157315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés impulzussorozat ütemjelének előállítására és az impulzussorozat regenerálására

s 157315 4 helyzetet szabályozóáramkör segítségével állítják be, illetve tartják állandóan. A másik módszer szerint a vevőberendezésben szabadonfutó generátort alkalmaznak, és e generátor kimenőjelének frekvenciáját és fázishelyzetét szinkronizálják a demodulálással kapott impulzussorozathoz. Egyik ismert eljárás szerint, amely ezen a második módszeren alapul, a demodulálással kapott impulzussorozat-elemek ismétlési frekvenciájának többszöröséből — n-szereséből — indulnak ki, akként, hogy egy szabadonfutó generátorral ilyen n-szeres ismétlési frekvenciájú négyszögjeleket állítanak elő, amelyekkel kapuáramikörön keresztül egy bináris osztóláncot hajtanak meg. Ennek kimenetén az impulzussorozat elemi jelszélességének megfelelő ismétlési frekvenciájú négyszögjelek jelennek meg. Ezek mintegy kettévágjáik az elemi jeleket (időben). A demodulálással kapott impulzussorozatból egy nulladetektor minden váltáskor egy-egy impulzust állít elő. Az osztólánc utolsó fokozatának kimenőjelét és a nulladetektor impulzusait fázisdiszkriminátorra vezetik, amelynek egyik kimenetén a nulladetektor impulzusa az első félperiódusban, a másik kimenetén a második félperiódusban jelenhet meg, a kölcsönös fázishelyzettől függően. Az első kimeneten megjelenő impulzus közvetlenül a kapuáramkörre megy és eggyel lépteti a bináris osztóláncot a generátortól függetlenül, aminek következtében a félperiódus a négyszögimpulzussorozat egy egységnyi ismétlési idejével rövidebb lesz. A másik kimeneten kapott impulzus egy flipflora (bistabil multivibrátorra) megy, amelyet akként billent át, hogy ez tiltsa a kapuáramkörben a négyszögimpulzussorozat ezután következő léptető impulzusát. A flipflop a következő léptetés előtt visszabillen és nyitja a kapuáramkört, így a második félperiódus a négyszögimpulzussorozat egy egységnyi ismétlési idejével hosszabb, lesz. Ezen a módon, a bináris osztólánc jeleit felhasználva, az utolsó fokozat első periódusának elején olyan ütemjelet lehet előállítani, amely a demodulálással kapott impulzussorozat azon egy egységnyi ismétlési idő tartományába helyezi az impulzussorozat nullaátmeneteit, amelyik éppen megelőzi, vagy követi azt az időpontot, amelyben az utolsó fokozat az első félperiódusból átvált a másodikba. Ennek a megoldásnak több hátrányos tulajdonsága van. Ugyanis, mivel a léptető impulzusok szélessége véges, közel sem nulla, és ahhoz is bizonyos idő kell, amíg az egyes áramkörökben végigfut az előírt folyamat, a bináris osztólánc léptetése nem a fázisdiszkriminátor által meghatározott módon, hanem gyorsabban vagy lasabban fog végbemenni akkor, ha a nulladetektor impulzusai egybeesnek a négyszögimpulzus-sorozat léptető átmeneteivel, vagy csak kevéssel térnek el tőlük. Ennek következtében holt idők lesznek a szabályozási karakterisztikán. E holt idők terjedelmét az áramkörök diszkriminációs tulajdonságai és az impulzusok jellemzői szabják meg. E holt időknek viszont az lesz a következménye, hogy a szinkronizálási idő meghosszabbodik, mégpedig annyival, mint amennyi ahhoz kell, hogy a szabályozó impulzusok kijuthassanak a holtidő-tartományból, vagyis, hogy elég nagy legyen az az időeltolódás, amit az adó- és a vevőberendezésben levő generátorok ismétlési frekvenciáinak különbségéből adódó fáziseltérések összegeződése eredményez. Kristályvezérlésű generátorokat használva az az időeltolás az egyébként szükséges szinkronizálási idő többszörösére is növekedhet. Az ilyen elrendezés a nullapontot akként stabilizálja, hogy a demodulálással kapott impulzussorozatban meglevő átmenetek hatására a fázisdiszkriminátor két kimenetén felváltva jelennek meg az impulzusok, aminek következtében az impulzussorozat ismétlési ideje ingadozni fog a demodulálással kapott impulzussorozat információtartalmától függően, állandó jitter keletkezik, aminek terjedelme a négyszögimpulzusok ismétlési idejének két egységnyi hosszával egyenlő. Digitális információnak pont-pont közötti, vagyis, ismétlőállomások nélkül való átvitelében az ilyen jitter esetleg semmi zavart sem okoz, de hosszú távközlési láncokban már sok ilyen áramkör és hatás kapcsolódik sorba, és kedvezőtlen esetben a jitterek azonos előjellel összeadódnak, ami viszont jelentősen korlátozza a távközlő lánc hosszát. Ezenkívül, az analóg információk (pl. beszéd) időmultiplex rendszerű átvitelét erősen komplikálja és nehezíti az, hogy az ütemjel helyzete a jelsorozat információtartalmával modulálva van. Jelen találmánynak az a célja, hogy a digitális távközlés követelményeit is kielégítő megoldást nyújtson az ütem jel előállítására és a vett, távírótorzításos impulzussorozat regenerálására, az említett hátrányok és nehézségek nélkül. A találmány szerint ezt akként valósíthatjuk meg, hogy az ismert kétlépéses beavatkozás helyett három lépésben végezzük el a szinkronizálást, azzal, hogy a bináris osztó félperiódusait tovább osztjuk még ketté, diszkriminációs és beavatkozási időtartományra, aminek következtében nem lépnek fel holt idők és a szinkronizálás időtartamát csak a leosztás mértéke határozza meg, továbbá, felhasználjuk azt a lehetőséget is, miszerint a digitális átvitelben elegendő csak időnként korrigálni a vett és a helyben előállított impulzusok időeltéréseit, ezért a fáziseltérések nagyságát egy sign <p diszkriminátorral kvantáljuk és csak akkor indítjuk el a beavatkozást, amikor a fáziseltolás már nagyobb mint egy kvantum, amivel viszont elérjük azt, hogy a fázis csak a négyszögimpulzusok ismétlési idejének egy egységével ugrik, továbbá, a fázisugrások gyakorisága nem függ a demodulálással, kapott impulzussorozatok információtartalmától. Az egyes fázisugrások közötti időt 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 2