157379. lajstromszámú szabadalom • Kártevőírtószer
157379 3 4 koncentrációban a gazdanövényeket egyáltalában nem károsítják. Bizonyos karbamátok, kiváltképpen azok, amelyekben Rj hidrogénatomot és R2 adott esetben halogénnel és/vagy alkilgyökkel helyettesített aralifás vagy aromás gyököt jelent, nagyobb koncentrációban a haszonnövények, így gyapot, szójabab esetében, mint nem kívánatos növénynövekedés elleni és levélhullást elősegítő szerek is hatnak. Az új kártevők elleni szerek különféleképpen használhatók. Emulgálható koncentrátumokból vagy. nedvesíthető porokból például vizes permetezőanyagokat készíthetünk. Erre a célra megfelelő emuigálható koncentrátumot készíthetünk például kb. 25 rész (I) általános képletű vegyület, 40—50 rész diacetonalkohol vagy izoforon, 20—30 rész aromás kőolajszármazék, xilol, toluol vagy hasonló oldószerek más keverékéből és 2—10 rész egy vagy több emulgálószerből. Kis mennyiségben a homogén oldat kialakulását elősegítő anyagokat, így metanolt, metoximetanolt vagy butoximetanolt is használhatunk. Megfelelő emulgálószert készíthetünk pl. 1— 1,5 rész dodecilbenzolszulfonsavas^kalciumból vagy -nátriumból. 2,5—4 rész oktil- vagy nonil-fenoxi-polietoxi-etanolból, valamint kb. 0,5—1 rész metanolból és 0—0,8 rész xilolból. Az így kapott, keveréket az oldószerekhez és az (I) képlet szerinti hatóanyaghoz fenti arányban hozzáadjuk. Használhatunk azonban egy vagy több más felületaktív anyagot is. Szükség szerint a célnak megfelelő bármely tetszés szerinti anyagot, így anionos vagy kationos, vagy nem ionos, az oldószerben oldható emulgálószert is használhatunk. A fent említett, alkilfenolból és etilénoxidból származó nem ionos anyag helyett például hosszúszénláncú alkoholok, karbonsavak, fenolok vagy aminők etilénoxidfcondenzatumait is alkalmazhatjuk. Ezek a vegyületek a kereskedelembén mind kaphatók. Poliglicermek és zsírsavak vagy poliglicerinek és valamely gyantaképző sav, így a ftálsav nem ionos kondenzátumai önmagukban emulgálódó készítmények előállításához szintén.felhasználhatók. Tipikus anionos anyagok az alkoholszulfonátok, -szulfátok vagy szulfo-szukcinátok. Oldószerekben oldható kationos felületaktív anyagok pl. az oleil-benzil-dimetil-ammóniumklorid, vagy dodecil-benzil-trimetilammóniumklorid vagy -bromid. Ebből látható, hogy a?, emulgálószer jellegének önmagában nincs különös jelentősége, feltéve, hogy az emulgálószer a hatóanyagnak egy vagy több iners-szerves oldószerrel készült oldatában oldódik. Nedvesíthető port állíthatunk elő oly módon, ha az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagot valamely illékony oldószerben, például aoetonban felvesszük és valamely finomeloszlású szilárd anyaggal, így kaolinnal, pirofillittel vagy kovafölddel az oldószer elpárologtatása mellett összehozzuk. A port kismennyiségű egy vagy több nedvesítő- és diszpergálószerrel hevítjük. Tipikus összetételű anyagot kapunk pl. 20—50 rész (I) általános képletű hatóanyagból, 77,5 rész egy vagy több nedvesítő- és diszpergálószerrel hevítve. Tipikus összetétel például 20—50 rész (I) képlet szerinti hatóanyag, 77,5 rész egy vagy több finom eloszlású szilárd anyag, 0,5 rész nedvesítőszer, mint pl. oktilfenoxi-polietoxietanol és 2 rész kondenzált naftalin-formaldehidszulfonát-nátriumsó (metilén-di-naftalin-di-szulfonsavas-nátriurn). 5—10% hatóanyagot tartalmazó porok előállíthatók, ha egy ilyen nedvesíthető port finomeloszlású szilárd anyaggal hígítunk. A nedvesítőszer esetleg el is hagyható. A diszpergálószer szintén elhagyható, vagy más diszpergálószerekkel helyettesíthető. Fenti készítmények rendszerint hordozóanyagokat és legtöbbször felületaktív anyagokat is tartalmaznak. Az új, (I). általános képletű karbamátok a következőképpen állíthatók elő. A (II) általános képletű aminofenolt a (III) általános képletű izotiocianáttal, vagy a (IV) általános képletnek megfelelő tiokarbamilhalogeniddel reakcióba viszünk, és az így kapott (V) általános képletnek megfelelő — kívánság szerint a kénatomon alkil-, illetve aralkilcsoporttal ellátott — tiokarbamidba a (VI) csoportot a megfelelő izocianát, illetve karbaminsaivhalogenid segítségével a fenolcsoportra rávisszük. Adott esetben úgy is eljárhatunk, hogy ismert módszerekkel a (VII) általános képletű klórkarbonátot — ahol R3, R 5 és R 6 jelentése a fenti és R4 alkil- vagy aralkilgyök — előállítjuk és az • Rt \ NH / R2 képletű aminnal reakcióba visszük. (Adott esetben sósavat lekötő anyagok jelenlétében.) A kénatom alkilezését, illetve aralkilezését, vagyis a tiokarbamid átalakítását S-alkil-, illetve S-aralkil-izotiokarbamiddá alkanolok, illetve aralkanolok reakcióképes észtereivel végezhetjük. Reakcióképes észterekként előnyösen halogénhidrogén-észtereket, így kloridokat, bromidokat vagy jodidokat, vagy a szulfonsavak észtereit, mint a mezilátokat vagy tozilátokat, vagy a kénsav észtereit, tehát a dialkilszulfátokat használhatjuk. A (VI) csoport bevitelét az (V) képletű tiokarbamid fenolcsoportjára ismert módszerekkel, pl. a megfelelő izocianátok vagy karbaminsav-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
