157256. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenilecetsavak és észtereik előállítására
33 157256 34 34,6 g (0, 193 mól) 2-(p-ami;ioáeml)-vajsavat és 38,0 g <0,200 mól) 2,5-diimetoxi-tetraihidro-2--furán'karbonsav-m etilésztert (N. Clauson-Kaas és F. Limíborg, Acta Chem. Scand. 6, 551, 1952) 100 ml ecetsavban 16 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő allatt. A reakcióelegyet ezután 100° hőmérsékletű vízfürdőn, 10 mm Hg-oszlop nyomás alatt bepároljuk szárazra. A maradékot 24 g nátriumhidroxid 100 ml vízzel készített oldatával 1 óra hosszát hevítjük 100" hőmérsékletien. Szobahőfokra való lehűlés után 100 ml vizet, 250 ml 3 n sósavoldatot és 1200 ml kloroformot adunk hozzá. Az elegyet erélyesen rázzuk, majd a kloroformos fázist elkülönítjük és 50 g magnéziumszulfáton szárítjuk. 95° hőmérsékletű vízfürdőn az oldószert lepároljük, a lepárlást 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt fejezzük be. A kapott barna kristályos maradékot 50 ml éterrel eldörzsöljük és az így kapott ikristályszuszpenziót szűrjük. A kristályokat 25—25 ml éterrel kétszer mossuk, majd megszárítjuk. Ily módon csaknem fehér por alakjában kapjuk az l-[p-(l-karboxipropil)-fenil]-2-pirfbl-kairlbo , nsavat, amely delkarboxileződés közben 177—179%on olvad és pozitív Ehrlidh-reakeiót mutat. A kapott termék elegendő tisztaságú a dekarboxilezési reakcióhoz való fölhasználás céljaira. Ha 10,0 g nyers terméket 70 ml acetoniból áíkristáíyosítunlk, 184— 185'-on olvadó tiszta anyagot kapunk. 2a. példia: 7,1 g (0,030 mól) [3-klór-4-<-l-pirril)-fenil]-ecetsavat (vö. 23. példa) a 6, példában leírthoz hasonló módon reagáltatunk 3,27 g (0,30 mód) etilbroimiddal; az így kapott 2-[3-klór-4-(l-pirril)-fenil]-vajsav (utoljára ciklohexánból átkristályosítva) 70—<80°-on olvad és pozitív Ehrlich-reakeiót mutat. Ugyancsak a 6. példában leírthoz hasonló módon, 6,0 g (0,025 mól) [3-klór-4-(l-pirril)-fenil]-ecetsav 4,53 g (0,032 mól) metiljodiddal való reagáltatása útján a 78—80°-on olvadó 2-:[3-klór-4^(l-pirril)-fenil]-propionsavat kapjuk, amely szintén pozitív Ehirlich-reakciót ad. 26. példa: 24,3 g (0,10 mól) 2-[p~(l-pirril)-fenil]-vajsav-metilésztert (vö. 14. példa) 134 ml 1,5 n nátriumhidroxid oldat (0,20 mól) és 134 ml etanol elegyében 1 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A nsakciáele-gyet azután vákuumban bepároljuk, a maradékot vízben oldjuk, a vizes alkalikus oldatot kb. 100 ml éterrel rázzuk, azután szűrjük és a szűredéket kb. 6 n sósavval 3—4 pH-értákre hozzuk. A kivált kristályokat leszivatással szűrjük, vízzel mossuk és 50° hőmérsékleten, íkb. 0,5 mm Hg-oszlop nyomás alatt 15 óra hosszat szárítjuk. Az így kapott 2-[p-(l-pirriL)-fenil]-vajsav 111—112°-on olvad. Benzol és ciklohexán 1 : 1 arányú elegyéből történő átkrstályosítás után a termék olvadáspontja 112-^113°. 5 27. példa: 4,20 g (0,02 mól) 2-[p-<l-pinril)-fienil]-butironitrilt 5,61 g (0,10 mól) káliumhidroxid 34 ml metanol és 6 ml víz elegyévell készített oldatá-10 ban 30 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet azután vákuumban bepároljuk, a maradékot vízben oldjuk, a vizes alkalikus oldatot éterrel rázzuk, szűrjük és Kb. . 6 n sósavval 3—4 pH-értékre hozzuk. A levált 15 kristályokat leszivatással szűrjük, vízzel mossuk és 50° hőmérsékleten, 0,5 mm Hg-oszlop nyomás alatt 15 óra hosszat szárítjuk. Az így kapott 2-[p-(l-pirril)-jfenil]-vajsav 110—11 l°-on olvad; benzol és ciklohexán 1 : 1 arányú «Legyéből tör-20 ténő átkristályosítás után az 'Olvadáspont 112— 113°. A fent leírthoz hasonló módon nyerhető 4,56 g (0,02 mól) 2-[p-'(l-pirril)-fenil]-l butiramid hidrolízise útján a 2-[p^(l-pirril)-fenil]-vajsav. 25 A fentiek során felhasználásra kerülő kiindulóanyaigok az alábbi módon állíthatók elő: 1. 18,2 g (0,10 mól) [p-(l-pirril)-fenil]-aoetonitrilt a 6. példában leírthoz hasonló módon 30 reagáltatunk 10,9 g (0,10 mól) etilbromiddal; • ily módon kb. 20 g mennyiségben kapjuk a 2-[p-(l^pirril)-fen:il]^butironitril és 2-etil-2-[p-(l-pirrilj-fenilj-butironitril elegyét, amelyből a tiszta anyagokat preparatív vékonyréteg-kroma-35 tográfiával választjuk el. Az így kapott 2-[p-(l-pirril)-fienil]-butironitril 38—39°-on olvad. 2. 12,2 g (0,050 mól) 2-[p-(l^pirril)-fenil]-vajsav-metilésztert (vö. 14. példa) 30 ml ammóniá-40 val (—40° hőmérsékleten bemérve) autoMávban 6 óra hosszat hevítünk 180° hőmérsékleten. A reakcióelegyet azután bepároljuk, a bepárlást 0,1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 50° hőmérsékleten befejezve, majd a maradékot 60 ml ben-45 zolból átkristályosítjuk. Az így kapott 2-[p-(l-pirril)-fenil]-butiramid 141—144°-on •olvad; a terméket további tisztítás céljából 1000 ml éterben oldjuk, az éteres oldatot szűrjük, 20 ml ii-sósavoldattial, majd háromszor 50—50 ml víz-50 zel mossuk és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az éteres oldatot ezután 50 ml térfogatra bepároljuk, amikoris a tiszta 2-[p-(l-pirril)-fenilj^butiramid kikristályosodik; az így tisztított termék 145—146°-on olvad. 28. példa: 0,9 g metil-[p-(l-pirril)-fenil]-malonsavat olaj-6o fürdőben 20 percig hevítünk 170—180° hőmérsékleten, amikoris gázfejlődés már nem tapasztallható. Lehűléskor a reakciótermék kiikristályosodik. A tenmékíst 3 ml n-nátriumhidroxidoldatban oldjuk, az oldatot 5 ml éterrel kirázzuk és 65 a vizes fázist 2 n sósavoldattal 2—3 pH-értékre 17
