157394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kombinált gyógyszerkészítmények előllítására

0 157394 6 A tioridazln, amely kémiai néven 3-metiitio­-N-2'~(N'-metil-2-piperidil)-etil-fentiazin elneve­zéssel is ismeretes, az elmebetegségek klinikai kezelésében jő eredménnyel alkalmazott gyógy­szer, amely a szerves preparatív kémiának a szakmabeliek által ismert módszerei szerint ál­lítható elő. Az Imipramin, dezipramin és ezek sói ugyancsak jól ismert gyógyszerek, amelye­ket a depresziós állapotok huzamos gyógykeze­lésére alkalmaznak sikeresen. A kémiailag 5-(3--dimetilaminopropii)-iO,U.-dihidro-5H-diben2; [b,fjazepin néven ismeretes imipramin és a ké­miailag 5-(3-metüam.inopropil)-10,l 1-dihidro­-5H~díbenz [b.fjazepin néven ismert dezipramin ugyancsak a szakmabeliek által ismert kémiai módszerekkel állítható elő. Az embonsav — ké­miai nevén 2,2'-dihidroxil-l,l'-dinaftilmetán-3,3'­-dikarbonsav — a kereskedelmi forgalomban szabadon beszerezhető vegyület. E leírásban a „pszichózisok" és „pszichoszo­matikus zavarok'' fogalmakat tág értelemben al­kalmazzuk, általában olyan kóros állapotokra, amelyek a betegeknél mérsékelt vagy erős fé­lelmi és/vagy izgalmi állapotokkal és depressziós hangulattal járó tüneteket váltanak ki, elsősor­ban oly depressziós állapotokban szenvedő be­tegeknél, akiknél a félelmi és/vagy izgalmi álla­potok határozottan jelentkeznek és olyan króni­.kua testi bánt almákban megbetegedett egyé­neknél, akik depressziós és félelmi állapotok­ban is szenvednek. A „szkizoírénia" fogalmát ugyancsak tág értelemben alkalmazzuk olyan akut és krónikus betegségi és más patológiás ál­lapotokra, amelyek a környezettel való kontak­tus elvesztését és a személyiség szétesését mu­tatják jellemző tünetként és amelyek általában enyhíthetők pszichotrop szerekkel, különösen neuroleptikumokkal való kezelés útján. A talál­mány szerinti hatóanyag-kombinációval és az ennek megfelelő kezelési módszerekkel előnyö­sen befolyásolható kóros állapotok sorába töb­bek között az erős félelmi állapotok, a depresz­szió, fáradtság és tehetetlenség tartoznak. A tioridazin, imipramin és dezipramin vegyü­letekkel kapcsolatban a jelen leírásban és igény­pontokban használí „gyógyszerészeti szempont­ból elfogadható savakkal képezett addíciós sók" kifejezés a szabad bázisokból megfelelő szerves vagy szervetlen savakkal képezett sókra vonat­kozik. A már említett embonsavon kívül a tio­ridazinnal, imipraminnal ill. dezipraminnal még pl. az alábbi savak képeznek gyógyszerészeti . szempontból elfogadható addíciós sókat: sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metán­szulfonsav, ecetsav, tejsav, borostyánkősav, al­masav, akonitsav, ftálsav, borkősav és hasonlók. A találmány szerinti hatóanyag-kombinációt a betegek jói elviselik. Ez az uj hatóanyag-kom­bináció a gyakorlati alkalmazásban a hatás gyors bekövetkezésével és hosszú ideig tartó ha­tással tűnik ki. Ezáltal a találmány szerinti készítmények a kóros állapotok igen széles köre esetében alkalmazhatók, így a fentebb felsorolt esetekben, továbbá a depressziós tünetekkel és pszichotikus reakciókkal, kapcsolatos szkizoíré­nia esetében, szervi agy-sérülésekben szenvedő betegeknél, gyengeelméjűség esetében, valamint különböző eredetű fájdalmi állapotok eseté­ben, is. A találmány szerinti kombinált készítmény napi adagja kb. 20 mg és 600 mg között változ­hat; felnőtt betegek esetében az előnyös adag 60 mg és 450 mg között lehet. Az ilyen napi adagolásban alkalmazásra kerülő készítmény 1 súlyrés;; tieridazinra ill. tioridazin-sóra szá­mítva előnyösen kb. 0,1—10 súlyrész imipra­mint vagy dezipramint ill. ezekből képezett sót tartalmazhat. Az adagolási egységek, mint tab­letták, drazsék vagy kapszulák, egyenként kb. 2.5—125 mg, előnyösen 4,0—100 mg tioridazint . vagy tioridazin-sót és kb. 0,25—50 mg imipra­min t vagy dezipramin!. ill. ezekből képezett sót tartalmazhatnak. Különösen, előnyös adagolási egységek, emberek orális kezelésére az oly tab­letták vagy zselatinkapszulák, amelyek 100, 10 ill. 50 mg tioridazin-hidrokloridot és 40, 10 ill. 25 mg imipramin,- vagy dezipramin-hiároklori­dot tartalmaznak. Felnőtt betegek esetében az ilyen készítmények 3—4 adagolási egységben való beadásával kitűnő eredményt érhetünk el a pszichózisokai, különösen depressziókkal, va­lamint pszichoszomatikus zavarokkal és külön­böző eredetű fájdalmi állapotokkal kapcsolatos tünetek gyógykezelése terén. Az adagolási egységek előállítása során, orá­lis beadásra szolgáló készítmények esetében a találmány szerinti hatóanyag-kombinációt pl. gyógyszerészeti szempontból elfogadható szilárd poralakú vivőanyagokkal, mint tejcukorral, ré­pacukorral, szorbittal, mannittal, keményítő-fé­lékkel, mint burgonyakeményítővei, kukorica­keményítővel vagy amilopektinnel, vagy pedig lamiária-porral, nagydiszperzitású kovasavval vagy citrus velő-porral kombinálhatjuk; adha­tunk továbbá a készítményhez cellulóz-szárma­zékokat, zselatint, glicerint, simítószereket, mint magnézium- vagy kalciumsztearátot vagy meg­felelő molekulasúlyú polietilénglikolokat is a tabletták, drazsék vagy drazsé-magok elkészíté­séhez. Ez utóbbiakat azután pl. tömény cukor­oldattal, amely pl. gumiarabikumot, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhat, vagy pe­dig valamely illékony szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott filmképző polimerrel •vonhatjuk be. Az ilyen bevonóanyagokhoz színezőanyagokat is adhatunk, pl. a különböző hatóanyagtartalmú készítmények megkülönböztetésének elősegítése céljából. Előállíthatunk kemény zselatinkapszulákba kiszerelt készítményeket is, amelyek a talál­mány szerinti hatöanyagkombinációt valamely 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom