157328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 11 837 RP antibiotikum előállítására
157328 4 gey's Manual of Diaterminaitive Bacteriology" 7. kiadás .(The Williams «and Wilkins Co., Baltimore 1957) 780—781. oldalán. Nevezetesen melanikus. fekete pigmentet termelnek alkalmas tirozinos közegben é;s oldható feketéstbiarpa pigmentéit ia legtöbb szerves közegben, vegetatív micéliumuk sárgásbarnára vagy sötétbarnára szintezett mindezekben á tenyészetekben, a spórás légi míicéliumiok rózsaszínű; spóirázó szervet alakítanak (ki, és nagyon hosszú, egyenes vagy kissé hajtott spómatartákat növesztenek. A S. venezuelae jellegzetes típusától különböznek aranyiban, hogy némi különbséget mutaitnlak a felhasznált szénfarrások tekintetében, nem termeinak klónamfenikol antibiotikumot, hanem 11837 R. P.-t, ós főképp, bőségesem termelnek egy barnás miarancsszítnű oldható pigmentet, amely gyomsan egyre sötétebb, végül fekete tesz, és megszínezi mind a vegetatív mioóliumot, mind la tenyésztő közeget. A S. Venezueláé meglehetősen hasonló pigmentet termel bizonyos számú esetben, de általaiban sakkal kisebb mennyiségben, sőt bizonyos számú esetben ez a termelés elmarad, olyankor, amikor az új mikroorganizmusok (különösen . bizonyos szintetikus táptalajokon) termelnek ilyen pigmentet. Ez az oka, hogy az utóbbiakat Streptomyoes venezuelae var. fulvofuírvescensnek neveztük el. Az S. venezuelae var. fulvoíurvescens DS 7 103 törzséinek tenyésztési sajátságait és biokémiai tulajdonságait megvizsgáltuk la Streptornyces törzsek jellegének vizsgálatára általában használt néhány tápagaron és húslevesen. Az eredményeket a következő táblázíatbain foglaltuk össze; közelebbi .megjelölés nélkül ezek 2—4 hetes 26 C°~on tenyésztett kultúrákra vonatkoznak, amelyek jó fejlődési fokot értek el. A táptalajok agy részét S. A. Walksmainnák „The Aotinomycetes" .(Chronica Botanioa, Waltham, Miass., Amerikai Egyesült Államok '(1950) című könyve 193—197. oldalain található előírások szerint készítettük; ezeket W .betűvel és a „The Aetinomyoetes" című könyvben található számukkal jelezzük. A többi táptalajra vonatkozó hivatkozás, illetőleg azok összetétele a következő: A K. L. Jones: Journal of Bacteriology 57, 142 (1949) . B W—23 összetétel 2% agaradalékkal C „Hickey és Tresner-féle agar", T. G. Pridham és társai, Antibiotics Annual 1956— 1957, 950- oldal D Élesztflkivonatos agar, T. G. Pridham és társai, Antibiotics Annual 1956—1957, 950. oldal E Paradiosompépes-zablisztes agar, T. G. Pridham és társai, Antibiotics Annual 1956—; 1957, 950. oldal F S. A. Waksman: „The Actinomycetes' 2. kötet 333. oldal, 42. szám (The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 1961) 5 G W. E. Grundy és .munkatársai: Antibiotics and Chem. 2, 401 (1952) H Szervetlen sás-keményítős agiair, T. GRridham és társai, Antibiotics Annual 10 1956—1957, 951. oldal I megfelel a W—1 összetételnek, de 30 g szacharóz helyett 15 g glukózt tartalmaz 15 J megfelel iá W—1 összetételnek, de 30 g szacharóz helyett 15 g glicerint tartalmaz K zselatin magában, készült a „Manual of Methods for Pure Culture Study of Bac-20 teriia", Society of American Bacteriologists, Geneva, N. Y., II50 —18 előírása szerint L megfelel a W—1:8 összetételnek, de szachaírózmentes, a folyadékba részben bemerülő 25 apró szűrőpapírcsíkoikat tartalmaz M H. D. Tresner és F. Danga: „Journal of Bacteriology" 76, 239—244 (1958). 30 N (kereskedelmi sovány tejporból a gyártó előírása szerint készült tej. Az S. venezuelae, var. fuivofurveseens DS 11 355 törzsének a táblázatban felsorolt táptala-35 jóikon hasonlók a tulajdonságai, mint az S. venezuelae var. fuivofurveseens DS 7 103 törzsének. Az egyetlen számblajövő különbség, amelyet a két törzs viselkedése között eddig megfigyeltünk, bizonyos szán- vagy nitrogénfarrá-40 sok hasznosításának képessége; nevezetesen a DS 11355 nem hasznosítja az' adonitoit, .amelyet a DS 7 103 törzs hasznosít, viszont hasznosítja a szarkozint, amelyet viszont a DS 7 103 nem hasznosít. 45 A két törzsnek különféle szén- és nitirogénfortnásokat felhasználó képességét fejlődésük céljára Rridham és Gottlieb ([Journal of Bacteriology 56, 107—114 (1948)] módszere alapján 50 határoztuk meg; a fejlődési fokot az e szerzők által megadott alaptáptalajon figyeltük meg, .amelyben azonban a glukózt különféle más széníotnrásoikk-al helyettesítettük, vagy az ammóniumszuifátot helyettesítettük különféle más 55 nitrogénforrásoikkal. Az eredményeket a 2. táblázatban közöljük. A 11 887 R. P. antibiotikum előállításának új módszere lényegében abból áll, hogy Strep-60 tornyoes venezuelae, var. fulvafuirvescens DS 7 103 vagy Streptomyces venezuelae, var. fuivofurveseens DS 11 355 törzset alkalmas táptalajon és alkalmas körülményék között tenyésztünk, majd all 837 R. P. antibiotiikumot elkü-65 lönítjük, például káliurnsója alakjában.
