157368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulasúlyú poliuretánok oldatának előállítására

7 színezhetőségét, vagy egyéb sajátosságát javítsuk. Ebben az esetben az alkalmazott diaminok legalább 70%-a célszerűen azonban 80%-a primer alifás diaminból áll. A láncnövesztést a 636.063 számú angol találmányi bejelentésben leírt kétfázisú láncnövesztési eljárással valósíthatjuk meg. E szerint a találmány szerint poliuretánok előállítására általában a poliakrilnitril oldatok előállítására használt oldószerek, pl. dimetilacetamidot vagy dimetilformamidot alkalmazhatjuk. Igen előnyösen használható a dimetilf ormamid. A polimer viszkozitásának szabályozására és a Ián nnövesztési reakció elősegítésére önmagában ismert módon valamely, csupán egy primer- vagy szekunder aminocsoportot tartalmazó lánclezáró vegyületet alkalmazhatunk. Ezeket a vegyületeket még az izocianát-csoport tartalmú előpolimerhez való adagolás előtt a láncnövesztő szerekhez keverhetjük. Az alkalmazott lánclezáró szerek mennyisége nem haladhatja meg az összes jelenlevő aminocsoport 8—10%át, célszerűén 3 mól%-nyi mennyiséget használunk. Lánczáró szerekre példaként a dimetilamint, dietilamint, dietanolamint és az N,N-dimetil-l,3-propán-diamint említhetjük meg. A pigmenteket, színezőanyagokat, antioxidánsokat, stabilizálószereket és egyéb adalék-anyagokat a gyártás bármely fázisában hozzáadhatjuk a poliuretán-oldathoz. Ezeket az anyagokat célszerűen a láncnövesztés lépése után adjuk a polimer-oldathoz. Ha az adalékanyagot a gyártás egy korábbi fázisában adtuk a polimerhez — például a hidroxiltartalmú polimer düzocianáttal történt reakciója előtt vittük a rendszerbe, akkor az adalékanyagnak lényegileg közömbösnek kell lennie a reakciőpartnerekkel szemben. Egy adott termék előállítására szánt poliuretánoldat minőségének meghatározására szánt poliuretánoldat minőségének meghatározására rendkívül hasznos az a módszer, mely az anyag háromfajta viszkozitását méri meg és hasonlítja össze. E viszkozitások a következők: 1. Az oldat viszkozitása 1 órával az előállítás után; 2. az oldat viszkozitása 24 órával az előállítás után; 3. az oldat viszkozitása 24 órával az elkészítés után, közvetlenül az anyag alapos összekeverése után mérve. Az alapos keverés úgy érhető el, hogy 500 ml-nyi oldatot 30 percen keresztül Waringféle keverővel kevergetünk. Célszerű összehasonlítani a 2. és 1., továbbá a 2. és 3. módszer szerint mért viszkozitás-értékeket. A legjobb minőségű oldatoknál a 2. és 1., továbbá a 2. és 3. módszerrel mért viszkozitások aránya 1 körül van, azaz a háromfajta viszkozitás nagysága kb egyenlő. Ha a 2. módszer szerinti ér-8 ték az 1. módszer értékéhez viszonyítva nagy számot ad, akkor a polimer kocsonyásodni kezdett. Ha a fenti szám kisebb egynél, akkor a polimer bomlik. Ha a 2. módszer szerinti érték o a 3. módszer értékéhez viszonyítva nagy számot ad, akkor ez nagyfokú tixotrópiára, azaz arra utal, hogy a gyenge intermolekuláris erők megszűntek. Ha a fenti arány nagy, akkor a szálképzésnél a szálképzőfejnél különböző problé-10 mák lépnek fel. Az alábbi példák —• az oltalmi kör korlátozása nélkül — a találmány megvilágítására szolgálnak. Ha más jelölést nem alkalmazunk, ak-15 kor minden mennyiséget súlyban vagy súlyszázalékban adtunk meg. A láncnövesztő szerhez adott izocianát végcsoportokkal rendelkező poliuretán előpolimer súlyát általában nem adtuk meg, azonban minden láncnövesztési reakciót 20 körülbelül sztöhiometrikus mennyiségű anyaggal valósítottuk meg. A kapott polimeroldat szárazanyag-tartalmát oly módon adtuk meg, hogy a szárazanyag-tartalomból az alkalmazott előpolimer mennyiségét közvetve meghatároz-25 hassuk. Az anyag viszkozitását 0,2 % CaCl2-t tartalmazó dimetilformamidos oldatban határoztuk meg. 1. példa 30 a) Előpolimer 1000' g 2000-es molekulasúlyú láncvégi hidroxilcsoporttal rendelkező glikol kopoíiésztert, 35 melyet etilénglikol és propilénglikol 9:1 mól arányú keverékének adipinsavval való reagáltatásával állítottunk elő, 250 g 4,4'-difenilmetán-diizocianáttal elegyítünk. A keveréket állandó keverés mellett egy órán keresztül 95 C°-40 on hevítjük ;ilymódon láncvégi izocianát-csoportokkal rendelkező poliuretán-előpolimert állítunk elő. A reakció folyamán a levegőt száraz nitrogéngáz segítségével gondosan távoltartjuk a reakcióelegytől. 45 b) A láncnövesztés első fázisa Az a) pontban előállított élőpolimert 500 g dimetilformamiddal hígítjuk, ilymódon csök-50 kentjük az oldat viszkozitását, s megkönnyítjük a későbbi anyagátadási műveleteket. A hígított előpolimer egy részét ezután erős keverés közben lassan 500 g dimetilformamid és 1,06 g metilimino-biszpropilamin keverékéhez adagoljuk, 55 egészen addig, míg az elegy viszkozitása körülbelül el nem éri a 10 Poise értékét. c) A láncnövesztés második fázisa 60 A láncnövesztés első fázisában kapott polimeroldatot 200 0 dimetilformamiddal, 4 g etiléndiaminnal és 0,2 g dietanolaminnal keverjük össze. Ehhez a keverékhez erős keverés közben lassan hozzáadjuk a b) pontban előállított elő-65 polimer egy másik részét, melyet kb. 120 Poise i