157429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akrilnitril elektrolitikus dimerizálására

5 . 157429 6 -(/?-cianoetil)-éter túlzott keletkezésének meg­akadályozására az elektrolitikus közeg pH-ját 5 és 10 között célszerű tartani. Ha az elektro­litként használt kvaterner ammóniumsó ani­onja egy gyenge sav származéka, és különö­sen, ha olyan savak sóit használjuk, amelyek pK értéke 5 és 11 közé esik a vizes oldat pH-ja általában meghaladja a 10-ét. Ebben az esetben célszerű az oldathoz egy savat adni olyan mennyiségben, hogy az oldat pH-ja az előnyös határok közé jusson. Ezt a célt célsze­rűen olyan savval érjük el, amelynek az ani­onja nem oxidálódik az anódon. Különösen in­dokolt az alkalmazott kvaterner ammóniumsók anionjainak megfelelő savakhoz folyamodni. Eb­ben az esetben a vizes elektrolitikus oldatban puf­ferrendszer képződik mint például kvaterner amimóniumborát-bórsav, kvaterner ammónium­hidrogénkarbonát-karfoonát és kvaterner am­mónium egybázisú foszfát, kétbázisú foszfát rendszerek, amelyek lehetővé teszik a pH-nak az előnyös értékek között tartását a reakció egész folyamán. A pufferhatás akkor maximá­lis, ha a bázikus és a savas alak azonos kon­centrációban vannak jelen. Mindamellett ezek az arányok eltolhatók, ha más pH-t kívánunk mint a pár pK-ja, anélkül azonban, hogy az egyik alak túl nagy feleslegben lenne a má­sikhoz képest. Általánosságban a legjobb ered­ményeket akkor érjük el, ha a savas alak a só koncentrációjának 25—75 %-át teszi ki. Vizes pufferoldatok előállításának egyik mód­ja szerint egy kívánt koncentrációjú vizes kva­terner ammóniumihidroxid-oldathoz bórsavat, foszforsavat vagy szénsavat adunk olyan meny­nyiségben, hogy az oldat pH-ja a puff érpár pK-jának közelébe essék. A reákciőközeg hőmérséklete 0 C° és a kö­zeg forráspontja között lehet. Általában 20 és 45 C° között dolgozunk. Elektródokként elektrolízisre általában hasz­nálatos és az elektrolizálni kívánt vegyülettől függő fémeket vagy ötvözeteket alkalmazhatjuk. Eszerint a katód egy olyan anyagból állhat, amely nem teszi lehetővé víz redukcióját az a,'/?-etüénszármazék redukálására alkalmazott feszültségen. Az ennek a követelménynek meg­felelő anyagok közül megemlíthetjük a higanyt, grafitot, ólmot, ólom-amalgámot, ólom-antimon­ötvözetet, Darcet-ötvözetet, ónt, cinket. Külö­nösen alkalmasak a higany, az ólom és a grafit. Az anód olyan fémből vagy ötvözetből lehet, amelynek kicsiny az oxigén-túlfeszültsége víz elektrolizálása esetén, például ólom oxiddal bo­rítva vagy anélkül, nikkel felületileg oxidálva vagy anélkül, platinázott platina, arany, rozsda­álló acél, előnyösen passzíváivá. Célszerűen olyan rozsdaálló acélokat alkalmazunk, ame­lyeknek az oxigén túlfeszültsége kisebb az aranyénál. Az elektrolitikus oella kapcsain alkalmazott feszültség széles határok között változhat. Álta­lában nincs szükség nagy feszültségekre, rend­szerint jól megfelel a 3—8 V. Az ohmikus fe­szültségesés és ennek megfelelően a Joule-effek­tus okozta energiaveszteség minél alacsonyabb szinten tartására az elektródok távolságát csök-. Í5 kentem lehet. Ez a távolság nem döntő, de a folyadék jó keringése érdekében az elektródok között a távolság előnyösen 1—15 mm, cél­szerűen 1—3 mm. Az áramsűrűség nem döntő, ennélfogva igen 10 széles határok között változhat. Általában a be­rendezés teljesítőképessége annál nagyobb, mi­nél nagyobb az áramsűrűség. 1 és 50 A/dm2 , előnyösen 1 és 10 A/dm2 között dolgozhatunk. Bár az elektrolitikus fürdő áramlásának se-15 bessége rendkívül változó lehet, célszerű nagy keringési sebességéket fenntartani. Jól megfelel­nek az 5 cm/sec és 2 m/sec, előnyösen 10 és 100 cm/sec közötti sebességek. 20 A keletkező keverék homogén vizes oldat. A reakció során képződött termékek desztillá­cióval vagy oldószeres extrahálással különít­hetők el. Az elkülönítésnek különösen előnyös módja szerint a reakciókeverék hőmérsékletét 25 minél nagyabb mértékben csökkentve csökkent­jük a szerves vegyületek oldhatóságát' a sótar­talmú vizes fázisban. Ekkor kialakul egy szer­ves fázis, amely a reakciótermékek zöméből áll. Az át nem alakult monomer legnagyobb i0 részét tartalmazó vizes fázis ismét félhasznál­ható . elektrolitikus fürdőként monomernek a kívánt koncentráció eléréséig való .hozzáadásá­val. A találmány szerinti eljárás különösen alkal-35 mas folytonos üzemben való végrehajtásra. Az alábbi példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás végrehajtását anélkül, hogy a találmányt ezekre kívánnánk korlátozni. Ezekben a példákban „elektromos hatás-40 fokon" azt a százalékos értéket értjük, amely a termék előállításához elméletileg szükséges elektromosság mennyiséget (töltést) jelzi a kísér­letben ténylegesen felhasznált elektromosság mennyiséghez képest". 1. példa: A használt készülék egy olyan elektrolitikus 50 cella, amely üvegcsövön át össze van kötve egy­részt egy expanziós kamrával, másrészt egy keringető szivattyúval, amely össze van kötve egy expanziós kamrával. Az elektrolitikus cella két 1 dm2 területű és 1 mm vastag négyzet alakú 55 fémlemezből áll, amelyéket a kerületük men­tén egy 3,5 mm vastag szilikongyanta tömítő­szalag választ el egymástól. Mindkét fémlemez kívülről műanyaggal van bevonva. A berende­zést csavarok fogják össze hermetikusan zárt 60 állapotban. Az egyik fémlemez keményólom (10% antimontartalmú ólom-antimonötvözet). A másik lemez tiszta ólom. A két elektród össze van kapcsolva egy egyenáramú áramforrással. Az ólomlemez a katód, a kemónyólomlemez az fi5 anód. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom