállás zsugorítására. Mint ismeretes a nagyfeszültségű hálózatok és 5 berendezések szigetelési szintjének növelése — különösen 220 kV és e feletti feszültségek esetében — igen költséges. A költségek csökkentésére szelephatású túlfeszültséglevezetőket alkalmaztak, melyekkel a szigetelési szint leszállítható io volt. Ennek feltétele azonban az, hogy a megszólalási értékük, maradékfeszültségük, levezető- és oltóképességük az előírt szigorúbb követelményeknek megfeleljenek. 15 Mivel az alacsonyabb védelmi szintet tartó szelephatású túlfeszültséglevezetők már a belső túlfeszültségekre is megszólalnak, elsőrendű követelmény, hogy az ilyen levezetők ellenállásai nagyobb termikus szilárdsággal rendelkezzenek, 20 mint a légköri vagy könnyű üzeműek és a hoszszúhullámú igénybevételeket is jól bírják. Pl. négyszög alakú hullámok esetében 150 A/200 ps helyett minimum 500 A/2000 fis igénybevételnek feleljenek meg. 25 A hálózati levezető ellenállások termikus szilárdsága, valamint hosszúhullámú igénybevehetősége függ elsősorban a polikristályos szilíciumkarbid nemlineáris vezetőképességétől, másodsorban az említett szilíciumkarbid szemcséket sn összetartó kötőanyag minőségétől. Az ismertebb kötőanyagok erre a célra nem alkalmasak, mert pl. műanyag, gyanta, vízüveg, stb. nem rendelkeznek a szükséges kötési erővel, továbbá a talkum, illit, földpát kötőanyagok az ellenállás nemlineáris tulajdonságát rontják. Ismeretesek továbbá olyan szilíciumkarbid alapanyagot tartalmazó túlfeszültséglevezető ellenállások, melyeknél mullit, vagy korund tartalmú kötőanyagot alkalmaznak. Hátrányuk, hogy igen nagy anyagtisztaságot és olyan hőkezelési eljárást igényelnek, melynek során 1500—1700 C° zsugorítási hőmérséklet szükséges. A gyártási költségeket a nagy hőmérsékleten dolgozó kemence beruházási költsége és rövid élettartama kedvezőtlenül befolyásolja. Ilyen esetekben a kemence élettartamát a bevitt anyagok által létesített gázatmoszféra még fokozottabb mértékben csökkenti. A védőgáz, mely hidrogén, vagy hidrogén és nitrogéngáz keveréke, szintén csak nagy tisztaság mellett alkalmazható, mivel a kísérő szenynyezések — ún. vízgőz, oxigén, stb. — nemcsak e kemencére, hanem a termék minőségére is kedvezőtlenül hatnak. Ismeretesek továbbá olyan ellenállások, melyek túlnyomórészt SÍQ2 és AI2O3 tartalmú keramikus kötőanyagot, pl. kaolint tartalmaznak. A kaolin önmagában való alkalmazása azért nem felel meg a fokozottabb követelményeknek, pl. 157455