157404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonilkarbamidok előállítására
3 157404 4 alifás vagy aromás acil-gyököt tartalmazhat, (pl. acetaminofenil- vagy benzoilaminofenilcsoport). A diacilimidofenil-csoport pl. ftálimidofenil-csoport lehet. Az aílkoxi- és/vagy halogén-helyettesített benzamidoetilfenil-gyök pl. /j-(2-metoxi-5-klór~benzamido)-etilfenil-gyök lehet. Amennyiben R3 jelentése 5- vagy 6-tagú nitrogéntartalmú heterociklikus gyűrű, úgy pl. piperidin- vagy pirrolidm-gyűrűt képviselhet. A Z helyén szereplő csoportokban levő ariigyök pl. fenil- vagy tolil-gyök lehet. A 3,5-di-kis szénatomszámú alkilpirazolil-(l)-gyök előnyösen 3,5-dimetilpirazolil-(l)^gyök lehet. Ketálként pl. dialkilketálok (mint dimetilvagy dietilketál) vagy alkilénketálok (pl. etilénketál) jöhetnek tekintetbe. E ketálok elszappanosítását savas reagensekkel (pl. ásványi savakkal, mint sósavval), előnyösen szerves oldószer (pl. aceton) jelenlétében hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárás a) változatának egy foganatosítási módja szerint Z helyén imidazolil-(l)-gyököt tartalmazó (Ha) általános képletű vegyületet alkalmazunk. A szulfonamidot — előnyösen alkálisója formájában — célszerűen karbonil-vegyületekkel szemben inert oldószerekben karbonildiimidazollal reagáltatjuk és a képződő szulfonilkarbaminsavimidazolidot. in situ hozzuk reakcióba egy (II) képletű vegyülettél. A reakciónál oldószerként vízmentes, hidroxil-csoportokat nem tartalmazó szerves oldószereket (pl. szénhidrogének, mint benzol; halogénezett szénhidrogének, mint kloroform; vagy dimetilf ormamid) alkalmazhatunk. A reakció-termékben adott esetben jelenlevő gyűrű-állású keto-csoportot ezután hidroxi-csoporttá redukálhatjuk. A redukciót önmagukban ismert módszerekkel, pl. komplex fémhidridekkel (mint nátriumbórhidriddel) vagy katalitikus hidrogénezéssel bajthatjuk végre. A redukciónál kapott cisz-transz izomereket kívánt esetben önmagukban ismert módszerekkel (pl. kristályosítássál vagy kromatografálással) szétválaszthatjuk. A reakció-termékben levő hidroxi-csoportot önmagáiban ismert módon (pl. - krómsavval) keto-esoporttá oxidálhatjuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítási módja szerint valamely (VI) általános képletű izocianátot (mely képletben R, R1, R 2 és R 3 jelentése a fent megadott) egy (V) általános képletű szulfonsav amidjának sójával hozunk reakcióba. Az (V) képletű savak célszerűen erős bázisokkal képezett sóit alkalmazzuk, pl. az alkáli-sókat, mint a nátriumsót. A reakció-közeg a fentiekben ismertetett típusú, inert szerves oldószer lehet. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható (I) képletű vegyületek a (IV) vagy (VI) képletű kiindulási anyagok sztereokémiájától függően különböző konfigurációkban képződhetnek, így pl. racemátok alakjában vagy optikailag aktív formákban. Kiindulási anyagként előnyösen olyan (IV) és (VI) általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk, melyekben R jelentése metil-csoport, és ezek közül is különösen előnyösek a DL- vagy D-lkámforill. borneol- vagy izoborneol konfigurációból 5 levezethető származékok. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál felhasznált kiindulási anyagokat — amennyiben nem ismert anyagokról van szó — önma-10 gában ismert módszerekkel állíthatjuk elő. A (IV) képletű kiindulási anyagokat pl. oly módon készíthetjük, hogy egy megfelelő ketont pl. amilnitrites kezeléssel izonitrozoketonná alakítunk, melyet pl. cinkkél nátronlúgban ami-15 noketonná redukálunk. Az ily módon kapott aminoketont kívánt esetben ketalizáljuk vagy aminoalkohollá redukáljuk. A ketalizálást önmagában ismert módon hajthatjuk végre pl. a megfelelő alkohollal vízmentes sav (pl. p-tolu-20 olszulfonsav) jelenlétében történő kezeléssel. Az aminoketon aminoalkohollá történő redukcióját pl. nátriumbórhidriddel vagy katalitikus hidrogénezéssel végezhetjük el. A (VI) általános képletű izocianátokat a megfelelő aminoketo-25 nokból vagy -ketálokból foszgénnel állíthatjuk elő. A (VII) általános képletű vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy valamely (VIII) általános képletű vegyületet egy (II) általános kép-20 létű szulfonilkarbaminsav reakcióképes származékával vagy valamely (III) általános képletű szulfonilizocianáttal hozunk reakcióba. A reakciót a találmányunk a) változatánál, a 35 (IV) képletű vegyületek és a iszulfonilkarbaminsav-származékok vagy szulfonilizocianátok reagáltatásánál, ismertetett módon valósítjuk meg. A (VIII) képletű vegyületeket a megfelelő aminoalikoholokból (pl. aminoborneolból vagy 40 amino-norborneolból) és foszgénből savmegkötőszer jelenlétében állíthatjuk elő. Az (I) és (VII) képletű vegyületek orális alkalmazásnál mutatott szokatlan vércukoresökkentő aktivitásúikkal tűnnek ki. 45 E vegyületeket a gyógyászatban a hatóanyagot és alkalmas, iners, szerves vagy szervetlen gyógyászati hordozóanyagokat tartalmazó készítmények alakjában alkalmazzuk. Hordozó-50 anyagiként pl. tejcukor, keményítő, maginéziumsztearát, talkum, stb. alkalmazhatók. A készítményeket pl. tabletta, drazsé, vagy kapszula alakjában készíthetjük ki. Eljárásunk további részleteit a példákban is-55 mertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa: 60 13,6 g 3-endoamino-D-tborneolt és 19,6 g toziletiluretánt egymással jól összedörzsölünk. Az elegyet forrásban levő vízfürdőn időnkénti keverés közben 5 órán át 4 ml piridinnel mele-65 gítjük. Lehűlés után sárga gyantát kapunk, 2
