157432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás viniklorid polimerizálására

157432 9. példa A vinilklorid polimerizációj át egy, a szilárd kiindulási anyagra diszpergált stabilizátor jelenlétében hajtjuk végre. Az autóklávba 100 g poralakú polivinilklorid, 1 g lauroilperoxid és 1 g kalciumsztereát homogenizált elegyét vezetjük be. Az 58 C°-<ra felfűtött autóklávban levő anyagot lapátkeverővel folyamatosan 125 fordulat/perc sebességgel keverjük. Az autóklávba gázalakú vinilkloridot vezetünk és a nyomást a polimerizáció folyamán gázalakú vinilklorid ismételt bevezetésével 8 kg/cm2

értéken tartjuk. 9 óra 30 perc elteltével a polimerizációt befejezzük. 688 g száraz polivinilkloridot kapunk, amelynek termikus stabilitása olajfürdőben 160 C°-on 20/30 perc. Egy, a 2. példa szerint előállított polivinilklorid termikus stabilitása 10—20 perc. 1.0. példa Vinilklorid és propilén elegypolimerizációját aluroilperöxid homogén elegyét vezetjük be. Az elegyet lapátkeverővel folyamatosan, 125 fordulat/perc sebességgel keverjük. Ezután az autóklávba 625 rész vinilklorid és 10 rész propilén állandó összetételű elegyét vezetjük be. Az autóklávban uralkodó nyomás 8,8 kg/cm2

. 11,5 órás reakcióidő után a polimerizációt megszakítjuk. A reagálatlan monomer eltávolítása után 2% propilént tartalmazó, 725 g vinilklorid^propilén elegypolimerizátumot kapunk. A diklóretános oldatban mért K-érték 57,5; az azonos módon előállított polivinilklorid K-értéke 59. 11, 12, 13. példa Összehasonlítás céljából polimerizációs kísérleteket végeztünk az 1 087 197 sz. francia szabadalom és a találmány eljárásának megfelelően. A kísérleteket 1 órán át, 58 C°-on, 3 literes autóklávban végeztük. A két első kísérletben 200 ml folyékony vinilkloridot polimerizáltunk 500 g polivinilklorid jelenlétében. E kísérletek közül az elsőben (11. példa) az eljárást a legkedvezőbb körülmények között, azaz porózus, 0,1— 2 mm közötti szemcsernéretű polivinilklorid felhasználásával végeztük el. Egy második kísérletet (12. példa) a gázfázisban végbemenő polimerizáció céljaira különösen alkalmas, finom, sűrű, nem-porózus, 63—88 mikron közötti szemcseméretű polivinilklorid felhasználásával hajtottunk végre. Egy további kísérletben (13. példa) a találmány szerinti, gázfázisú polimerizációt hajtottunk végre; az itt felhasznált gyanta a 12. példában alkalmazottal azonos, de a reakció kezdetén csak 100 g szilárd gyantát adtunk be. A polimerizáció lezajlása után meghatároztuk a keletkezett polivinilklorid-termékek granulometrikus összetételét. Az eredményeket a II. táblázatban ismertetjük. II. táblázat 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Granulometófcus eloszlás, g/kg ö o 3 S =0 Ö O *l £ o CO SW IS UII i! „I IM "»J j0 11- példa Kiindulási polivinilklorid Kapott poli-15 vinilklorid 12. példa Kiindulási poli-20 vinilklorid Kapott polivinilklorid 13. példa Kiindulási polivinilklorid Kapott polivinilklorid — 14 372 434 164 16 30 "322 358 182 100 8 _ _ __ 1000 — — 115 616 202 67 — — — — — 1000 — — 20 462 149 24 345 Az 1 087 197 sz. francia szabadalom eljárása szerint végrehajtott 11. és 12. kísérletben új szemcsék nem képződnek, hanem a kezdetben bevezetett polivinilklorid szemcséi sűrűsödnek és növekednek. Ezzel ellentétben a 13. példa adatai nyilvánvalóan bizonyítják, hogy ez esetben új polivinilklorid szemcsék, és különösen jelentős mennyiségben a kiindulási polivinilklorid legkisebb részecskéinél is kisebb méretű szemcsék keletkeznek. 14. és 15. példa A következő példákban a találmány szerinti eljárásnak az 1 087 197 sz. francia szabadalommal szembeni előnyeit igazoljuk. Az első összehasonlító kísérletben (14. példa) a vinilklorid polimerizációj át az ismert módszernek megfelelően hajtjuk végre, azaz folyékony vinilkloridot polimerizálunk porózus polivinilklorid jelenlétében. 600 g, a 11. példában felhasznált anyaggal azonos porózus polivinilkloriclot tartalmazó autóklávba 1 g oldott lauroilperoxidot tartalmazó 200 g folyékony vinilkloridot adunk be. Az autokláv hőmérsékletét 59 C°-ra állítjuk be. Az autóklávban uralkodó nyomás 8,95 kg/ cm2

Egy bizonyos ideig tartó polimerizáció után a nyomás 7,9 kg/cm2

értékre esik. Az autóklávban uralkodó nyomást minden órában 0,5 g/l oldott katalizátort tartalmazó 40 ml folyékony vinilklorid ismételt bevezetésével eredeti értékre állítjuk. 9 órás reakció után 343 g polivinilkloridot kapunk. Azt tapasztaljuk, hogy pótlólagos katalizátoradagolás nélkül a reakció néhány óra 4